Megalakult az elvtelen koalíció: a történelmi bukás után is hatalmon marad a baloldal Németországban

A Friedrich Merz által vezetett konzervatív CDU, illetve bajor testvérpártja, a CSU a szociáldemokrata SPD-vel lép koalícióra. A kormánypártok azt ígérték, hogy megerősítik a gazdaságot és a határok védelmét – adta hírül az ATV.

Elsőként a korábbi BlackRock alkalmazott, a „keresztény-konzervatív” Friedrich Merz írta alá a koalíciós szerződést, mely hatalomban tartja a történelmi bukást produkáló SPD-t. Németország példát mutat Európának, hogyan kell semmibe venni a választói akaratot a „demokrácia” és a „demokratikus értékek” megvédése érdekében. 

A leendő alkancellár, a szociáldemokrata Lars Klingbeil, aki egyben pénzügyminiszter is lesz, szintén mosolyogva szignálta a koalíciós szerződést, amelyet a leendő kancellár tartott a kezében, amikor a kijelölt kormányról csoportképet készítettek. A koalícióban még a kvótákra is igyekeztek odafigyelni, így abban nyolc nő és tíz férfi lesz.

Miután az AfD karanténba zárásával tulajdonképpen semmibe vették minden negyedik német választópolgár akaratát, Merz azt nyilatkozta, olyan kormány áll fel most, mely reformokat akar, és „komolyan fogja venni az emberek aggodalmait”. 

Már hatalomba lépése előtt trükközött

Merz, mint egy valamirevaló BlackRock alkalmazott, már az elejétől meglehetősen mocskosan játszik. A kampányban ugyanis nem győzte bizonygatni, hogy új kormánya „nem nyúl az adósságfékhez”, illetve mennyire fontos neki a „migráció megfékezése”. Utóbbiból, mondanunk se kell, nem lesz semmi. A költségvetésbe viszont nem kell belenyúlnia, mivel, mikor eldőlt, hogy a kormányzó SPD nem átadja majd neki a kormányrudat, hanem saját magát is átmenti a hatalomba, háttértárgyalásokon megegyeztek, hogy a leköszönő parlament egyik utolsó lépéseként törölje el az adósságféket, amivel maximalizálják a kormányzat éves költségvetési hiányát. 

Hétvégén pedig az kavart óriási indulatokat, hogy a rendszer „szélsőségesnek” minősítette Németország immáron legerősebb pártját, az AfD-t, amivel nemcsak a titkosszolgálati megfigyelésüket tették lehetségessé, de betiltásukat is. Az eset akkora port kavart, hogy még az amerikai külügyminiszter is támadta azt, mire a német külügyminisztérium gőgösen visszaszólt, hogy „itt demokrácia van, amit a jobboldali szélsőségektől meg kell védeni”.