Szeptember 11-ről tűzoltó szemmel

- Róluk sem emlékezhettünk meg már évek óta nyíltan a tűzoltólaktanyákban. Talán azért, mert ők is tűzoltók voltak és nem katasztrófavédők? Nincs kedvem viccelődni, de vajon megkérdezték őket is, hogy akarják-e a megemlékezést vagy sem? - írja Vidó Attila, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének volt alelnöke, a Mi Hazánk rendvédelmi szakpolitikusa.

- Soha nem felejtem el. Reggeliztünk váltás után. A kis étkezdénkben mindig be volt kapcsolva (reggeli, ebéd, vacsora közben) a kis képernyős színes Videoton TV. Először fel sem tűnt, mi történik, miről is beszélnek a reggeli hírekben. Aztán egyszer csak úgy csend lett. Elkezdtük egyre jobban figyelni, mi is történt, történik abban a tőlünk messze lévő városban - folytatja.

- Nem tudom, hogy a szolgálati csoportból kinek mi járt az eszében, de lassan egyre nagyobb csend lett az étkezdében, és mindannyian a televíziót bámultuk. Ki nem mondta senki, de valószínű, hogy legbelül mindenki az ott dolgozó bajtársainkra gondolt. A tűzoltó már csak ilyen, és ilyen is marad mindörökre. Nem tudom, hogy akkor nézték-e a TV-t az akkor is már létező katasztrófavédők és azt sem tudom, hogy ők esetleg gondoltak-e valamire? Szerintem nem! Nem gondoltak, mert soha nem voltak és nem is akarnak tűzoltók, lenni. Nekik teljesen más az „ész”járásuk -  fogalmaz.

- Értitek, ti tűzoltók megértitek, miről is beszélek. A nem tűzoltó, és a csak tűzoltó rendfokozatot viselők meg úgy sem értik, és nem is akarják megérteni soha. Mi, magyar tűzoltók ma is fejet hajtottunk, mind a 343 hős amerikai bajtársunk emléke tiszteletére, csak úgy, mint minden év augusztus 8-án minden magyar tűzoltó hősi halottunk tiszteletére „Legyen nekik könnyű a föld” - zárja gondolatait.

(fotó: NLC.hu)