Pride-szervező: „Amikor a kormány a Pride-ot támadja, a magyarok történelmét köpi szembe”

Megkezdődött az ún. „Pride-hónap” Budapesten, ami ékes példája annak, hogy mennyire is sikerült megállítania bármit a kormánynak. A Telex persze ki is ment, hogy egy hosszú és unalmas beszámolóban érzékenyítsen az „üldözött” és „elnyomott” csoporttal szemben, mely egy teljes hónapig uralja a várost. 

A 30. Budapest „Pride” megnyitóján az egyik résztvevő a szélsőliberális lapnak azért akadt ki, mert nem sikerült értelmeznie Lázár szavait, mikor a miniszter arról beszélt: „Nekem az az álláspontom, hogy a szerelem szabad, a Pride sok. Túl van a jóízlés határán, semmi szükség arra.”

Erre ő annyit felelt: „Ha a szerelem szabad, azt megmutatni miért nem? A Pride-on szeretetet látnak a gyerekek, a kormány propagandájában atomfegyvert és háborút.”

A telt házas megnyitón is bizonyosságot nyert, az efféle üzenetekre az érintetteken kívül leginkább a fiatalok és a nők vevők. Mint általában az érzékenyítésekre. A fiatal liberális lányok elmondták, idén több olyan barátjuk is részt vesz a június 28-i felvonuláson, akik korábban „egyáltalán nem érdeklődtek” az esemény iránt. Egy idősebb nő szerint „minél többen lesznek, annál nehezebb lesz büntetéseket kiszabni”. A Mi Hazánk lezárások elleni tüntetésén ez persze nem zavarta Pintéréket, ott erélyes fellépésre szólították fel a rend őreit. Ezúttal aligha ez lesz a helyzet.  

Mindenki, aki számít

Az Akváriumban megrendezett eseményre eljött mindenki, aki számít. Érintettek, „civilek”, a nyugati globalista kormányok nagykövetei, de még a hazai globalista „elit” is, Karácsony Gergellyel, Baranyi Krisztinával, Dobrev Klárával, no meg Hadházy Ákossal, aki a jelek szerint kiszórakozta magát a „gólya szimulátorral”, és új élményekre vágyott.

A megnyitót az egykori vivás Lilu nyitotta meg, akinek karrierje fénypontja volt azon a szennycsatornán való szereplés. Ő, akinek az utóbbi évei abból álltak, hogy nyomta a feminista-liberális propagandát, arról beszélt, „nem ért a politikához”, de látja, azért lett céltábla az „LMBTQ-közösség”, mert „én sem szívesen beszélnék a magyar gazdagságról vagy a gyerekvédelemről, akár az oktatásról vagy az egészségügyről.” És most itt van, mert

„egy civilnek ma Magyarországon így kell tennie, ha szereti a hazáját. És én nagyon szeretem a hazámat”

– mondta. Tehát, az ő értelmezésében, aki szereti a hazáját, az ott van a „Pride” megnyitón. Felolvasta a klasszikus „a nácik elvittek mindenkit” mantrát, ezért kell „most kiállni”, mielőtt „elvisznek mindenkit”, és a némák is „sorra kerülnek”. Szerinte az, hogy a „Pride” jelmondata „Itthon vagyunk” ékes bizonyítéka annak, hogy ez nem egy „Nyugatról importált termék”. 

A „Pride” elnökségi tagja szerint az „LMBTQ-közösségnek” Magyarország nem a „zászlólengetésről vagy szimbólumok kisajátításáról szól”, hanem arról, hogy „figyelünk egymásra.” (Ez mondjuk megmagyarázza, hogy a sok szivárványos zászló, kitűző és jó pénzért megvásárolható termék közé miért nem fért be egyetlen egy darab nemzeti trikolór sem – a szerk.)

Az aktivista hozzátette: 

„a keleti blokkból Kelet-Németország után Magyarországon szerveztek először felvonulást. Amikor a kormány be akarja tiltani a Pride-ot, akkor a magyarok történelmét köpik szembe.”

Szurkolnak Magyar Péternek

A Telex által meginterjúvolt fiatal lányok tökéletes kórképet adnak hazánk társadalmáról és az őket ért behatások erejéről. Valamennyien szinte már személyes traumaként élik meg eme „közösség” „üldöztetését”. Úgy látják, az önazonosságukat veszítenék el, ha nem mennének Pride-ra: egyikőjük arról beszélt, hogy míg saját munkahelyén, egy multicégben elfogadást és nyitottságot lát, sokkolónak éli meg, hogy ezt a saját országában nem érezheti. (Ez a multicég bizonyára milliárdokat kapott a Fidesz-kormánytól, mikor idejött. Köszönjük ezúttal is, hogy őket támogatták a magyar vállalkozások helyett – a szerk.)

Újabb fiatal lány nyilatkozott a Telexnek, ő arról beszélt, a „Pride” megtartásában biztos, ugyanakkor Magyar Pétert is megérti, amiért nem állt bele a kérdésbe. „De akkor mutassa meg nekünk, hogy tud győzni, hogy betartja, hogy »bilincs, bilincs, rács, rács«. Aztán azt, hogy ő nem hoz ilyen törvényeket majd” – tette hozzá.

Sokat elmond a résztvevők valóságérzékeléséről, hogy szerintük idén „több lesz az ellentüntető”. Volt, aki már a 2007-es „vészkorszakot” vizionálta. Meggyőződése, idén már a rendőrség se védené meg őket, ha megtámadnák a menetet. „Félre fognak nézni, ha megtámadnak minket” – sopánkodott. Az azért is lenne érdekes, mert a Fidesz-kormány elmúlt évei éppen arról szóltak, hogy vegzáltak, zaklattak és meghurcoltak mindenkit, aki merészelt ellentüntetni. 

Közben a színpadon a „Pride-szervező” tovább tetszelgett kedvenc áldozati szerepében, szerinte ők „jogfosztottak”, és most már az „alapvető jogaikat támadják”. 

„Nem vagyok hajlandó évekig várni, hogy majd a dédunokáim eljöhessenek arra az esküvőre, ahol összeházasodhatok a feleségemmel”

– mennydörögte. Vágyálma számos problémába ütközik, ám ezt most nem részleteznénk. 

A szervezők beszédéből kiderült, az Európai Bizottságon keresztül akarják kényszeríteni Magyarországot, hogy a törvényeket az ő szájuk íze szerint alakítsák. A színpadon egy QR-kód beolvasására buzdították az embereket: ezen keresztül üzentek a résztvevők az Európai Bizottságnak, hogy „azonnal függesszék fel Magyarországon a gyülekezési jogot” érintő törvényt. Mert, mint mondta, „a tweetek ideje bőven lejárt, konkrét lépésre van szükségünk”.

„A Pride láthatóságot ad. Hogy mindegy, milyen az ember, görbe a kisujja vagy épp LMBTQ-tag, sokfélék vagyunk. Ha ezt látják a gyerekek, magabiztosabb és boldogabb felnőttekké is válhatnak”

– fogalmaz egy nő, aki „feleségével” neveli három „gyermekét”. Mindezt a mai Magyarországon, gondtalanul. Ahol „üldözik” őket. 

Majd a közel kétórás megnyitó végső tanulságát is levonták, mely eme kozmopolita felkiáltás lett: 

„Magyarország mindenkié, nemtől, orientációtól függetlenül.”

Ami viszont mindenkié, az valójában senkié.