Baerbock ENSZ-elnöksége felboríthatja Németország szuverenitását

Annalena Baerbock megválasztása az ENSZ 80. Közgyűlésének elnökévé újra a felszínre hozta a német politika jól ismert feszültségeit. A volt külügyminiszter és a Zöldek egykori társelnöke most ismét a nemzetközi kötelezettségek és a nemzeti érdekek közötti viták középpontjában áll – olyan viták kereszttüzében, amelyek végigkísérték egész politikai pályafutását.

Baerbock útja ehhez a szerephez 2018-ban kezdődött, amikor a Zöld Párt vezetőjévé választották, és akkor nagyratörő klímapolitikát, valamint szorosabb európai integrációt hirdetett. Külügyminiszteri kinevezése 2021-ben, Olaf Scholz koalíciós kormányában, már az elejétől vitatott volt. Ukrajna melletti rendíthetetlen kiállása és az orosz szankciók következetes támogatása gyakran ütközött Németország hagyományos gazdasági pragmatizmusával, különösen az ország erős orosz energiafüggősége okán.

A Scholz koalíciójának 2024-es összeomlása után rendezett választásokon Friedrich Merz, a konzervatív CDU politikusa, lett az új kancellár egy szociáldemokrata koalíciós partnerrel. Baerbock június eleji ENSZ-elnöki megválasztása azonban azt mutatja, hogy a Zöldek nemzetközi befolyása a választási vereség ellenére sem csökkent. Ez igazolja azt a régóta megfogalmazott gyanút, miszerint Baerbock a globális kormányzást helyezi előtérbe a német érdekekkel szemben.

A német jobboldal reakciója gyors és határozott volt. Alice Weidel, az Alternatíva Németországért (AfD) kancellárjelöltje a közösségi médiában keményen fogalmazott: „A német nép elutasította őt a választóurnáknál, mégis most az adófizetők pénzén repkedhet Berlin és New York között.” Az AfD-s Beatrix von Storch ennél is tovább ment, és „katasztrófának” nevezte a kinevezést Németország számára, mondván, hogy ezzel gyakorlatilag kiszervezik a nemzeti döntéshozatalt a nemzetközi bürokraták kezébe.

Ezek a bírálatok konzervatív körökben egy mélyebb aggodalomra figyelmeztetnek: Németország csökkenő szuverenitására. Az ország háború utáni betagozódása a többoldalú intézményekbe – a NATO-tól az Európai Unióig – régóta feszültségforrás azok számára, akik a nemzeti függetlenséget tartják legfontosabbnak. Baerbock pályafutása jól mutatja ezt a kettősséget: nemzetközi sikerei éles ellentétben állnak a globális kormányzással szembeni egyre erősödő hazai kétkedéssel.

A konzervatív sajtóorgánumok hamar meglovagolták ezeket az aggodalmakat, Baerbock kinevezését pedig Németország nemzetközi kormányzás előtti átmeneti engedményének tekintik. A Junge Freiheit szerint elnöksége felgyorsítaná „a német szuverenitás hanyatlását.” Ennek bizonyítékaként említik korábbi kiállását a kötelező uniós klímacélok mellett, illetve azt, hogy támogatta a német adóbevételek Brüsszelbe történő átirányítását, ami szerintük a nemzeti önállóság iránti közömbösség jele. Az újság kritikája azonban nemcsak Baerbock személyére korlátozódik, hanem kinevezését a német függetlenség szisztematikus eróziójának részeként értelmezi, amely az eurózóna-mentőcsomagokkal kezdődött és az uniós bevándorlási politikán át folytatódott.

A Tichys Einblick inkább szakmai megközelítést választott, figyelmeztetve, hogy Baerbock ENSZ-beli szerepe olyan nemzetközi megállapodásokba sodorhatja Németországot, amelyek szűkítik az ország önálló mozgásterét. A lap különösen az ENSZ 2030-as Fenntartható Fejlődési Keretrendszerére összpontosított, és azt emelte ki, hogy Baerbock lelkesedése az ilyen programok iránt olyan döntésekhez vezethet, amelyek a globális célokat helyezik előtérbe a hazai gazdasági érdekekkel szemben. Kiemelték a megújuló energia kötelezettségeivel kapcsolatos aggodalmakat is, amelyek tovább gyengíthetik Németország ipari bázisát, amely már az atomenergia és az olcsó orosz gáz kivezetése miatt is könnyen sebezhető.

A bírálatok azonban túlmutatnak a politikai nézetkülönbségeken, és a demokratikus jogosultság kérdését is érintik. A fiatalabb, nemzeti érzelmű olvasókhoz szóló Compact Magazin Baerbock kinevezését a „vezető rétegek közötti egyetértés” jeleként értékeli, amely független a választói akarat kifejezésétől. Tudósításuk kiemelte, hogy bár Baerbock Zöld Pártja a 2025-ös szövetségi választásokon kevesebb mint 15 százalékot szerzett, mégis jelentős befolyást gyakorol a nemzetközi porondon. Ez a demokráciadeficit-narratíva azok körében talál visszhangra, akik elszakítva érzik magukat Németország politikai elitjétől.

Még a fősodratú konzervatív lapok is visszafogott fenntartásokat fogalmaztak meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikke például megkérdőjelezte, hogy Baerbock ENSZ-elnöksége valóban a német érdekeket szolgálja-e. Felhívták a figyelmet arra, hogy klímaaktivizmusa megnehezítheti Németország kapcsolatait olyan feltörekvő gazdaságokkal, amelyek a fejlődést helyezik előtérbe a környezetvédelem helyett.

A politikai helyzet különösen élessé teszi ezeket a bírálatokat. Friedrich Merz koalíciós kormánya, amely a zűrzavaros 2025-ös választások után alakult meg, továbbra is törékeny. A szociáldemokratákkal kötött szövetség elidegenítette a hagyományos CDU-szavazók egy részét, akik konzervatívabb irányt vártak. A Die Welt egyenesen „kártyavárnak” nevezte Merz kabinetjét, ami erős kétségeket mutat a konzervatív érdekek hatékony képviseletére való alkalmasságával kapcsolatban.

Ez a bizonytalanság teret nyitott Baerbock nemzetközi törekvéseinek akadálytalan érvényesülésére. ENSZ-elnöksége bár nagyrészt szimbolikus szerep, lehetőséget ad neki arra, hogy előmozdítsa a politikai pályafutását meghatározó többoldalú napirendet. A pozíció magában foglalja a közgyűlési ülések vezetését, a napirendek meghatározását és a testület nemzetközi képviseletét – olyan felelősségeket, amelyek bár formálisak, valós befolyással bírnak.

A kinevezés időzítése ráadásul tovább bonyolítja a képet. Az ENSZ Közgyűlés elnöksége rotációs alapon jár a tagállamoknak, ezúttal Németországé volt esedékes. Ugyanakkor Baerbock választása olyan időszakban történt, amikor az ENSZ hatékonyságát és működését sok kritika éri. A szkeptikusok szerint egy ilyen pozíció inkább csökkenti, semmint növeli Németország nemzetközi befolyását.

Ezzel szemben támogatói azt hangsúlyozzák, hogy az elnökség lehetőséget ad Németországnak arra, hogy globálisan is megjelenítse értékeit, és vezető szerepet vállaljon a nemzetközi együttműködésben. Ez a nézet összhangban áll Baerbock hosszú ideje vallott meggyőződésével, miszerint Németország jóléte stabil nemzetközi intézményektől és közös problémamegoldástól függ.

A Baerbock ENSZ-szerepe körüli vita valójában arról szól, hol a helye Németországnak a mai geopolitikai térben. Kritikusai szerint a nemzetközi kötelezettségek gúzsba kötik a nemzetet, és ellehetetlenítik, hogy önállóan képviselje saját érdekeit. Támogatói viszont úgy látják, hogy egy olyan ország, amely ennyire függ a globális kereskedelemtől és együttműködéstől, egyszerűen nem engedheti meg magának az elszigetelődést.

A jövővel kapcsolatos nézetkülönbségek súlyos éket vertek a német társadalomba, és a Baerbock körüli vita jól megmutatja ezeket a törésvonalakat: a nemzetvédelem és a nemzetköziség, a szuverenitás és az integráció, valamint a gazdasági pragmatizmus és az ideológiai elkötelezettség között.

Amint Baerbock szeptemberben megkezdi munkáját az ENSZ-ben, a vita körülötte valószínűleg nem csillapodik. Még kérdéses, hogy hivatali ideje alatt erősíteni vagy gyengíteni fogja-e Németország nemzetközi pozícióját. Egy azonban biztos: a vita a továbbiakban is meghatározó lesz a német politikai diskurzusban.

A tét túlmutat Németország határain. Miközben Európa egyre súlyosabb problémákkal küzd – a bevándorlástól a Kínával folytatott gazdasági versenyig –, a kontinens legnagyobb gazdaságának el kell döntenie, hogy a nemzeti érdekeket vagy a globalista megoldásokat helyezi előtérbe. Baerbock ENSZ-elnöksége ennek lehet próbaköve, olyan következményekkel, amelyek hivatali ideje lejárta után is meghatározzák a térség sorsát. 

(A Junge Freiheit, Tichys Einblick, AfD Party Website, Alice Weidel on X, Beatrix von Storch, Die Welt, Compact Magazin, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung nyomán)