Egy vidéki iparváros tragédiája: minden ötödik lakos elhagyná Dunaújvárost

A Dunaújvárosban élők bő négyötödének (82 százalék) dolgozott hozzátartozója vagy közeli ismerőse a vasműben – az adat önmagában is érzékelteti, mekkora változás a város gazdasági életében a gyár bezárása.

Közel kétharmadnyian (60 százalék) érzik úgy, hogy azóta bizonytalanná vált a hangulat a településen. Talán ennél is beszédesebb, hogy

Hogy mi lenne a megoldás, arról már erősebben megoszlanak a vélemények, de a relatív többség, vagyis a válaszadók legnagyobb csoportja (41 százalék) új ipari beruházásban látja a kibontakozás esélyét, 30 százalék szerint pedig a kohóipar újraélesztése lehet a kivezető út.

Az Index cikke arról is beszámol, hogy az sem teljesen egyértelmű a megkérdezettek szerint, hogy kinek a feladata lenne Dunaújváros megmentése, csak az látszik, hogy a városlakók zöme külső segítséget vár. 57 százalék szerint a kormánynak kellene beavatkoznia, 15 százalék szerint pedig egy piaci szereplőnek, vagyis egy, valamilyen ipari tevékenységet a városba hozó nagyvállalatnak. 11 százalék az önkormányzatot nevezte meg az ipari reneszánsz lehetséges elindítójaként.

A Dunaújvárosban uralkodó hangulatot jól jellemzi, hogy a válaszadók 87 százaléka szerint pozitív hatása lenne, ha a város újra ipari centrummá válna, 76 százalék pedig kifejezetten örülne új ipari létesítmények betelepülésének. Ahogyan az egyik megkérdezett fogalmazott:

„A vasművet is szidtuk, hogy füstöl. Most örülnénk a füstnek.”

Ennél is jellemzőbb egy másik, a kutatásban idézett lakossági vélemény arról, hogy mi lehetne az újraiparosodás hatása: „Fejlődne a város, lenne a fiataloknak munkalehetőség, Dunaújváros jobb kedvű város lenne.”