Előnyösnek látszanak, de csapdákat rejthetnek – dr. Fiszter Zsuzsanna a banki hitelek előnyeiről és veszélyeiről

A napokban új hitellehetőség jelent meg a pénzügyi piacon, az úgynevezett fix 3 százalékos kamatozású hitel. De vajon mennyire előnyösek az állami támogatású hitelfelvételi lehetőségek, kik járnak igazán jól ezzel az egyre bővülő hitelválasztékkal, s vajon a magyar lakosság kellően felkészült-e ahhoz, hogy átgondoltan tudjon dönteni, mielőtt belevágna egy ilyen pénzügyi lépésbe? Mindezekről dr. Fiszter Zsuzsannát, a Mi Hazánk végrehajtási és hitelügyi szakpolitikusát kérdeztük.

– Először két fogalmat szükséges tisztáznunk, amit – a sajtóban is – rendre tévesen használnak. Mit nevezünk kölcsönnek, és mit hitelnek?

– Mindkettő pénzügyi vonatkozású, de míg kölcsönt magánszemély is adhat, addig hitelt csak olyan intézmények – bankok, pénzügyi szolgáltatók – amelyeknek erre megvan az államtól kapott törvényi felhatalmazásuk. A pénzügyi intézmények megalakításához szigorú feltételeket kell teljesíteni, mind a tőke arányában, mind pedig a gazdasági forma megválasztásában. Ez utóbbi rendszerint a zártkörűen működő részvénytársaság. 

A bankoknál határt szab a kihelyezett hitelek mértékének, hogy mennyi befektetett tőkéjük van, figyelembe kell venniük a likviditási arányokat, vagyis arra ügyelniük kell, hogy a túl sok kihelyezett hitel miatt ne menjenek csődbe.

– Létezik az uzsorakölcsön fogalma, a bankoknál is meghatározzák maximum hány százalékos kamatot szedhetnek a kihelyezett hitelek után?

– Az állam ezt törvényileg nem szabályozza, ezt alapvetően a piac határozza meg. Ha viszont állami hitelt vesz fel valaki – például csokot vagy a 3 százalékos hitelt – akkor ezekről a hitelformákról az állam rendelkezhet. Megszabhatja, hogy azokat milyen formában és hány százalékos kamattal nyújthatják a bankok az ügyfeleik részére. De mivel az ehhez megalkotott jogszabályok nem térnek ki teljes körűen mindenre, és az elvárt feltételeket csak nagy vonalakban tartalmazzák, a bankoknak jogában áll, hogy saját belső szabályzataik szerint is elbírálják a hitelfelvevő ügyfelet. Előfordult, hogy ennek következtében egy ügyfél nem kapta meg a kívánt kölcsönt, a bank elutasításában arra hivatkozott, hogy túl sokat szerencsejátékozik, vagy túl sok dohányárut vásárol.

– Ez azt jelenti, hogy minden bank a saját hatáskörében, a saját belső szabályai szerint is vizsgálhatja a hitelképességet?

– Igen, és ez valamilyen módon érthető is, hiszen minden bank szeretné valamikor visszakapni a kihelyezett hitelét.

De fentiek azt is eredményezik, hogy a különböző bankok, akár különböző feltételeket is támaszthatnak a hitelfelvevővel szemben.

Ezt már megfigyelhettük egyébként a csok esetében is, több hitelintézmény például csak úgy folyósította ezt a támogatást, ha a csok mellé csok plusz hitelt is igényelnek a kérelmezők. Ez gyakorlatilag egy árukapcsolás, vagyis hiába lett volna elég az igénylőnek a csok, a bank arra is rákényszerítette volna, hogy egy másik – neki nem is szükséges – hitelt is felvegyen.

Vagyis alapvetően a bankok szabják a feltételeket ezeknél a hitelszerződéseknél is. Illetve ilyenkor még az is felvetődik, hogy ezek a kedvezményes hitelek milyen az állam és a bankok által létrejött háttérfeltételekkel futnak a kulisszák mögött, köztük milyen nem nyilvános megegyezések állhatnak.

– A 3 százalék, mint kamat rendkívül kedvezőnek látszik, hogy tudta az állam elérni, hogy ezt megadják a bankok?

– Vélhetően úgy, hogy – mivel a valós piaci érték nagyjából 8 százalék körül mozog – a különbözetet az állami költségvetés állja, vagyis gyakorlatilag azt is a lakossággal fizettetik meg a bankok. 

A rengeteg hitellehetőség kapcsán érdemes felidézni azt az időszakot – a kétezres évek elejét – amikor szintén hitelek felvételére buzdított mindenkit az akkori kormányzat.

Most is egyértelműen az lehet a cél, hogy látszatra nagyon sokakat segítsen a kormány, de a háttérben, a jövőt nézve ez rengeteg buktatót tartalmazhat, és teljes egészében eladósítja a magyar lakosságot, a magyar fiatalokat.

– Bemutatna egy olyan hitellehetőséget, amit bár jelenleg kínálnak a piacon, mégsem ad valós megoldást a problémákra?

– Vegyük a munkáshitelt, amivel a fiatalokat célozta meg az Orbán-kormány, ezt már nagyon fiatalon felveheti valaki. De egyébként is a kormány folyamatosan a fiatalokat célozza meg különféle hitelszerződésekkel és opciókkal, ami véleményem szerint nem megoldás, ennek a korosztálynak a lakásproblémájára. Az emberek lakáshoz jutás problémájának a megoldását, a bérlakás-program megvalósulása adná, amit a Mi Hazánk programja is tartalmaz.

Azért is tartom egyébként még aggályosnak, ennek a sok hitelnek a kihelyezését, mivel még mind a mai napig akár 300 ezer olyan devizaszerződés létezik, ami még mindig nincs lezárva. Vagy még mindig folyamatosan fizetik a részleteket az adósok, vagy az ügyük a követeléskezelőnél van, vagy akár már végrehajtáson, pedig ezek egyértelműen csaláson alapuló szerződéseknek tekinthetők. Akik nem tudnak fizetni, azok ingatlanjaiból ingatlanvagyonok jönnek létre a követeléskezelőkön keresztül, ők pedig valamilyen szálakon – feltételezhetően – be vannak hálózva a kormánypártok köreihez.

Egyértelműen kijelenthető, hogy a devizahitel-csalásoknak még most is vannak a végrehajtásokon keresztül haszonélvezői. De a mostani hitelekből – csok, babaváró hitel, munkáshitel, 3 százalékos hitel – is várható, hogy előbb-utóbb majd elindul egy végrehajtási hullám, mert sokan esetleg nem tudják majd teljesíteni a gyermekvállalási feltételeket, vagy elmaradnak a részletek fizetésével. Ekkor az ő hiteleik bedőlnek, s megint jöhet egy olyan gátlástalan kizsákmányolása az embereknek, mint a devizások esetében történt, történik jelenleg is.

– Vannak tehát buktatók, veszélyek, vajon a világ más részein is hasonló a helyzet?

– Hitelkihelyezés mindenütt van, ezzel nem volna baj.

Viszont Magyarországon egyrészt a lakosság nem felkészített pénzügyi vonatkozású kérdésekben, másrészt nálunk jóval magasabbak a banki és pénzügyi szolgáltatások díjai, mint máshol.

Egy azonos nagyobb összegű hitel felvételénél, mi például milliókkal többet fizetünk ki egy banknak, mint mondjuk Olaszországban.

A konkrét hitelformákra visszatérve, nálunk jóval több a hitelfajták száma, mint külföldön, hogy ezt több lehetőségnek vagy több csapdának tekintjük-e, az már megítélés kérdése. Azt abszurdnak tartom, hogy már 17 éves korban lehessen munkáshitelt, és 18 évesen diákhitelt felvenni, ezek mind arra utalnak, hogy nálunk egy valóságos bankdiktatúrának a kiépítése zajlik.

– Vannak olyan hitelek, amelyek kedvezményei leendő gyermek megszületéséhez kötődnek, ezekkel mi a helyzet?

– Ha nem születnek meg a gyermekek, akkor meglehetősen nagy bajba kerülhetnek a hitelfelvevők. Akár módosulhatnak a kamatok, vagy egy összegben is kérheti vissza a hitelét a bank. Ha pedig a házaspár – amelyik felvette a hitelt – tíz éven belül elválik, akkor hiába születtek meg a kívánt gyermekek, a bank felmondhatja a szerződést. De ha a házaspár egyik tagja időközben meghal, akkor is nehéz helyzetbe kerülhet a másik. Volt olyan konkrét eset, hogy egy apuka maradt egyedül a gyerekeivel, a bank pedig azonnali egyösszegű visszafizetést követelt. Ezekben nincs megfelelő szabályozás, ezeket mindenképpen törvényileg kellene módosítani.

– Azt mondják, a hitelre ott az ingatlanfedezet. De a bank a követeléseinél, csak az ingatlanért kapott összegnél nem áll meg, ő mindig teljes összegű rendezést akar.   

– Ha valaki többszöri felszólításra sem fizeti a részleteket, akkor a bank felmondja a hitelszerződést. Ha ez megtörtént, akkor általában a követelésüket jó áron tovább engedményezik – köznyelven úgy szokták mondani, hogy eladják – valamilyen követeléskezelő cégnek. Ezentúl ez a követeléskezelő fogja ezt a követelést kezelni, aminek az az egyik lépése, hogy a fedezetül szolgáló ingatlant kiadja végrehajtásra, és azt eladják.

De ha az ebből befolyt összeg, nem fedezi a tartozást, onnantól kezdve – a jelenlegi végrehajtási szabályokból következően – a végrehajtó akár az adós élete végéig inkasszálhat, letilthat, sőt, hogyha az adós örököl, akkor rögtön ráhelyezi a végrehajtási jogot az öröklött ingatlanra.

Ez a gyakorlati életben azt eredményezi, hogy az adós életét teljes mértékben tönkreteheti, és az esetek nagy részében tönkre is teszi.

– Említette, hogy a fedezet gyanánt szolgáló ingatlant értékesíti a végrehajtó, de ezt milyen áron kell értékesítenie?

– A végrehajtót a követeléskezelő kéri fel a fedezetül szolgáló ingatlan értékesítésére. Az árverés becsértékét az önkormányzat adó- és pénzügyi osztályáról kérik be a végrehajtók. Ha ezt alacsonynak találja, akkor ezt az összeget megtámadhatja az adós, de mire a becsértékhez kerülnek ezek a végrehajtási ügyek, addigra őt már teljes egészében kizsigerelik a folyamatos letiltásokkal, inkasszálásokkal. Ahhoz pedig, hogy megtámadjon, egy értéken alul megállapított becsértéket az adós, ahhoz először be kell fizetnie a végrehajtási kifogás összegét, ami 15 ezer forint. Ez ugyan nem tűnik soknak, de aki letiltás alatt van annak ez is nagy összeg. Ezen felül még az értékbecslőnek a díját is ki kell fizetnie, ami viszont már akár több százezer forint is lehet.

Mivel mindezekre az adósnak szinte biztos, hogy nincs már pénze, neki gyakorlatilag az árverésen megállapított összegekre semmilyen ráhatása nincs. Sőt még arra sem, hogy mikor kerülnek árverésre ezek az ingatlanok.

Összességében elmondható, hogy ezek a becsértékek folyamatosan jóval valós áron aluli összegeket mutatnak, vagyis már-már visszaélésszerű, ahogy az árverésre bocsátott ingatlanokat értékesítik. Ha pedig az árverés bevétele nem fedezi az adós tartozását, a fennmaradó rész erejéig továbbra is fennállnak az inkasszók, és a folyamatos levonások.

Hogyha megnézzük az egész végrehajtási eljárást, és az egész bankszféra, pénzügyi szektor hozzáállását, akkor azt láthatjuk,

hogyha az ember – akár önhibáján kívül, esetleg egy rossz döntés vagy betegség következményeképp – a hitel felvételével becsődöl, akkor nagyon könnyen az utcán találhatja magát, és tovább gyarapíthatja a hajléktalanok számát.

Amennyiben ilyen csődök esetén valaki mellett nem állna ki a családja, vagy egy segítő barátja, akkor még sokkal több hajléktalan lenne Magyarországon.

– Mit lehet tehát elmondani konkrétan a mostani 3 százalékos hitelkonstrukció kapcsán?

– Igazság szerint, amikor valaki hitelt vesz fel, az mindig lehet rossz konstrukció és mindig lehet egy csapda. Az soha nem a legjobb megoldás, hogy valakinek hitelhez kell folyamodnia, de nyilván sokszor szükségszerű a jelenlegi gazdasági helyzetet tekintve.

Ennek a mostani hitelnek a részletei még nincsenek teljesen kidolgozva, annyit azért tudni, hogy ingatlant lehet belőle vásárolni, ha az adósnak megvan hozzá a 10 százalékos önereje. Emiatt nyilván sokaknak nehéz is lesz igénybe venni, mivel nagyon magas önerőre is szüksége lehet a felvevőnek, ha drágább ingatlant szeretne megvenni. A megvásárolandó ingatlan értékét ráadásul a bank is fel fogja becsülni, s ez az önerő az általa becsült árnak a 10 százaléka kell, hogy legyen.

Bizonyára sok fiatal úgy gondolkozik majd, hogy albérlet helyett, inkább a lakáshitel részleteit fizeti, ami bizonyos csökkenést jelent majd az albérletek árában, de véleményem szerint ez csak átmeneti lesz. Főleg azért, mert ez a hitelkonstrukció csak korlátozott ideig vehető majd igénybe, és meg fognak szabni egy időhatárt, mert az ilyen alacsony kamat – a mostani lakáshitelekhez viszonyítva – azért jelenleg elég nagy kedvezmény a piacon.