Egy lépés a béke felé vezető úton – Stier Gábor értékeli az alaszkai csúcstalálkozót

Az egész világ érdeklődéssel figyelt péntek este Alaszkára, ahol a két szuperhatalom elsőszámú vezetője: Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozott egymással. A megbeszélések középpontjában természetesen az ukrajnai háború állt, de hogy ez a találkozó milyen eredménnyel zárult, arról megoszlanak a vélemények. Jelen cikkünkben Stier Gábor külpolitikai szakértő álláspontját ismertetjük az alaszkai találkozó vonatkozásában.

– Ezt a mostani Putyin–Trump találkozót az egykori  reykjavíki Gorbacsov–Bush találkozóhoz hasonlították a sajtóban. Ön szerint is ekkora jelentősége volt ennek a találkozásnak?

– A szimbolikák, a hasonlítgatások főleg akkor kerülnek előtérbe, mikor nem lehet azonnali eredményeket produkálni. Az akkori találkozó a hidegháború lezárásának egyik fontos állomása volt, s ez a mostani pedig remélhetőleg egy fontos lépcső lesz az ukrán–orosz háború lezárásához vezető úton. Tehát ezt a találkozót is egy folyamatban kell elhelyezni, abban, amikor a háború lezárásában érdekelt két kompetens fél leült a tárgyalóasztalhoz.

Tudjuk, hogy három és fél éve tart ez a háború, de már előtte is egymásnak feszült a Nyugat és Oroszország. Az Ukrajnában – mint terepen – zajló proxyháború lezárását csak hosszú diplomáciai erőfeszítésekkel lehet elérni. Ha pedig ezek a lépések nem vezetnek majd eredményre, akkor az alternatív megoldás az lesz, hogy minden a terepen: a frontokon, Ukrajna területén fog eldőlni.

– Említette, hogy ez a mostani tárgyalás egy lépés lehet a béke felé, de vajon mennyire fontos lépés?

– Ezt igazán majd a végeredmény minősíti, akkor derül ki igazán, hogy ez mennyire jelentős állomás volt. Most sokan csalódottak, hogy nem írtak alá közösen végül semmit, de nem szabad elfelejteni, hogy már maga a találkozó ténye is óriási eredmény.

Ezen felül, úgy látszik, mintha Donald Trump megértette volna az orosz álláspont lényegét – sőt én úgy látom, hogy lényegében átvette az orosz narratívát –, megértette azt, hogy a konfliktus gyökereivel kell foglalkozni.

Trump jelentette ki azt, amit egész idáig Putyin hangsúlyozott, hogy béke kell, és nem tűzszünet! S azt is megértette, hogy ezt a háborút nem lehet csak úgy, az egyik pillanatról a másikra lezárni.

Az, hogy ez a felismerés Donald Trump szempontjából történelmi lesz-e, az nagyrészt attól függ, hogy mekkora a kitartása és mekkora a gyengülő Amerika mozgástere. Van-e még akkora ereje, hogy a saját térfelén – a Nyugaton – rendet tud tartani, és a saját elképzeléseit érvényesíteni tudja. Mert szerintem most a jövő szempontjából ez a kulcskérdés.

– A két államférfi vajon milyen elképzelésekkel érkezett a találkozóra, és ezekből mit sikerült megvalósítaniuk?

– A kommentárok azt emelik ki, hogy ez a találkozó inkább az orosz elnök sikere volt. Neki a legfőbb célja az volt, hogy találkozzanak, de ez valójában mindkettőjük közös célja volt. A másik dolog, hogy Putyinnak sikerült az álláspontját ismertetnie, mindenféle elgyengülés nélkül. Úgy látni, Donald Trump abban bízott, hogy néhány kérdésben nyomást tud gyakorolni Putyinra, és ezekben meg tudja változtatni a véleményét. A végeredmény viszont az lett, hogy az amerikai elnök elfogadta azt az orosz érvelést, hogy a leggyorsabb út a békéhez az, hogyha az orosz szempontokat az erőviszonyok arányában figyelembe vesszük. Trump várt volna valami gesztust is Oroszországtól – mondjuk légi tűzszünetet, vagy valami hasonlót – de ezt nem kapta meg.

Talán ezzel is magyarázható, hogy a hat-hét órásra tervezett találkozó, nagyjából három óra után közös munkaebéd és nagy sajtótájékoztató nélkül csak egy sajtóközlemény szóbeli kiadásával ért véget. S abban a tizenkét percben is az orosz elnök dominált, így én is elfogadom az olyan értékeléseket, hogy Alaszka Putyin diadalát hozta.

– Mi volt Putyin érvelésének sarokpontja?

– Ő egyértelműen kifejtette, hogy nem akar tűzszünetet kötni, mert a háborút igazából nem ezzel, hanem békekötéssel lehet lezárni. Tehát magyarán, ő azt mondta, hogy a háború lezárásában partner vagyok, de a tűzszünetben nem. Donald Trumpnak el kellett fogadnia az orosz narratívát, az orosz tárgyalási taktikát, és ezt mindennek értékelhetjük, de azt nem gondolom, hogy ez az amerikai elnök sikere lenne. Viszont vereséget sem szenvedett Trump, mert fölismerte a realitásokat, és ezt én nem vereségként értékelem.

Ő egyébként a Fox Newsnak nyilatkozva a tárgyalások után elmondta, hogy mind Kína, mind Oroszország stratégiai értelemben ellenség. De ez nem jelenti azt, hogy az ellenséggel ne kellene tárgyalni például geopolitikai értelemben a világ újrafelosztásáról, vagy a befolyási övezetek egyértelműsítéséről és gazdasági dolgokról. Arra is utalt, hogy Oroszországnak szüksége van tőkére és modern technológiára, de ezt nem minden áron akarja megkapni.

– Az ukrajnai háború két másik fontos szereplője az EU, illetve maga Ukrajna, ők azonban nem képviseltették magukat Alaszkában. Ennek mi lehet az oka?

– Ez a háború alapvetően Oroszország és Amerika háborúja. Most már az is jól látszik, hogy

nem okvetlenül az Egyesült Államok kényszerítette rá Nyugat-Európára azt, hogy ebbe a háborúba beszálljon, főleg nem olyan intenzitással és olyan erővel, mint ahogy beszállt. Viszont most már az a helyzet, hogy bár Amerika azt mondja, hogy elég a háborúból, ő akkor is megy tovább. De ettől még nem Nyugat-Európa lesz a fő játékos, tehát megállapodás nem lehet anélkül, hogy az USA és Oroszország ne egyezzen meg az alapvető keretekben.

Ez nem azt jelenti, hogy a Európa és Ukrajna fölött születik meg a döntés, hanem azt, hogy ez az első lépés, és utána ezt a döntést azonnal el kell mondania a szövetségeseknek. Meg kell győzni a szövetségeseket, hogy sorakozzatok föl e mögé, és természetesen Ukrajnának a következő körben ott kell lennie a tárgyalásokon. De csak akkor, amikor már a két nagy – sokszor elmondtuk, hogy ez nem Ukrajna háborúja Oroszországgal, Ukrajna valójában terepet ad és eszköze ennek a háborúnak – a főbb vonalakban megegyezett. Ez a háború valójában a Nyugat és Oroszország háborúja, a nyugati blokkon belül pedig a legnagyobb felelőssége az USA-nak van a háború kirobbantásáért. Hangsúlyozom, a nyugati blokkon belül, amivel arra is utalok, hogy nem ez a hatalom a felelős mindenért.

– Van esély a háború gyors befejezésére?

– Az Egyesült Államok már kiszállna belőle, mert úgy gondolja, hogy amit el lehetett érni, az elérte, innentől – ha már csak üzleti alapon gondolkodunk is – ez a háború már inkább visz, mint hoz a számára. Nem is beszélve arról, hogy az USA-nak vannak egyéb kihívásai is – Közel-Kelet, Kína –, amire sokkal fontosabb, hogy figyeljen. Sőt Trumpnak még az amerikai belső viszonyokra is figyelnie kell, otthon is folyamatos háborút kell vívnia, gazdasági értelemben és politikai értelemben egyaránt. Ezeket sem szabad elveszítenie ahhoz, hogy a céljait majd a külpolitikai kérdésekben is elérje.

– Visszatérve Alaszkához, mi jelenhet sikert ebben a találkozóban?

– Az egyik legnagyobbnak azt tartom, hogy egyértelműen kinyilatkozták, hogy lesz folytatása, vagy legalábbis a szándék megvan rá. Oroszország kész folytatni, és itt tényleg a nyugat-európai háborúpártiak és Ukrajna térfelén pattog a labda.

Amennyiben lesz folytatás – minden jel arra mutat, hogy ez nem holnap lesz és nem is holnapután –, akkor maga a találkozó is sikeresnek minősíthető, mert általa a békefolyamat halad előre.