Megszólaltak a fegyverek, Iránt támadás érte szombat hajnalban – Stier Gábor helyzetelemzése

Szombat hajnalban Izrael és az Egyesült Államok összehangolt katonai műveletet hajtott végre Irán ellen; az egyértelmű agressziót a felek olyan megelőző csapásként próbálják beállítani, amely az iráni nukleáris ambíciók letörésére, valamint az amerikai kontinenst is fenyegető ballisztikusrakéta-fejlesztések semlegesítésére irányult. A háborús helyzet még nagyon képlékeny, akár óráról órára is változhat – a vasárnap délutáni helyzetet, állapotokat elemezte számunkra Stier Gábor külpolitikai szakértő. 

– Mennyire volt váratlan ez a mostani közel-keleti konfliktus?

– Egyáltalán nem volt váratlan, ellentétben azzal a bizonyos tizenkét napos háborúval, ami tavaly zajlott. Hetek óta olyan amerikai katonai felvonulás volt Irán környékén, ami előrevetítette, hogy történni fog valami ebben a térségben. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok már akkor eltökélte magát, hogy megindítja a támadást, Izraellel együtt, lejátssza ezt az évtizedek óta függőben lévő játszmát Iránnal.

Az amerikai cél egyértelműen az iráni rendszer megdöntése, és ennek következtében Izrael és Amerika érdekében átrendezni a Közel-Kelet erőviszonyait.

Megjegyzendő, ez a támadás úgy történt, hogy közben éppen folytak az amerikai–iráni tárgyalások. Ez megmutatta, hogy az USA számára – nem először – a tárgyalások valójában csak figyelemelterelésre szolgálnak. Az Egyesült Államok már előzőleg – a tárgyalásoktól teljesen függetlenül – eldöntötte, hogy a szája íze szerint viszi dűlőre a térségben a dolgokat.

– Hogyan lehet értékelni ennek fényében ezt az amerikai támadást?

– Egyértelmű, hogy ami most történt az egy agresszió. Beavatkozás az ENSZ egyik tagállamának belügyeibe; meggyilkolták – többek között – ennek az államnak a legitim vezetőjét.

Ezzel szintet lépett az az egyébként is a nyers erőre alapozott nemzetközi politika, ami a két világrend közötti átmeneti időszakot egyébként is jellemezte.

– Ha a világrendeknél tartunk, hogyan reagált a történtekre Oroszország és Kína?

– Egyebek mellett ennek a háborúnak az egyik tétje éppen az, hogy miként reagál egy ilyen – az amerikai befolyási övezeten kívüli – agresszióra a globális Dél, vagyis az euroatlanti szövetségi rendszeren kívüli világ. Mert Venezuelával ellentétben – amely azért mégiscsak valahol az amerikai érdekszférához tartozik – Irán kívül van az amerikai érdekszférán, ráadásul Irán az euroatlanti szövetségi rendszeren kívüli világnak az egyik nagyon komoly regionális hatalma.

Tehát míg Venezuela kapcsán még csak-csak elfogadható volt Kína és Oroszország visszafogott reagálása, addig itt más a helyzet. Ha ezt most a globális Dél hatalmai és országai elnézik, akkor az ennek a blokknak a gyengeségét, tétovaságát igazolja. Az sem mellékes, hogy mind Kína, mind Oroszország szövetségben állnak Iránnal.

Bár az orosz külügyminisztérium retorikája látszólag éles – hiszen nem provokációmentes háborúról, hanem veszélyes politikai játszmáról beszélnek, miközben a feleket tárgyalóasztalhoz szólítják –, ezek a diplomáciai üzenetek valójában súlytalanok maradnak. Úgy vélem, a verbális elítélésnél jóval határozottabb és kézzelfoghatóbb fellépés lenne elvárható egy ekkora horderejű eszkaláció esetén.

Hiszen ennek – az egyelőre korlátozott – katonai műveletnek egyik legfontosabb célja az lehet, hogy Donald Trump most kísérletet tegyen annak a politikának a megvalósítására, amely Amerika érdekeinek megfelelően írja át az új világrend szabályait.

Vagyis a realitásokhoz igazodva ugyan, de a lehetőség szerint minél erősebben megőrizze az amerikai hegemóniát.

Kína is megszólalt az ügyben, azonban a felek békülésre való felszólításán kívül, csak a diplomáciai megoldást helyezi az előtérbe, emellett aggódik a Közel-Kelet destabilizációja miatt.

Egyszóval úgy látom, a globális Dél zavarban van. A reagálásuk óvatos hiszen egyrészről sem Oroszország, sem Kína, nem akarnak konfrontálódni az Egyesült Államokkal, ugyanakkor nem hagyhatják szó nélkül azt sem, ami történt. Mert ahogy a reakcióikból is kitűnt, a nemzetközi jog megsértéseként értékelik mindazt, ami történt, de egy nyers erőre alapozott világban kevés az, hogy békére, tárgyalásokra szólítunk fel.

A labda fel van adva, de a mostani reakciók még óvatosak. Ez azért is van így, mert

A globális Dél önszerveződése egyelőre nem érte el azt a szintet, hogy nyíltan konfrontálódjon az Egyesült Államokkal, ám a vezető hatalmak nem maradhatnak némák, amikor egyik kulcsfontosságú szövetségesüket éri agresszió. Reakciójuk súlya döntő jelentőségű, hiszen ha válasz nélkül hagyják a történteket, azzal hallgatólagosan utat engednek egy olyan precedensnek, amely alapján a jövőben bármely állam hasonló támadás célpontjává válhat.

– Mely hatalmi centrumoktól vagy stratégiai partnerektől remélhet Irán bárminemű érdemi támogatást ebben a válságos helyzetben?

– A két ilyen értelemben legközelebbi szövetségese – Kína és Oroszország – eddig is segítette, sőt, az elmúlt hetekben, amikor már látszott, hogy itt valami történhet, orosz és kínai szállító repülőgépek landoltak Irán különböző repterein. Tehát feltehetően katonai jellegű haditechnikai segítséget hoztak, még az utolsó pillanatban is kapott ilyeneket Irán. De a háború kitörése – vagyis Irán megtámadása – után, erre már nem nagyon lesz lehetőség.

Tehát Oroszország és Kína jó eséllyel nem fog beavatkozni, Irán csak diplomáciai jellegű támogatást kaphat, így ezt a háborút egyedül, saját magának kell megvívnia.

Ami azért nem teljesen reménytelen, mert Iránnak fejlett a dróngyártása, és ballisztikusrakéta-programja van. Nem szabad senkinek elfelejtenie, hogy Irán nem Venezuela, Irán katonai értelemben is komoly erőt képvisel.

– Amerika célja alapvetően a jelenlegi rendszer megdöntése. Mennyire stabil a mostani iráni rendszer?

– Az iráni berendezkedést a történelmi tapasztalatok mentén tudatosan úgy strukturálták, hogy válsághelyzetben se alakulhasson ki hatalmi vákuum; az utódlás és az átmenet rendjének precíz szabályozása miatt a rendszer belső stabilitása rendkívül ellenálló a külső megdöntési kísérletekkel szemben.

A rendszer belső törésvonala ugyanakkor az intézményi kimerültségben mutatkozik meg: a társadalmi bázis érezhetően beszűkült, a lakosságnak csupán mintegy ötöde tekinthető elkötelezett támogatónak. A többség körében mély elégedetlenség feszül a súlyos gazdasági helyzet és a teokratikus berendezkedés miatt, így egyre erőteljesebb az igény a világi alapokon nyugvó, szekuláris állammodellre való áttérésre.

Amerikának nincs könnyű dolga, mert szárazföldi csapatok nélkül jó eséllyel nem lehet megdönteni ezt a rendszert, ezért

Trump megnyilatkozásából egyértelműen azt látjuk: a cél egy polgárháborús helyzet kiprovokálása. Vagyis Izrael és az USA a piszkos munkát, a rendszer megbuktatását, az iráni társadalommal fejeztetné be.

– Tavaly tizenkét napig volt háborús helyzet, ez most meddig tarthat?

– A következő napok eseményei jelölik majd ki a konfliktus pontos ívét, ám az első tapasztalatok – miszerint Irán képes volt százas nagyságrendben drón- és rakétatüzet zúdítani Izraelre, valamint a térségben állomásozó amerikai támaszpontokra – arra engednek következtetni, hogy a tavalyinál jóval elhúzódóbb háborúra kell felkészülnünk; egy olyan összecsapásra, amelyre Izrael és az Egyesült Államok láthatóan előre kidolgozott stratégia mentén reagált.

Viszont amennyiben ez valóban elhúzódó háború lesz, akkor annak globális gazdasági hatásai lesznek. Mert abban az esetben,

ha tényleg lezárja a Hormuzi-szorost Irán, az olaj ára az egekbe emelkedhet, hiszen ezen a szoroson megy át a globális olajexport 30 százaléka. Ez az áremelés egyébként globálisan jól jönne Oroszországnak,

sok más országnak, így Magyarországnak viszont nagyon nem.

– Ez a most kitört közel-keleti háború hatással lehet az orosz–ukrán válságra is?

– Amennyiben elhúzódik ez a háború, akkor az hatással lesz az egyéb olyan konfliktusokra is – például az orosz–ukrán háborúra – amelyekben Amerika valamennyire érdekelt.

Emiatt Ukrajna lőszer és fegyver utánpótlása akadozhat, hiszen az Egyesült Államoknak mindent – figyelmet és a készleteket egyaránt – a Közel-Keletre kell koncentrálnia.

S mivel a figyelem is oda koncentrálódik, nemcsak a hadianyag szállítások, de az amerikaiak ukrajnai béketeremtő erőfeszítései is lelassulhatnak.

Kapcsolódó: