Utazás a világűrbe – Bakonybélből

Aki valaha is eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehet a világűrben utazni, vagy csak egyszerűen szeretne közelebb kerülni a csillagokhoz, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia a Pannon Csillagdába. A Bakony festői vidékén, Bakonybél településén található csillagda nemcsak természeti környezetével varázsol el, hanem a csillagászathoz kapcsolódó interaktív, modern és izgalmas kiállításaival is. Egy napra mi is a csillagok közé emelkedtünk – és élményekkel gazdagon tértünk haza. Temesvári Márta írása. 

A komplexumban vezetőnk – merthogy azt is kaptunk –, Süle Márk Leonárd volt, aki rendkívül lelkesen mesélt minden múzeumi tárgyról és előadásról, ami a helyszínen megtalálható/megtapasztalható. Márk 2020 szeptembere óta az angliai The Open University távoktatási intézmény hallgatója természettudományi–csillagászat és bolygótudomány szakon (BSc Natural Sciences–Astronomy and Planetary Science). Elmondta, hogy a csillagászat iránti érdeklődése már gyermekkorában kialakult. A matematika és a fizika viszont a leggyengébb tárgyainak számított (ami nagyon fontos a csillagászati ismeretek megszerzéséhez, a kutatásokban való részvételhez), így hosszabb időre elvetette a csillagászat témakörét. 

A vágyakozás azonban megmaradt benne és az évek során olyan tudományos ismeretterjesztő szakértők inspirálták, mint Neil deGrasse Tyson, Carl Sagan és Brian Cox. A döntő lökést a „Volt egyszer egy bolygó” (One Strange Rock) című sorozat adta. Ezt követően hamarosan szembe találta magát a már említett egyetem hirdetésével és többé nem volt kérdés, hogy milyen irányba szeretné terelni a jövőjét. 

„Számomra a csillagászat nemcsak tudomány, hanem szenvedély is. Az ismeretlen felfedezése, az emberi tudás határainak kitolása, valamint a filozófiai vonatkozások egyaránt lenyűgöznek.” – árulta el. „Hosszú távú célom, hogy ezen a területen dolgozhassak – akár tudományos, akár ismeretterjesztő formában. Különösen vonzó számomra az ESA (European Space Agency) kötelékében való munkavégzés lehetősége. A Pannon Csillagdában töltött napjaim során beleszerettem az ismeretterjesztésbe is. Nincs jobb, mint látni a látogatóink érdeklődéstől csillogó szemeit egy előadáson.”

Merthogy itt dolgozik ő hétvégente az egyetem mellett. A Pannon Csillagdához egy szerencsés egybeesés és egy csipetnyi magabiztosság révén került: tavaly augusztus végén látogatóként részt vett egy naptávcsöves bemutatón, melyen összegyűjtötte minden bátorságát és megkérdezte az előadást tartó (ma már) kollégát az itteni munkalehetőségekről. Nagy örömére pozitív választ kapott és egy héttel később már ki is próbálhatta magát, mint előadó csillagász.

„Tanulmányaim, a Pannon Csillagdában végzett ismeretterjesztő munkám és az ExoClock Unlocked 2025 közösségi tudományos projektben való részvételem révén – ha nem is hivalkodva, de annál nagyobb büszkeséggel – viselem a csillagász jelzőt” – mondta mosolyogva, amikor arról kérdeztem, milyen titulussal említsem meg ebben a cikkben.

S, ha már csillagásszal beszélget az ember, hát egyből a legfelsőbb szintre „kértük” magunkat, hogy ott kezdjük a „bejárást”: a Pannon Csillagda egyik központi eleme a kupolával fedett csillagvizsgáló, ahol egy nagy teljesítményű csillagászati távcső kapott helyet. Ez az eszköz lehetővé teszi, hogy tiszta időben a látogatók élőben figyeljék meg az égbolt csodáit. A távcső segítségével részletesen látható például a Hold kráteres felszíne, a Szaturnusz gyűrűje, vagy akár távoli csillaghalmazok.

„A csillagda felszerelése kutatási célokra is alkalmas, ám fő motivációnk az ismeretterjesztés és az égbolton megfigyelhető csillagászati objektumok teljes körű bemutatása. Ehhez rendelkezésre áll egy, a Nap megfigyelésére alkalmas speciális naptávcső, két lépcsőben szűrőkkel ellátva, ezáltal biztosítva a kontrasztos, éles képet és élményekben gazdag, biztonságos megfigyelést. A Hold és a bolygók megfigyelését segíti egy lencsés apokromatikus távcső, ami kontrasztos képével felfedi a bolygók felszíni részleteit. Főműszerünk pedig egy 40 cm átmérőjű katadioptrikus távcső, ami a halvány és legtávolabbi objektumokat is megfigyelhetővé teszi. A Pannon Csillagda a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság csillagászati látogatóközpontja, műszerparkja igazi csemege minden érdeklődő számára, és bármely bemutató csillagvizsgáló méltán lehetne büszke rá.” – mondta el kísérőnk.

A csillagdában változatos nappali és esti programokkal várják a látogatókat: derült időben elérhető a naptávcsöves bemutató, mely során saját csillagunkat, a Napot figyelhetjük meg (beleértve a felszínén található jelenségeket, mint például: napfoltok, filamentek, napkitörések).

Az éjszakai programok derült idő esetén távcsöves észlelést foglalnak magukba (melynek keretén belül különféle égi objektumokkal ismerkedhetünk meg: bolygókkal, planetáris ködökkel, csillaghalmazokkal és galaxisokkal); szabad szemes, borult idő esetén pedig planetáriumi csillagkép túrát szerveznek – ekkor az éjszakai egünket ékesítő csillagképekkel, azok eredetével és történeteikkel, illetve a csillagászati tájékozódás alapjait képző ismeretekkel bővíthetik tudásukat a látogatók.

Borult idő esetén a távcsöves észlelést virtuális „univerzumsétával” helyettesítik a planetáriumban. Persze, ha nem lett volna borús az idő, akkor is kíváncsiak lettünk volna az itteni előadásokra, hiszen a csillagda egyik legnagyobb vonzereje a digitális planetárium, ahol a kupola belső felületére vetítve tárul elénk a világegyetem. A vetítés során szó szerint „beutaztuk” a Naprendszert, láttuk a bolygókat, üstökösöket, galaxisokat. A narrátor érdekes, közérthető módon mesélt a csillagképek kialakulásáról, a csillagok életciklusáról, sőt még a fekete lyukak világába is betekintést nyertünk.

A szervezők egyébként egy Galileo Galilei életét és munkásságát bemutató film megtekintésére is lehetőséget biztosítanak az esti program keretében.

A planetáriumi előadás után 3D-s élményre vágytunk – és boldogan mondhatjuk, hogy nem ért minket csalódás. A „Galaxis útikalauz stopposoknak” című vetítés elsőként azért keltette fel érdeklődésemet, mert pont húsz évvel ezelőtt ugyanezzel a címmel láttam egy filmet, amit aztán könyv formájában többször is a kezeim közé került – nagy kedvencként. A legendás sci-fi alapján készült 3D-s mozi humorosan, ugyanakkor tudományosan megalapozott módon vezetett végig minket az univerzum titkain. A látvány lenyűgöző volt, a térhatás pedig szinte beszippantott.

A szórakoztató filmezés után Márktól megtudtuk, hogy az előadó csillagászok tematikus előadásokkal is szoktak készülni, különféle alkalmaknak megfelelően pedig olyan speciális programokkal készülnek, mint például az augusztusi Perseidák meteorraj idején. A filmezésen és a „csillaglesen” kívül érdemes végig nézni a csillagda kiállítási darabjait is, melyek közül az egyik legizgalmasabbnak mondható az a valódi, hatalmas meteorit, mely több ezer évvel ezelőtt hullott le Nyugat-Afrikában. A helyi száraz éghajlatnak köszönhetően viszonylag épen megmaradt, és csak a közelmúltban fedezték fel, addig a sivatagban pihent. Az „univerzum ajándékát” meteoritvadászok találták meg, majd nemzetközi ásvány- és meteoritgyűjtők közvetítésével került Európába. A Gibeon meteorit darabot a csillagda egy német gyűjtőtől vásárolta meg. A meteorit nemcsak látványos, de különösen izgalmas is: a kutatók szerint a Naprendszer keletkezésének idejéből származik, így valódi „időkapszula” az égi múltból. Az itt dolgozók tudomása szerint ez a legnagyobb darab, mely Közép-Európában megtekinthető.

A csillagdában egyébként nemcsak szemlélődhetünk, hanem interaktívan is tanulhatunk. A kiállítótér minden szeglete az űrkutatás és a csillagászat egy-egy különleges fejezetét mutatja be.

Az egyik legszembetűnőbb elem talán a a Spirit, illetve Opportunity névre hallgató Mars-járók replikája: a maketteket vizsgálva megérthetjük, hogyan közlekedtek az űrhajósok a Hold felszínén, milyen műszaki megoldások segítették őket és milyen kihívásokkal kellett szembenézniük. A Spirit és Opportunity Mars-járók 2004-ben érkeztek a Mars felszínére. A Spirit 2010, míg az Opportunity 2018-ig működött a bolygó felszínén. (A robotokkal kapcsolatos ismeretek a 3D-s filmben jelennek meg a felfedezés viszontagságaihoz való adaptációs képességeink és ahhoz kapcsolódó mérnöki megoldások szemléltetéseként.)

Az űreszközökkel és a műholdmodellekkel különféle makettek segítségével ismerkedhetünk meg. Ezek megmutatják a világűr meghódításához használt eszközöket, a műholdaktól kezdve a rakétákon át a Mars-járókig. Az űrutazáshoz űrruha dukál, így egy élethű, teljes méretű űrruhamásolatot is megszemlélhet a látogató. E ruha megmutatja, hogyan védik az űrhajósokat a világűr zord körülményeitől. A részletgazdagság lenyűgöző – sokat megtudhatunk az űrruhák felépítéséről, anyagairól és működéséről is.

A látogatás során egyébként azt is megtudtuk, hogy egy kisbolygó a Bakonybél nevet viseli. A kisbolygót egy egykoron itt dolgozó elismert csillagász, Sárneczky Krisztián nevezte el.

A fővárosi kötődésű, ott élő emberekben talán felmerül a kérdés, hogy miért pont Bakonybélben található az ország egyik legismertebb és legmodernebb csillagászati látogatóközpontja? Miért nem Budapesten építették? A válasz egyszerű: ez a környék rendkívül alacsony fényszennyezésű, így kiválóan alkalmas az égbolt megfigyelésére.

Ahogyan láthattuk, a Pannon Csillagda messze több, mint egy egyszerű kiállítás – ez egy valódi kapu a világűr felé. Ha valaki szeretné megérteni, milyen hatalmas és lenyűgöző is az univerzum, miközben a Bakony csendes erdőiben pihen, ne hagyja ki ezt a különleges helyet.

Temesvári Márta