Valóban egyenértékű Munkácsy és Grigorescu, Bartók és Enescu, Eötvös és Barit?

A Tisza Párt elnöke szerint egyenértékű festő Munkácsy Mihály és Nicolae Grigorescu; zeneszerző Bartók Béla és George Enescu; akadémikus Eötvös József és George Barit.

Azt most hagyjuk is, hogy ezek az állítások objektíve nem igazak, van egy ennél sokkal életbevágóbb szempont: a saját nemzethez való hozzáállás.

Teljesen természetes, ősi attitűd, hogy a közeli fontosabb számunkra, mint a távoli; a sajátot jobban szeretjük, mint az idegent. A katolikus teológiában ez az ordo caritatis (szeretet rendje), amely azt tanítja, hogy a szeretetünk nem egyenlő mindenki felé. Nyilván a közvetlen családtagjainkat jobban szeretjük, mint a szomszéd utcában lakókat, a saját nemzetünk érdekei megelőzik a más népek érdekeit.

Igaz ez a magyar–román viszonylatban is. Nem vagyunk soviniszták, úgyhogy természetesen nem fogunk gyűlölni egy festőt, egy zeneszerzőt, vagy éppen egy akadémikust azért, mert román. Elismerjük Grigorescu, Enescu és Barit érdemeit; azt, hogy munkásságukkal hozzátettek az európai kultúrához. Ugyanakkor engedtessék meg, hogy egyenlőségjelet se kelljen tennünk közéjük és a saját korszakos zsenijeink közé!

Ami engem illet, én Munkácsyt választom Grigorescu helyett, Bartókot Enescu helyett, Eötvöst Barit helyett. És nem azért, mert a maguk területén jobbak lettek volna román „kollégáiknál” (egyébként jobbak voltak), hanem azért, mert magyarként sokkal közelebb állnak hozzám. Közös a nyelvünk, a történelmünk, közösek az őseink.

Ahogy elvileg Magyar Péterrel is. Éppen ezért még nagyobb bűn, hogy nevével ellentétben nem magyar, hanem idegen érdekeket szolgál.