Az Európai Parlament Európa-ellenes kiáltványa – a marxizmus új köntösben

Ha valakinek eddig nem volt egyértelmű, hogy a brüsszeli bürokraták mindent képviselnek, ami szembehelyezkedik Európával és a tradicionális értékekkel, az olvassa el legújabb állásfoglalásukat.

Az egész kontinensen (már nem is annyira lassan) kisebbségbe kerülünk saját hazánkban, mert az individualista önzésbe és hedonizmusba fulladt embertömegek évtizedek óta nem akarnak gyermeket vállalni, a lelkükben lévő ürességet pedig emberi kapcsolatok és közösségek helyett vásárlással és fogyasztással pótolják. Elhatározásukat erősíti valamennyi kormány, vezesse azt akár Rothschild-bankár, akár BlackRock-kancellár.

A változásért küzdő fiatalok hangját pedig elnyomják a nemzetgyűlöletre nevelt kortársaik tömegei, valamint a konformizmusra szoktatott idősek, akik a migránsok importálásában látják nyugdíjuk biztosítását. Ez utóbbiak már csak megszokásból is a régi elit pártjaira szavaznak, esélyt se adva a valódi változásnak.

És amikor Európa ébredő ifjúsága végre visszatérne a normalitáshoz, az Európai Parlament felszólítja az uniót, hogy minden erejével küzdjön Európa megmentése ellen.

A dokumentumot megszavazó képviselők állásfoglalásukkal egyértelművé tették: az egész Alapjogi Charta és az uniós szerződésekben rögzített „értékek” nem mások, mint a társadalmat aláásó kultúrmarxista tanok. (Ami, mondjuk, egyáltalán nem meglepő, ha megnézzük, hol tanították ki ezeket a képviselőket.) A jelentés szerint az alapvető jogok megsértése, a demokratikus visszalépés, az igazságszolgáltatásba való politikai beavatkozás, a civil tér szűkülése, a médiaszabadságot és az újságírók biztonságát érő fenyegetések, valamint a nők és az „LMBTQ-közösség” jogai elleni támadások egyaránt „az uniós értékekre nehezedő nyomást jelzik”.

Elítélték a migránsokkal szembeni erőszakot és a rossz bánásmódot, valamint hangsúlyozták a kínzás és az embertelen bánásmód abszolút tilalmát. Hogy ez mit jelenthet, az rejtély. Az viszont egyértelmű, hogy a fehér lakossággal szembeni erőszak, a sorozatos támadások és gyilkosságok viszont „szükségszerű áldozatok a sokszínűség oltárán”.

Követelték a szájzártörvények hatékonyabb betartatását, keményebb fellépést a „gyűlölet-bűncselekmények” ellen, a „diszkrimináció” elleni küzdelmet (kivéve persze, ha az áldozat fehér), majd – előző állításukat meghazudtolva – leszögezték, hogy egy nő élete többet ér, mint egy férfié, ezért a nőgyilkosságot külön bűncselekményként kell tárgyalni. Végül a különféle szexuális kisebbségekről értekeztek, akiknek léte és védelme valamiért szintén „európai érték”. Legalábbis szerintük.

A végére már annyira belelovalták magukat, hogy a kommunista kiáltvány odáig merészkedett, hogy a „civil” szervezetek és „jogvédők” tevékenysége kapcsán leszögezték, ha eme felforgatószervek pénzügyi nehézségekkel néznének szembe, akkor azt uniós forrásból kellene megoldani. 

Az emberek pedig értetlenül szegezik a nemzeti erőknek a kérdést: mégis miért gondoljuk azt, hogy az Európai Uniónak a jelenlegi formájában meg kell semmisülnie, és vagy belülről kell lebontanunk, vagy az összeomlása után a romjain valami újat építeni? Azért, mert 

az Európai Unió hosszú távú létezése Európa halálát jelenti. A korrupt, fehérellenes brüsszeli elit pedig boldogan táncol majd a sírunkon, hiszen annak első embere, Ursula von der Leyen sem rejtette soha véka alá, mennyire gyűlöli a nemzetállamokat és a nacionalizmust. 

Mi pedig a globalistákat gyűlöljük, és azokat, akik el akarnak pusztítani mindent, amit őseink több mint ezer éven át építettek, és védtek saját életükkel. Európa sorsa az előttünk álló évtizedben dől el. Döntse el mindenki, hogy hol áll!

Gyebnár Dávid

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódó: