Esterházy: a posztmodern atyja vagy szellemi szélhámos? (+VIDEÓ)

A posztmodern atyjának is nevezett Esterházy Péter közelgő hetvenötödik születésnapja kapcsán érdemes mérlegre tenni írói munkásságának súlyát, jelentőségét, a másik serpenyőbe téve irodalmi ellenpontját: Csurka Istvánt. 

Az elmúlt négy évtizedben kettejük munkássága jelentette a magyar irodalom két mágneses középpontját, amint ők tartották a budapesti könyvheti dedikálásra váró sorok méterben mért világcsúcsát is. Munkásságuk már az örökkévalóság mérlegén van, megméretik, és egyikük könnyűnek találtatik. Domonkos László író a Jelen Podcast adásában arról beszél, mennyit nyom Csurka, és mennyit Esterházy a magyar irodalomban.

Esterházy negyven százalékkal leértékelve

Csurka nagyrealista összképet ad a jelen és a közelmúlt magyar társadalmáról, jelen nehézségeink okairól: „Nehéz azt feltételezni, hogy mindez azért alakult így, mert a magyarság tunya. Nem önszántából fogadta el a gulyáskommunizmus felemás lehetőségeit, hanem a halál és a némi mozgás, a lélegzés között választott. Nem számított, hogy a Nyugat adja, vagy a Kelet, levegőt adott, egy kis életet adott.” Esterházy ezenközben megírja például az Így gondozd a magyarodat című, nívódíjat nyert hangjátékát, ilyen gondolatokkal megtűzdelve: „Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk.” Utolsó művében, betegnaplójában is találunk olyan bejegyzést, hogy mennyire kellemetlen neki magyarnak lenni most (2015-ben), a migránsválság miatt. 

Domonkos László megállapítja: a realista látásmód mindenkor a magyar irodalom és társadalmi gondolkodásmód sajátja, a mindenféle izmusok öncélú játszadozásával szemben. Csurka teljesíti a magyar irodalom alapfeladatát, amely nem más, mint a sorsközösség vállalása népével, amelytől anyanyelvét kapta. Esterházy viszont nem tud érzelmi közösséget vállalni a magyarsággal. Mórocz Zsolt egyik tanulmányát idézve Domonkos kijelenti: „Esterházy műveiben a szavak, gondolatok játékosan lebbenő fátyla mögött gyakran egyszerű közhelyek lepleződnek le, vagyis Esterházy a mellébeszélést intellektualizálja, ami egyfajta szellemi szélhámosság".