Le akarják bontani a martonfai Szent István király-templomot?

Aggasztó hírek kaptak szárnyra a martonfai, Szent István király tiszteletére felszentelt, 1874-ben épült, azóta életveszélyessé nyilvánított római katolikus templom lebontásáról. Mészáros Sándor, a Mi Hazánk Mozgalom Baranya vármegyei elnöke szeretné felhívni a közvélemény figyelmét a romlásnak indult épület helyzetére, ezért szakemberekkel és a polgármesterrel felmérte a templom állapotát. 

Véleménye szerint két-háromszázmillió forint kellene az impozáns épület megmentésére, de a templom sorsa eddig nem keltette fel a kormányon lévő Kereszténydemokrata Néppárt vagy a Hungary Helps Program érdeklődését. Hiszen Martonfa „csak” egy kétszáz lelkes, kis magyar zsákfalu, amely utoljára akkor került a hírekbe, amikor 

a lakosság sikeresen megakadályozta a településre tervezett migránstábor megépítését 2015-ben.

Martonfa már a bronzkorban lakott település volt, a Szent István által 1015-ben írott pécsváradi apátsági alapítólevél is említi. 

Az Árpád-kortól folyamatosan magyarok lakták, a török korban sem néptelenedett el. 

Ez a tény rendkívül fontossá teheti a települést az embertani, etnikai kutatások számára. Olyan tudományos kutatások számára, mint amilyeneket Henkey Gyula végzett az 1956-tól 1990-ig tartó évtizedekben, és amelyek teljes, tudományos részletességgel tárták fel azt az antropológiai tényt, hogy a szívesen hangoztatott keveredés ellenére a magyarság embertanilag ma is túlnyomórészt a türk rassz négy rokon alfajához: az alföldi turanidhoz, pamírihoz, elő-ázsiaihoz, mongoloidhoz tartozik.

Martonfa templomát az a szem, az a kéz és szív építette, amelynek kultúráját az ősi magyar mérték szabta meg, és amely az ezeregyszáz éves magyar államiság alapítójának van felszentelve.

Mert ugyan szép dolog Burkina Fasóban segíteni a belső válság sújtotta menekülteken, de még annál is szebb dolog megmenteni a martonfai Isten házát az enyészettől. A mi felelősségünk előbb Martonfa, aztán Burkina Faso.