Párbeszédes politikus az LMBTQ-mozgalomnak: „Itt az ideje gátat szabni az apolitikus tétlenségnek”

A Párbeszéd nevű mikro- és piócapárt egyik képviselője, Barabás Richárd tett közzé egy igen hosszú eszmefuttatást arról, hogy az LMBTQ-mozgalomnak ideje lenne felhagynia „apolitikus” mivoltával. Az olvasóinkat megkíméljük a teljes kisregény szemlézésétől, akit érdekel a teljes írás, a cikk alján szereplő linken megtalálhatja. Előzetesen azonban mindenképpen fel kell tennünk a kérdést, ha eddig „apolitikus” volt a mozgalom, akkor milyen lesz majd, ha tényleg elkezdenek politizálni? 

Barabás szerint a homoszexuálisok (ő az újbeszélben használt „meleg” szót használja következetesen, ám mi nem vesszük át a liberális duplagondolt) jogegyenlőségéért folytatott küzdelem hatalmas eredményeket ért el az elmúlt hónapokban. „Megtartottuk Magyarország valaha volt legnagyobb Pride-ját. Több százezren vonultunk fel, köztük heteroszexuálisok éppen úgy, mint homo-, bi- és aszexuálisok, transzok vagy magukat sehová sem sorolók” – dicsekedett, megint csak elfelejtve köszönetet mondani Orbán Viktornak, akinek gyengekezű kormányzása nélkül ez sohasem jöhetett volna létre. 

Majd a párbeszédes politikus örömmel konstatálta, hogy a fideszes kétharmad 15. évében odáig jutottunk, hogy ma már a magyar társadalom mind nagyobb hányada nyitott arra, hogy ők is „házasodhassanak”, örökbefogadhassanak. „Mozgalmunk újabb mérföldkövet ért el, erősek vagyunk” – örvendezett a globalista képviselő. 

Mindig többet akarnak

Van az a mondás, hogy „ha a kisujjad nyújtod neki, a karodat akarja”. Nos, ezekre ez hatványozottan igaz. Barabás is arról beszél, nem szabad megelégedni azzal, amit eddig elértek, tovább kell nyomulni. 

„Kritikus pillanat küszöbén állunk. A döntés, hogy melyik utat választjuk most, hosszú távon hat ki sorsunkra. És tartok tőle, hogy távolabb kerülünk céljainktól, ha most nem kapunk észbe és nem döntünk helyesen. Pontosabban: a céljaink beteljesülése csúszik el fájdalmas távolságra megélt jelenünk valóságától” – szögezi le, majd végül bepótolja mulasztását, és köszönetet mond a miniszterelnöknek Európa legnagyobb „Pride”-jának megszervezéséért. Mint írta:

„Valljuk be: az, hogy ennyien vettek részt a Pride-on, nem kizárólag a meleg mozgalmak tevékenységének köszönhető. Sőt. Nem mi értük el, hanem valaki más, hogy ennyien legyenek: Orbán Viktor.”

Szerinte ez a diadal fel kell, hogy lelkesítsen mindenkit, és tovább kell harcolniuk a „teljes jogegyenlőségért”.

„A jogainkat nem érdemeink elismeréseként, nem jutalomképpen kapjuk a hatalom birtokosaitól. A jogainkét meg kell küzdenünk. És a jogainkat meg kell védenünk”

– mennydörögte, hozzátéve: 

„LMBTQ-jogegyenlőség akkor lesz, ha elérjük. Emancipáció, amikor megteremtjük. Mi. Nem más.”

„A társadalom egésze, mint egység, nem létezik”

Arról is beszél, hogy „a társadalom egésze, mint egység, nem létezik”. S valóban, az önzésre tanító liberális kapitalizmusban elképzelhetetlen egy nemzetközösség, amely saját érdekei elé helyezi a nemzet érdekeit. Amely egy magasabb rendű célért egyként mozdul, melynek szíve egyként dobban. 

„Ma akkora a támogatottsága a melegjogi (sic!) mozgalmunknak, mint Nyugat-Európában 20-25 éve. Akkor a stratégia világos volt” – teszi hozzá, egyértelműsítve, hogy a következő cél a „házasodás” jogának kivívása kell legyen. 

„Itt az ideje gátat szabni az apolitikus tétlenségnek!”

– szólítja fel sajátjait.

A nyugati országokat felsorolva pedig azzal büszkélkedett, hogy a társadalom átformálásában az élen a „progresszív” politikusok jártak: urbánusok, baloldaliak, liberálisok. „Egy jobboldali sincs köztük” – teszi hozzá. Mi meg azt tesszük hozzá, hogy nagy szerencséjük volt eme felforgatóknak, hogy majd 80 évig nem igazán léteztek nacionalista politikai erők se Európában, se Amerikában, a fontolva hátráló konzervatívok ellen pedig lehetetlen meccset veszíteni.