Dócs Dávid: A Duna–Tisza közi homokhátság déli térsége sürgős, azonnali vízpótlási beavatkozást igényel

Dócs Dávid írásbeli kérdést nyújtott be dr. Nagy István agrárminiszterhez, „Egyetért-e Miniszter úr azzal, hogy a Duna–Tisza közi homokhátság déli térsége sürgős, azonnali vízpótlási beavatkozást igényel?” címmel. 

Mint a politikus kifejtette, 2025. január 9-én Kiskunhalason Bányai Gábor kormánybiztos úr, majd június 5-én Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) műszaki főigazgató-helyettese ismertette a Duna–Tisza közi homokhátság vízpótlási tervének fő irányait. Az eseményeken országos és megyei hatáskörű szervek, valamint érdekképviseletek képviselői is részt vettek.

Ebből egy rész a Homokhátság legmagasabban fekvő és leginkább kiszáradó zónájával foglalkozik. „A térség jelenlegi vízháztartási helyzete katasztrófaközeli: a talajvízszint olyan mértékben csökkent, hogy már nem éri el a mezőgazdasági kultúrák, fiatal ültetvények és erdők gyökérzónáját” – írja a politikus, ismertetve a következményeket:

• mezőgazdasági ültetvények, erdősávok pusztulása;
• növekvő tűzveszély, talajerózió;
• fúrt kutak kiszáradása;
• tanyai lakosság elvándorlása;
• ivóvízellátás ellehetetlenülése;
• állattartás ellehetetlenülése.

Dócs kifejti, a térségre vonatkozó közép- és hosszú távú vízpótlási terv a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) keretében valósulhat meg, ám a támogatás és a kivitelezés megindulása legkorábban 2-3 év múlva várható. A politikus szerint ez az időveszteség a térség számára beláthatatlan következményekkel járhat. A térségnek vízre van szüksége most, heteken vagy hónapokon belül.

Szakmai javaslat is született arra, hogy azonnali beavatkozás történjen a meglévő vízügyi infrastruktúrára (például a Duna-völgyi-főcsatorna) és az OVF által rendelkezésre álló mobilszivattyú parkra alapozva, Kunfehértó irányába történő vízmozgatással. Ezen beavatkozás célja a vízpótlás mielőbbi megkezdése az elsivatagosodás visszafordítása érdekében.

A Mi Hazánk alelnökének kérdései a következők:

1. Egyetért-e Miniszter úr azzal, hogy a Duna–Tisza közi homokhátság déli térsége sürgős, azonnali vízpótlási beavatkozást igényel?
2. Tervezi-e a kormány, hogy a KEHOP-beruházások elindulása előtt, átmeneti, de hatékony vízvisszatartási és vízpótlási megoldásokat alkalmaz, például a meglévő vízügyi eszközök és infrastruktúra igénybevételével?
3. Megvizsgálja-e a minisztérium a javasolt gyors, célzott beavatkozás lehetőségét, és biztosítja-e hozzá a szükséges szakmai és költségvetési támogatást?

4. Hogyan kívánja a kormány megakadályozni a Homokhátság további elsivatagosodását és a lakosság, valamint a gazdálkodók tömeges elvándorlását?

   „Szemmel láthatóak a kormány eredményei”

A levélre dr. Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára válaszolt, aki arról beszélt, „a kormány számára kiemelten fontos természeti értékeink megőrzése és fenntartása, így vízkincsünk mennyiségi és minőségi védelme is. Mindent meg kell tennünk a víz helyben tartása érdekében, és ahol nincs erre lehetőség, ott pótolni kell a hiányt”. Szerinte ennek már szemmel láthatóak a részeredményei. 

Azt állította, a vízügyi szakemberek friss adatai alapján 2025 első negyedévében csaknem 191 millió köbméterrel kevesebb víz folyt ki az országból a Tiszán, mint ami befolyt. Ez a Tisza-tó nyári víztérfogatának háromnegyede. „Feladatunk és céljaink egyértelműek: kevesebb víz menjen ki az országból, mint amennyi bejön. Ezt felismerve a kormány létrehozta a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottságot és meghirdette a »Vizet a tájba!« programot” – sorolta.

Majd arról beszélt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízvisszatartási üzemrendet vezetett be országosan, hogy az őszi és téli csapadékot helyben tartsa, valamint növelje a beszivárgás lehetőségét. 2025-ben első ütemben 300 kilométer csatorna kapacitásbővítése, 133 műtárgy, 7 szivattyútelep és 7 őrtelep építése és/vagy korszerűsítése történik meg. A fejlesztések 5 millió köbméter többlet tározókapacitás növekményt jelentenek.

Czepek kifejtette, a bizottság által kezdeményezett jogszabályváltozásoknak köszönhetően ma már az állami vízgazdálkodási feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságok törvényben deklarált feladata a vízvisszatartás és a vízhiány elleni védekezés. A vízügyi igazgatóságok számára 4,7 milliárd forint rendkívüli forrást juttat a kormány annak érdekében, hogy azonnali, rendkívüli beavatkozások, vízpótlások megvalósításával segítsék a gazdálkodókat és természeti környezetünket. 

Majd arról beszélt, „a vízvisszatartási intézkedéseknek köszönhetően minden öntözőrendszer feltöltésre került. Rendkívüli intézkedés keretében, gazdálkodói felajánlás alapján pedig további két harmadlagos mű került feltöltésre, melyeken a vízügy azóta is folyamatosan biztosítja a maximális vízborítottságot”.

Ő úgy látja, a magyar kormány a Homokhátság vízgazdálkodásának érdekében számos jelentős döntést hozott az elmúlt években. „A térségi vízszétosztó rendszer vízpótlás célú rekonstrukciója több mint 26,5 milliárd forint értékben valósult meg, ennek kulcseleme a Ráckevei (Soroksári)-Duna északi nagyműtárgya, a Kvassay-zsilip. A 2010 óta zajló beruházásoknak köszönhetően a teljes műtárgy megújult. A szivattyúk hatékonyságának növelése, átalakítása nemcsak az energiahatékony működést biztosítja, hanem garantálja a Ráckevei-Duna vízpótlását egész évben, még a nyári időszakban, a Duna legalacsonyabb vízállása mellett is. A Homokhátság számos más kulcsfontosságú vízgazdálkodási elemét is fejlesztettük” – fejtegette.