Kalla Éva: Mi lenne a magyarokkal, ha a cigányok tömegesen kivonulnának, mint Mózes Egyiptomból?

Bizonyára mindenki emlékszik arra – az irányított média által keltett mesterséges – hisztériára, ami azt a hírt övezte, hogy egy önkormányzat feltételekhez kötötte a közigazgatási területéhez tartozó telkek, ingatlanok megvásárlását. Ezt egy jogszabály tette lehetővé számára, az önazonossági törvény. Ennek értelmében korlátozhatják a beköltözést és az ingatlanvásárlást a településeken, például lakcím létesítésének feltételhez kötésével, betelepülési hozzájárulás bevezetésével vagy elővásárlási jog gyakorlásával. 

A törvény célja a helyi közösségek társadalmi, kulturális és gazdasági önazonosságának megőrzése. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni: a helyi értékek és szokások tiszteletben tartása, dolgozni akarás, kulturált életvitel, normák betartása stb. Ennyi elég is volt az ún. „jogvédőknek” és cigány „értelmiségieknek”, hogy habzó szájjal ordítsák: „Ez cigányellenes törvény!” – ha ezen szabályozásokból azt a következtetést vonják le, hogy így őket zárják ki a beköltözésből, az vajon kinek a hibája?

Budapestről majd megmondják a vidéknek

Az ok-okozati összefüggések persze Kalla Éva írót, újságírót sem érdeklik, akit a jozsefvaros.hu úgy mutat be, mint „egyik legtekintélyesebb kortárs roma(sic!) értelmiségi”. Mivel a Józsefváros Újság rendszeres szerzője, és a helyi liberális felforgatók is nagyra tartják, ezért nézzük, ő hogyan vélekedik arról, hogy a kormány lehetővé tette az önkormányzatok számára, hogy eldöntsék, kikkel szeretnének együtt élni. Véleményét ráadásul az ingyenes önkormányzati lapban fejthette ki, nem valami Facebook-posztban, tehát mindenképpen szemlére érdemes. 

„Számomra nem volt kérdés, hogy ezt a törvényt elsősorban cigányok esetében fogják alkalmazni. Jöttek is a hírek Mezőkeresztesről, Sátoraljaújhelyről, Pilisről, Tatárszentgyörgyről, Taktaharkányból, hogy helyi rendeletben rögzítették a diszkriminatív feltételeket” – kezdi bevezetőjében, sajnos nem részletezve, hogy mik is azok a „diszkriminatív” feltételek. Azt mindenesetre „jó” látni, hogy ebben az országban már csak nekik megy olyan jól anyagilag, hogy tömegesen szeretnének ingatlant vásárolni az ország minden pontján. Épül az Orbán által megálmodott középosztály – kár, hogy a mi kontónkra. 

Százezreknek kellene tüntetni a „náci törvény ellen”

A „legfényesebb cigány értelmiségi” cikke folytatásában szemrebbenés nélkül állítja, ők „békés nép”, de amit most művelnek velük, az „vérlázító”, minek okán százezren kellene az utcán lenniük, és addig ott maradni, míg „nem hatálytalanítják ezt a náci időket idéző törvényt”. Szerinte a „politikusnak készülő cigányaik” nem látják be, hogy semelyik párt nem képviseli a cigányok érdekeit.

Majd vélt vagy valós példákat sorol, ahol kelet-magyarországi településekről „elüldözték” az „értelmiségi cigányokat”: „Nógrádban az egyik önkormányzat egy tanár házaspárnak nem engedte megvásárolni a kinézett házat, Teresztenyén pedig a már megvásárolt házból üldöznék el a jogász házaspárt. Ellenük a polgármester indított hadjáratot, az a polgármester, akit jogerősen elítéltek sikkasztásért. Ezeket az eseteket megelőzően is megtörtént több településen, például Miskolcon és Ózdon, amikor a cigányok kisajátított lakásaiért olyan méltánytalanul keveset ajánlottak, amiből nem tudtak másik lakást vásárolni a városban. Így távolították el a cigányokat, sok család akkor menekült Kanadába.” Egyenesen Kanadáig üldözték őket! Kanadáig!  

Ám a neki teret adó józsefvárosi és ferencvárosi vezetést sem kíméli. Velük szemben a vád az, hogy a városfejlesztés során a „külvárosokba irányították” a cigányokat. 

„Apartheid!”

Mi a tanulság? Ezt már a cikk közepén megtudjuk, de szemfüles olvasóink már a bevezetőben rájöhettek: rasszizmus! Mint írja a Pikó Andrásék által nagyra tartott „értelmiségi”: „A helyi önazonosság védelméről szóló törvény szerintem a cigányok ellen jött létre. 

Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez apartheid-bűncselekmény az 1972. évi New York-i egyezmény alapján, mely szerint büntetendőek az ilyen rasszista törvények és rendeletek megszavazói és alkalmazói. 

A New York-i egyezményt Magyarország is aláírta. Az apartheid olyan rafinált állami intézkedés, amelynek célja a faji elkülönítés, fehérektől való elválasztás. E szerint Navracsics Tibor, Magyarország közigazgatási és területfejlesztési minisztere, aki benyújtotta a törvénytervezetet, bűnös, és mindazok bűnösök, akik megszavazták és alkalmazzák. A többségnek fogalma sincs arról, hogy min mennek keresztül nap mint nap a romák(sic!)”. 

Természetesen a cikkben szó sincs arról, hogy ők akár egy hangyányit is felelősek lennének a – tapasztalások következtében – velük szemben kialakult bizalmatlanságért és (esetleges) ellenszenvvért. Nem, ők „születésüktől kezdve lekaparhatatlan bélyeget hordoznak, ez a bélyeg rekeszti ki őket a társadalomból, ez a bélyeg akadályozza meg, hogy ugyanolyan oktatást kapjanak, mint a többségiek, hogy ugyanolyan orvosi ellátásban részesüljenek, ez a bélyeg teszi, hogy az üzletekben a biztonsági őrök kísérik őket, hogy a szórakozóhelyekre nem engedik be, hogy az utcákon őket igazoltatják a rendőrök, hogy a cigány mindig gyanús, bármi is legyen az iskolai végzettsége.” Pedig Szolnokon is hogy megmutatták, milyen ártatlanul is tudnak bulizni… 

Közös nevezőt is találni egyébként Kallóval, igaz ő felhevültségében vágta oda, hogy ha már ennyire féltik az önazonosságukat, „tiltsák be azokat a szavakat is, amelyeket a cigány nyelvből vettek át, véletlenül se ejtsék ki a szájukon, hogy elkúrtuk, de ne mondják senkire azt sem, hogy hóhányó, tiltsák be a cigányzenét meg a cigánymeggyet, a cigánypecsenyét, a Rigó Jancsi süteményt meg egyenesen felejtsék el!”

Mi lenne velünk nélkülük?

Az igazi fenyegetés viszont csak a cikk végén érkezik, mikor felteszi a sokakban ott motoszkáló kérdést: 

mit kezdenénk magunkkal mi, ha ügy döntene minden cigány, hogy összecsomagol, és végleg elhagyja csonka Magyarországot, mint Mózes Egyiptomból a 400 éves rabszolgaság után? 

„Hiába tekintjük hazánknak Magyarországot, ha az ország idegennek tart bennünket. Mi lenne akkor? Ki dolgozna az építkezéseken, az utakon, takarítóként a kórházakban, vonatokon, szállodákban? Nem hiányozna a magyar kultúrából az, amit a cigányság hozzátett? Milyen zenére mulatnának, vigadnának sírva?” – írja. A felvázolt „sötét” jövőképet elképzelni sem lehet, de – ahogyan a magyar közmondás tartja – a puding próbája az evés. 

Úgy látja, a „nagy exodust” követően kezdené el tömegesen importálni a keleti munkaerőt kormányunk (holott már évek óta ezt teszik), ám keveredni a jövevényekkel nem lehetne, ezt törvényekkel gátolnák meg víziójában. 

„Biztosan ilyen világot szeretnétek?” – zárul a cikk a nagy kérdéssel, melyet illik a másodperc törtrésze alatt megválaszolni.