„Találkozunk mi még a vad Kárpátok tetején” – ünnepi emlékezés Kárpátalja visszatérésére

Méltó megemlékezést tartottak vasárnap délután a Szabadság téren, a Hazatérés temploma előtt Kárpátalja 1939-es visszatérésének évfordulóján. A terület 1939. március 15–18. között került újra Magyarországhoz, miután a honvédség fegyverrel törte meg a függetlenségét kikiáltó Kárpát-Ukrajna ellenállását.

Budaházy György: a Kárpátok természetes határunk 

A rendezvény a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd az esemény moderátora, Budaházy György szólt az ünneplő közönséghez. Beszédében kifejtette, hogy Kárpátalja mindig is Magyarország szerves része volt, hiszen a Kárpátok vonulatának természetes határa remek védelmet nyújtott hazánk számára. Kitért arra is, hogy az egykori magyar–lengyel határ számtalan előnnyel járt mindkét ország számára.

Ifj. Hegedűs Lóránt: közösséget kell vállalnunk!

A következő felszólaló a Hazatérés templomának lelkésze, ifj. Hegedűs Lóránt volt. Igei köszöntőjében elhangzott, mennyire fontos, hogy közösséget vállaljunk határon túli nemzettársainkkal.

„Trianon hatása pedig nemcsak lelkünkre, de tudatunkra is súlyosan rányomja a bélyegét, ezért is nagyon fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.”

Némi aktuálpolitikai áthallás is érzékelhető volt beszédében, hiszen mi, magyarok csak azzal vállalhatunk közösséget, aki a nemzettel is közösséget vállal. Aki pedig szem előtt tartja a nemzet sorsát, az nem választhat meg senki olyat, aki még a saját háza népére sem tudott vigyázni.

Gaudi Nagy Tamás: törvény született a visszatérésről

A beszéd elhangzása után rövid részletet láthattunk a Kárpátalja visszatérésével foglalkozó egykori filmhíradóból, majd Gaudi Nagy Tamás lépett a mikrofonhoz. Beszédéből érdemes a leglényegesebb részeket szó szerint idéznünk:

„…azok az eredmények, amelyek a múltban 1938 és 1941 között születtek, ihletforrást és erős iránymutatást adnak mindannyiunk számára […] az első bécsi döntéssel békés úton visszaszereztük Felvidéket, majd miután nyilvánvalóan vált, hogy Csehszlovákia ebben a formában már nem tud fennmaradni, és létrejött az önálló Szlovákia, Németország is bevonult Csehországba. Gyakorlatilag élet-halál kérdéssé vált, hogy Kárpátalja vissza nem tért, mintegy 80 százalékos  területe – főleg a hegyvidéki rész – megfelelő biztosítást szerezzen, és megelőzzük azt, hogy az ott élő magyar nemzetrészek és ott élő ruszin közösség atrocitások áldozataivá váljanak […] Volosin, egy szintén magyar–ruszin származású görögkatolikus ember átvette az ottani hatalmat, és tulajdonképpen egy önálló államot hirdetett meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezt a területet végképp elszakítsa Magyarországtól.

A magyar honvédségnek ezért lépnie kellett, ez egy gyors hadművelet volt, három nap alatt magyar kerékpáros egységek és harci járművek – légi támogatással – végül is visszafoglalták ezt a területet. A honvédség ekkor 12 147 négyzetkilométert foglalt el, ahol a lakosság mintegy 10 százaléka volt magyar, a többiek ruszinok voltak.

Mit írt ekkor a Nyírvidék című újság erről a hadműveletről:

»A magyar katonai dicsőség legendás híre újra bejárta a világot, a kárpátaljai és felvidéki hősi teljesítmények után. Nemcsak az olasz és a német sajtó, hanem az angolok és a franciák is mély és őszinte csodálat hangján írnak Kárpátalja bravúros megszállásáról, a dicsőséggel győzelemre vitt szárazföldi és légi harcokról. Büszke örömmel olvastuk ezeket az elismeréseket, és éreztük, hogy katonáink hősi tettei emelték nemzeti önérzetünket, szinte fiatalos lendületet adtak a magyar életnek, acélos szárnyat legszentebb álmainknak.«

A magyar országgyűlés 1939. évi VI. törvénycikke ezzel a címmel született meg: A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről.

Érdemes a preambulumot felolvasni, hogy jól visszaadja ennek az időszaknak a szellemiségét, hangulatát:

»A magyar törvényhozás mélységes áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az elszakított Felvidék egy részének 1938 utolsó negyedévében történt visszatérése után, 1939. év március havában, immár Kárpátalja is visszatért a magyar szent korona testébe. A magyar haza bensőséges örömmel üdvözli és a szerető anya meleg gondoskodásával öleli keblére, az Észak-keleti Kárpátoknak, az ezeréves határokkal szegélyezett területével együtt visszatért, sokat szenvedett, hűséges fiait.«

Azért még arról is emlékezzünk meg, hogy 1944. novemberében – tehát már a hadműveletek rossz irányba fordulása után – egy munkácsi moziban ült össze egy olyan kongresszus, amely kimondta, hogy Kárpátalja a Szovjetunióhoz csatlakozik […] még két nagyon fontos dolgot is szeretnék tudatni, Ukrajna jelenlegi határaival kapcsolatban, ez sem ismert talán. Mégpedig azt, hogy 1991 augusztusában hirdette meg Ukrajna a függetlenségét, és 1991. december 8-án írták alá azt az egyezményt, amely alapján a Szovjetunió megszűnt, és létrejött a Független Államok Közössége. Ezt a szerződést aláírta Ukrajna, de soha nem ratifikálta, 2018-ban kilépett belőle.

Az egyezmény aláírása előtt három nappal, azonban december 5-én – 1991-ben – Ukrajna legfőbb tanácsa elfogadta azt a határozatot, amely felmondta a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922. december 30-i szerződést. Ez azt jelentette, hogy Ukrajna visszatért az 1922. december 30-át megelőző állapothoz. Tehát következtetésünk elég egyértelmű: Kárpátaljához nemzetközi jogilag súlyosan aggályossá tehető módon van köze Ukrajnának jelenleg. De hogy még egy kicsit fokozzuk ezt, Ukrajnának jelenleg nincsenek elismert határai. 1991. december 25-e óta Ukrajna – mint szuverén állam – határainak regisztrálása nem történt meg az ENSZ-ben […] 1922-ben került a Novorosszija területeként, ugye a Szovjetunióhoz […] tehát az orosz felvetések, finoman szólva nem tűnek megalapozatlanoknak. Gyakorlatilag olyan területen fekszik jelenleg Ukrajna, amely nem igazán tekinthető lezártnak vagy megnyugtatóan a rendezettnek […] egy rettenetesen veszélyeztetett helyzetben van a kárpátaljai magyar közösség, kijelenthetjük, hogy végveszélyében van. A Nemzeti Jogvédő Szolgálattal legutóbb 2022–23-ban tettünk le egy részletes – 50 oldalas – emberjogi jelentést, ahol megalapítottuk, hogy lényegében népirtás zajlik. A korábban még közel 200 ezres kárpátaljai magyarság lélekszáma sajnálatos módon a harmadára csökkent. A férfi lakosság, jelentős része elmenekült, vagy kényszersorozás által a frontharcra kényszerítik, közülük már több százan meghaltak, életüket vesztették […] ebben a történelmi helyzetben, ami már 2014-ben elkezdődött, hiba lenne gyakorlatilag tétlenül szemlélni az eseményeket, és többször rámutattunk arra – de ezt az Igazságot Magyarországnak Szövetség alapító dokumentuma is 12 pontban leírja –, hogy ebben a helyzetben, amikor a kisebbségi jogok teljesen csődöt mondtak, autonómiáról nincs szó, hiába volt 1991-ben népszavazás, ezt nem érvényesítik, a túlélés, a megmaradás lehetőségeit kutatva, egy olyan megoldás lenne üdvös, amelyben az élet lehetőségét az ott élő népnek biztosítják […]

ebben a mostani helyzetben nem lehet függetlenedni attól a állami feladattól – amit Magyarország Alaptörvényének D) cikke  is megfogalmaz – hogy felelősséget visel a mindenkori magyar kormány az elcsatolt magyar területekért, és mindent meg kell tennie, az egyéni és közösségi jogainak kivívása érdekében.

Az önrendelkezés pedig közösségi jog, amely gyakorolható területen belül – autonóm területként – vagy pedig határváltoztatás formájában.

Az est legmeghatározóbb gondolatai után Takács Bence előadóművész Reményik Sándor egyik kevéssé ismert versét szavalta el, majd Dévai Nagy Kamilla gitárkísérettel előadott éneke tette még emlékezetesebbé a programot.

Kónyi-Kis Botond: fontos a napirenden tartás

Kónyi-Kis Botond, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke felszólalásában emlékeztetett: a 25 éves HVIM kezdettől fogva elutasítja a cselekvőképtelenség mítoszát, vallva, hogy igenis van lehetőség a változtatásra. Büszkén mutatott rá, hogy kitartó és határozott fellépésüknek is köszönhető, hogy mára a kormánypárt is nyilvános emlékezésre kényszerült a trianoni békediktátum kapcsán. Hangsúlyozta: a nemzetet nem lehet megvásárolni, és minden – akár kisebb létszámú – közösségi kiállás elengedhetetlen ahhoz, hogy napirenden tartsák Trianon ügyét a döntéshozók előtt.

A beszédet követően archív filmkockák idézték meg a múltat, majd Zilizi Tihamér, a Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának képviselője emelkedett szólásra. Történelmi távlatból mutatott rá, hogy a folyamatos határmódosítások egyenes következménye a felvidéki magyarság felmorzsolódása, ami ellen haladéktalanul cselekedni kell. Hangsúlyozta: bár a helyzet kritikus, a jelen lévők nem panaszkodni, hanem a változás irányát kijelölni gyűltek össze.

Dr. Hossó Andrea: álljunk a pártok felett!

Dévai Nagy Kamilla újabb énekszáma után dr. Hossó Andrea közgazdász osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Felszólalásában hangsúlyozta azt a közös meggyőződést, miszerint a kárpátaljai magyarság sorsa nem pártpolitikai kérdés, hanem szent nemzeti ügy. Kiemelte az összefogás égető szükségességét, sürgetve, hogy nagyszabású megmozdulásokkal és határozott kiállással védelmezzük kárpátaljai testvéreink jogait.

Dr. Tóth Máté: használjuk ki a változásokat a világban!

Az est utolsó felszólalója dr. Tóth Máté energiajogász volt, aki történelmi párhuzammal emlékeztetett Kárpátalja egykori visszatérésére. Rámutatott: bár a jelenlegi feltételek merőben mások, a magyar külpolitikának fel kell ismernie a világpolitikai erőtér változásait, és aktívan be kell kapcsolódnia az alakuló folyamatokba. Kiemelte, hogy az ukrajnai háború rácáfolt a határok mozdíthatatlanságának dogmájára, hiszen a Nyugat is egyre inkább tudomásul veszi az orosz térnyerés területi realitását. Végezetül egy drámai adattal szemléltette a helyzet súlyosságát: a 2017-ben még 131 ezres kárpátaljai magyarság lélekszáma mára sajnos megközelítőleg a felére apadt.

Ezután újabb egykori filmhíradórészlet idézte elénk a múltbeli dicsőséget, majd a rendezvény zárásaként a résztvevők elénekelték a Szózatot.

Fontos még kiemelni, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szolgáltatta az emlékest jogi biztosítását, arról pedig, hogy semmilyen – esetleges liberális, vagy baloldali – atrocitás ne zavarhassa meg a rendezvényt, a Betyársereg jelenlévő tagjai gondoskodtak.

Kapcsolódó: