Aladár-ügy: tovább traumatizálják, nem adják vissza az anyjának gyermekét

Még anyák napján sem köszönthette meg édesanyját Aladár, akit még 2023 novemberében brutális módon, erőszakkal szakítottak ki a családjából és adtak át az apának, akit szinte nem ismert. Annak az apának, akit korábban arra is a gyámhatóság kellett kötelezzen még 2022 augusztusában, hogy érdeklődjön a fia hogylétéről és születésnapján, ünnepnapokon felköszöntse, mert évek óta már nem tette, ennek ellenére sem volt hajlandó megtenni. Azóta szakértői vélemény is kimondja, hogy a végrehajtással, és a gyermek anyjától való elszakításával milyen pszichés, lelki törést okoztak a gyermekben, mégsem hajlandóak korrigálni az illetékesek, tovább traumatizálják a gyermeket. Dora Márta, a Juhász–Bauer család ügyvédje, akinek azt sem hagyták, hogy a perbeszédét elmondja, bejelentette, feljelenti a bíróságot.

„2024 áprilisa óta egy rendőrség által kirendelt szakértő leírta, hogy az apa azzal, hogy elrabolta és elzárta a gyermeket a szerető családjától, súlyosan traumatizálta, a gyermek nem tudja az apánál feldolgozni a traumát, aminek visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Azóta az apának való megfelelési kényszerben éli mindennapjait.”

– így kezdte perbeszédét dr. Dora Márta május 8-án a Fővárosi Törvényszéken, ahol végre pont kerülhetett volna az Aladár ügyében másfél éve tartó jogi viták végére, abban a perben, amelyet a Juhász–Bauer család indított a gyámhatósággal szemben.

Ahogy arról lapunk korábban több cikkben is beszámolt: Aladárt hét és fél éves korában, az éjszaka közepén ágyából rángatták ki a rendőrök Spanyolországban. A sokkos állapotú, az életéért és anyukája, családja után könyörögő gyermeket – aki azt kiabálta: „Please don't kill me, I want to stay home, I love my parents!” – átadták a közelben várakozó apának. Az édesanya rövid együttlét után szakította meg a kapcsolatot a férfival annak bántalmazási miatt – a kapcsolati erőszakot szakértői vizsgálat is megállapította 2021-ben. A gyerekkel a biológiai apa egy napig nem élt együtt és a vele való kapcsolatot sokáig nem is kereste. Aladár és családja: az édesanyja, a nevelőapja és kishúga 2022-ben minden jogszabály betartásával Spanyolországba költöztek, ahol a fiú elkezdte a nemzetközi angol–spanyol nyelvű magániskolát, amit az apa egyébként soha nem kifogásolt. Aladár triatlonozott, szörfözött, zongorázni tanult.

Az anya nem mellesleg kizárólagos felügyeleti joggal rendelkezett.  Az apának 2020 februárja óta felügyelet alatti láthatása volt, melyet az anya még Spanyolországból is biztosított, mely időpontokat azonban az apa – rendőrségi végzésben megállapítottan – nem vett tudomásul, azokra nem ment el.

Majd az apa gyermekével való kapcsolattartásának akadályozására hivatkozva eljárásokat kezdeményezett, amelynek eredményeként egészen abszurd eseményeket követően – melyekről korábban részletesen beszámoltunk – a magyarországi Igazságügyi Minisztérium által kiadott hamis tartalmú kérelem alapján a spanyol hatóságok erővel szakították el Aladárt családjától. Ugyanis a biológiai apa az Igazságügyi Minisztériummal együtt azt a hamis iratot küldte ki Spanyolországba, hogy Aladár nem az anyánál, hanem az apánál van elhelyezve, miközben a fiú akkor, – 2017 óta – jogerősen és végrehajthatóan(!) az anyánál volt elhelyezve.

A másfél éve tartó ügyben tűntek már el iratok, a rendőrség bojkottálta, hogy nyomozást indítson az édesanya feljelentésére, pedig egyebek mellett még azt is hangfelvétellel tudják bizonyítani, hogy korrupció történhetett a hivatalokban, a hatóságoknál. A biológiai apa egyik rokona úgy fogalmaz egy hangfelvételen, hogy „kukányi pénzt adtak a gyerekért”.

Ezért jelenleg dr. Szikinger István felülbírálati indítványa alapján a nyomozati bíró megállapította: nyomozni kell az ügyészségnek, így a Központi Nyomozó Főügyészségen jelenleg is nyomozás folyik hivatali vesztegetés és más bűncselekmények gyanújával, melyben minisztériumi dolgozók és kormánytagok is érintettek.

Az elmúlt másfél évben édesanyja alig néhány alkalommal láthatta kisfiát, azt is csak felügyelet alatt engedték neki. Most, anyák napján az édesanya és a nevelőapa külön kérelmet nyújtottak be a gyámhivatalhoz, hogy Aladár kishúgával együtt köszönthesse meg édesanyját, illetve együtt ünnepelhessék meg a fiú kilencedik születésnapját, ami május 7-én volt. A gyámhivatali ügyintéző engedély helyett azt merészelte állítani: „hogyha ezeket engedélyezné az apa, akkor jogsértést és bűncselekményt követne el.”

Még 2024 áprilisában rendőrség által kirendelt szakértő írta le, hogy az erőszakos eljárással, azzal, hogy az apa elhurcolta Aladárt, a történtek hatására a gyermek súlyosan sérült és ha nem kerül vissza édesanyjához, az visszafordíthatatlan következményekkel járhat. A szakvéleményt sokáig kézhez sem kapták.

Ugyanúgy nem vesz tudomást erről a szakvéleményről a bíróság, mint ahogy arról a jogerős rendőrségi határozatról sem, amely kimondja, hogy az édesanya valójában nem korlátozta a biológiai apa kapcsolattartását. Márpedig, ha mindezt összefoglalva megnézzük: érthetetlen, hogy az apai mulasztások után, ha az anya nem is akadályozta a kapcsolattartást, milyen indíttatásból hajtották végre a gyermeken a súlyosan traumatizáló, ez által alkotmányba is ütköző „anyátlanítást”, amelyről hangfelvétel bizonyítja, a rendőrség is pontosan tudja, hogy jogszerűtlenül történt. 

A néhány nappal ezelőtti bírósági tárgyalás a szakértői vélemény birtokában sem hozott megváltást Aladárnak. Sőt, kiderült, hogy már a tárgyalást megelőzően eldönthették az ítészek, mi lesz a végzésük. Dora Márta perbeszédét – melyben a 20 éven át rendőrként szolgálatot teljesített ügyvédnő a hasonló eseteket is felemlítve rendszerszintű visszaélésekről beszélt – egyszerűen félbeszakították. 

A tanács elnöke, dr. Fábián Judit az ülést berekesztette, majd rögtön tovább folytatta, mintha a tárgyalást követően szabályszerűen megtartotta volna már a zárt tanácskozást – közben az ítélethirdetés előtti zárt tanácskozás még nem is történt meg, hiszen a felek ekkor még bent ültek – és így fogalmazott:

„A tanács elnöke a tárgyalást berekesztette, majd zárt tanácskozásban meghozta, és nyilvánosan kihirdette a külön íven szövegezett… (ekkor a mellette ülő bírónő elkezdte hangosan köszörülni a torkát) középre ritkítva(!) ítéletet. Ekkor a tanácselnök bírónő a mellette ülő bírónőnek:„Mi a gond? De azt beszéltük meg, hogy mindenképpen tartottunk természetesen zárt tanácskozást… Csak már mindenki attól tart, hogy mit felejtünk el.”

Felmerül a kérdés, ki az a „mindenki”, akik attól tartanak, hogy a bírók valamit elfelejtenek?

Az elhangzottak felvetik a kérdést: nem ott abban a percben, a tárgyalóteremben elhangzottak alapján döntöttek? Hogy lehetséges az, hogy a lelkileg összezúzott kisfiú dokumentáltan rossz állapota senkit sem érdekel?

Dora Márta mielőtt félbeszakították volna, perbeszédében megjegyezte, az alperes gyámhatóság 2024 áprilisa óta tudja, hogy a gyerek szenved és nem tettek semmit. Próbálták a szakértői véleményt eldugni az anya elől, majd mikor az hozzákerült szeptemberben, akkor kérésre se tettek semmit, itt a tárgyaláson arra hivatkoztak, hogy a leírtakban semmi szokatlan nincs, és „most már úgyis mindegy”, sok idő telt el.

„Az alperes nevezi magát gyermekvédelemnek?”  

– tette fel a kérdést az ügyvéd.

Dora Márta szerint – ezt a tárgyalóteremben el is ismerték – hiba történt a rendszerben, olyan szakértő adott szakvéleményt, amely nem az általuk „megrendelt” szakértő, aki nem tudta a forgatókönyvet, nem tudta, hogy mit „kell” leírni, hanem azt írta, ami a valóság.

„Van egy független szakértői vélemény, amelyben leírták, hogy óriási bűnt követett el az apa, amikor ilyen módon elvette a gyermeket az anyától, súlyosan veszélyeztette, s mivel a büntetőjog a területem, itt megemlítem, hogyha az apa elkövette a kiskorú veszélyeztetését, akkor mindenki elkövette, illetve elköveti, aki segítette, illetve segíti őt.”

 – jelentette ki Dora Márta.

A jogásznő nem tétlenkedik. Lapunknak megerősítette, hogy – mindenkit, aki részt vett a gyermek bántalmazásában, veszélyeztetésében – fel fognak jelenteni.

Különös tekintettel arra, hogy már minden bizonyított: az apa 2024. szeptember 6-án a gyámhivatal előtt maga is elismerte, hogy Aladárt vissza kellett volna adnia az édesanyjának, akinél a kizárólagos felügyeleti jog volt; amikor 2023. december 1-jén átlépte Aladárral Magyarország határát, a Veszprémi Rendőrkapitányság is kinyomozta, hogy az apa emiatt az át nem adás miatt elkövette a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását (Btk. 211.), ezért a gyanúsítás közlését rendelték el, mely ügyet azonban a BRFK átkért magához és a mai napig megpróbál eltussolni, annak ellenére, hogy Restás Tünde, V. kerületi vizsgálati osztályvezető is elismerte Aladár nevelőapukájának: „A dolog ott csúszott el, hogy nem jártak el a határon az apával szemben, amikor a gyermekkel Magyarországra lépett.”