Teljes a káosz a gyámügyi rendszerben: aki józan ésszel segít, azt is megrángatják

Kaotikusak az állapotok a gyámügyi rendszerben, ezért is van ennyi kétségbeesett szülő, aki a bántalmazástól nem tudja megóvni a gyermekét és úgy érzi, hogy magára hagyta a rendszer. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai egymásra mutogatnak, egymásra várnak, aminek az egyik fő oka, hogy a Büntető törvénykönyv és a Gyermekvédelmi törvény nincs összehangolva, és sokszor még az eljáró rendőrök, vagy éppen hivatali ügyintézők sem tudják, ki mit tehet, és hol vannak hatáskörük határai. Erről egy anonimitást kérő gyermekvédelmi szakember beszélt lapunknak.

„Én gyermekjólétisként (sic!) várok éppen arra, hogy meghurcoljanak, amiért azt mertem tanácsolni egy édesanyának, hogy ne adja oda kapcsolattartásra gyermekét annak az apának, aki ellen kábítószerrel való visszaélés miatt folyik büntetőeljárás”

– írta egy szakember észrevételként azokra egy jobban elszaporodó esetekre, amikor gyermekek szenvednek el súlyos traumákat a kikényszerített kapcsolattartás miatt.

Egyre több gyermeki akarat ellenében kikényszerített kapcsolattartási ügy kerül nyilvánosságra

Több olyan ügy került nyilvánosságra az utóbbi hetekben, hónapokban, amelyekben valamilyen bántalmazás lehetősége áll fenn, a gyermek bántalmazásról, akár szexuális abúzusról beszél, és nem akar találkozni a szülővel, akinek megítélt kapcsolattartása van. A másik szülő tehetetlen. Jelzések, beadványok pattannak vissza eredménytelenül, a gyermek pedig egyre rosszabb állapotba kerül.

Az egyik legutóbbi eset egy szegedi kisfiú ügye, akit évek óta kényszerítenek akarata elleni kapcsolattartásra az apjával. A gyerek több alkalommal sokkos állapotban menekült el a kapcsolattartásról, amit hangfelvétel igazol. Legutóbb egy Balaton-parti szállodában bújt el az apja elől, és saját maga hívta a 112-es segélyhívót. Noha kiskorú veszélyeztetésének megalapozott gyanújával büntetőeljárás indult a rendőrségen, a kapcsolattartást máig sem függesztette fel a gyámhatóság. A gyereket oda kell adni az apának. Senkit sem érdekel még az sem, hogy a tízéves fiú tanulmányi eredménye és magatartása is leromlott a legutóbbi eset óta, és egyre dacosabban kérdezgeti, miért nem hisz neki senki, és miért nem számít az, hogy ő mit akar.

Számos esetről tudunk, amikor a gyermekvédelem és a rendőrség egymásra vár, illetve egymásra mutogat. A gyámhatóság azt mondja, ha a gyerek komolyan veszélyben lenne, bántalmazná a szülője, akkor eljárna a rendőrség, lefolytatná a büntetőeljárást. Közben a rendőrség meg arra hivatkozik, hogy az adott bántalmazás a Büntető törvénykönyv szerint nem az, mert nincs súlyos bántalmazás, ez tehát gyámügyi hatáskör, miért nem rendelnek el felügyelt kapcsolattartást, vagy miért nem szüntetik meg a kapcsolattartást, ha a szülő veszélyes a gyerekére. Azt persze már nem mondja meg senki, mikor minősül egy bántalmazás elég súlyosnak ahhoz, hogy az büntetendő legyen.

A szegedi ügy kapcsán kereste meg lapunkat egy, az ország más részén dolgozó gyermekvédelmi szakember, hogy elmagyarázza, hogyan is működik ma a rendszer. Miért van az, hogy ebben a szegedi esetben is egymástól vár lépést a gyermek megóvása érdekében a gyámügy és a rendőrség, közben pedig semmi sem történik, semmilyen olyan intézkedés, amely valóban megóvná a gyermeket.

„Nem csinálhatunk semmit, ha nincs bírósági végzés, sőt még minket cibálnak meg”

A hozzánk forduló szakembert még felelősségre is vonhatják, amiért azt tanácsolta egy édesanyának, hogy ne adja oda kapcsolattartásra gyermekét annak az agresszív apának, aki ellen kábítószerrel való visszaélés miatt van folyamatban büntetőeljárás.

„A szülők évek óta külön élnek. Oda-vissza mennek a feljelengetések, és bár köztudomású, hogy az apa agresszív, egy idegbeteg, sokáig nem lehetett tenni semmit. Aztán éppen egy kapcsolattartás alkalmával jött jelzés, hogy vélhetőleg kábítószert értékesít és fogyaszt. Bennünket is értesítettek, mi pedig hazavitettük vele a gyereket, az anyának pedig azt tanácsoltuk, hogy kérjen felügyelt kapcsolattartást. El is indult a folyamat, közben az apa időnként megjelent, hogy elvigye a gyereket kapcsolattartásra. Az anya nem adta oda gyermekét, az apa pedig minden alkalommal feljelentette ezért az anyát”

– mesélte a történetet a szakember.

Emlékeztetett, hogy ők vannak a gyermekvédelmi rendszer legalján. Tartják a kapcsolatot a szülőkkel, onnan is ők kapják a kritikákat, és ha magasabb szintre kerül egy ügy a gyermekvédelmi rendszerben, az is hozzájuk kerül vissza, hogy intézkedjenek, csakhogy közben gúzsba van kötve a kezük.

„Az említett férfi például minden alkalommal rendőrt hív az anyára, akivel szemben el is járnak, miközben az ő gyermeket veszélyeztető tettei miatt nagyon sokan tettünk már jelzést, illetve tettek feljelentést is. Az eljárás ilyenkor elindul a családsegítőben, felkerül a gyámhivatalba, ahol le is folytatnak egy vizsgálatot. A rendőrségi feljelentéssel ez lezárul, és annak függvényében, hogy mit találnak, folytatódik, vagy lezárul a gyermekvédelmi eljárás. Az az eljárásrend, hogy amennyiben a kapcsolattartásról legutóbb bíróság rendelkezett, azt bíróság rendelte el, megszüntetni, szüneteltetni is a bíróságnak kell, nem lehet őket felülírni”

– magyarázta a gyermekvédelmi szakember.

Az említett esetben az anya ügyfélkapun keresztül indított bírósági eljárást azt követően, hogy az apa ellen elrendelték a nyomozást kábítószerrel való visszaélés miatt, de hiába várt intézkedést, idézést – azóta sem történt semmi. Érdeklődésére végül kiderült, hogy az iratot a bíróság „nem találja”.

Az idő telik, érdemi lépés nem történik, a gyereket pedig oda kell adni.

A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal

Több esetből kitűnik, hogy a gyermekvédelmi rendszer résztvevőinek és a rendőrség hatás- és jogköreinek, kötelezettségeinek határai összemosódnak. Van, hogy ezért nem intézkedik senki. A nekünk nyilatkozó szakember is megerősítette, hogy nincs összehangolva a Büntető törvénykönyv és a Gyermekvédelmi törvény, ami óriási hiányosságokat szül. Ezt pedig a gyerekek szenvedik meg.

„Sok esetben az eljáró (pláne terepen, egy adott helyszínen intézkedő) rendőr nincs is tisztában azzal, hogy mi az ő hatásköre, és mi tartozik a gyámhatóságra”

– fogalmazott a szakember.

Továbbra is olyan családokban vannak gyermekek, ahonnan többször kellett már bántalmazás miatt menekíteni őket

A szakember felidézett egy olyan családot is ahonnan családon belüli erőszak miatt többször kellett az anyát és gyermekét is – szó szerint kimenekíteni. 

„Előfordult, hogy bejelentést kaptunk a gyermekeket veszélyeztető helyzetről egy háznál. Ki kellett mennünk ellenőrizni, de az apa még bennünket is megfenyegetett. Ez a család nagyon régóta van a gyermekvédelem látóterében, de hathatós rendőrségi intézkedés nem történik, mert a bántalmazott nem tesz feljelentést, nem mer kilépni a kapcsolatból.

Sokan tévesen értelmezik azt is, mi minősül bántalmazásnak. És egyre gyakoribb, hogy a valós bántalmazást elbagatellizálják; szülői elidegenítésnek, ellennevelésnek minősítik a gyermek segélykérését is, miközben valós, durva elidegenítést figyelmen kívül hagynak”

– magyarázta a szakember.

Hangsúlyozta, hogy nem kell vérnek folynia ahhoz, hogy megvalósuljon a bántalmazás. Mint mondta, a törvény világosan fogalmaz, amikor súlyos testi-lelki bántalmazást minősít. A rendőrök többsége meglátása szerint nem naprakész, nem jártas a Gyermekvédelmi törvényben.

„Nagyon nehéz olyan rendőrt találni, aki keményen beleáll ezekbe az ügyekbe. Nálunk volt egy ilyen az egyik durva családi ügyben. Az anya bántalmazó kapcsolatból menekült ki, a gyereket az apa vitte magával. Annyira elidegenítette az anyától a fiút, hogy az tizenévesen már megvetette, sőt, mikor kapcsolattartásra ment az édesanyja, együtt bántalmazták a nőt az apával”

– idézte fel a történetet.

Megoldást jelenthetett volna az ügyre, hogy ez rendőr tényleg komolyan vette az esetet, még a köztéri kamerafelvételeket is begyűjtötte, végignézte azokat, és ezáltal bizonyítást nyert, hogy az anya mond igazat: apa és fia együtt bántalmazták a nőt.

A gyerek hamarabb került rács mögé, mint a veszélyeztető apa

Mindent elárul a gyermekvédelmi rendszer alkalmatlanságáról az az utolsó történet, amelyet a szakember megosztott lapunkkal, egy olyan apáról, aki a gyereket is magával hordta kábítószerfogyasztása helyszínére.

„A gyerek kicsi korától végignézte, hogyan züllik, rombolja magát és a családot az apa. Éltünk a jelzéssel, feljelentést tettünk”

– mondta.

Az eljárás ugyan elindult ott is, de ezek a malmok lassan őrölnek. A gyerek hamarabb került a Szőlő utcai javítóintézetbe, mint az apa börtönbe.