A húsvét ünnepe református szemmel – interjú dr. Fazekas István lelkipásztorral

Dr. Fazekas István református lelkész, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkipásztora méltán tartja a legnagyobb keresztény egyházi ünnepnek a húsvétot. Azt az ünnepet, amikor arra emlékezünk, hogy Jézus – Isten egyszülött fia – kereszthalálával megváltotta bűneitől az emberiséget, majd harmadnapra feltámadásával és mennybemenetelével mindannyiunk számára elhozta az örök élet ígéretét.

– A húsvét ugyan keresztény ünnep, de már a zsidók is ünnepelték valamilyen formában. Ennek mi volt az oka?

– A húsvét teológiai mélységének megértéséhez elengedhetetlen az ószövetségi páska (héberül: pészah) jelentésének gondos vizsgálata. Mózes második könyvének elbeszélése szerint az egyiptomi tíz csapás közül a tizedik bizonyult a legmegrendítőbbnek: Isten ekkor minden elsőszülöttet halállal sújtott Egyiptomban. Izrael fiai az isteni rendelkezésnek engedelmeskedve, leölt bárány vérével kenték meg az ajtófélfákat, s ennek a jelnek köszönhetően a pusztító ítélet elkerülte otthonaikat. A pészah szó egyik jelentése éppen ez: „elkerülni”. Ez a tizedik csapás törte meg végérvényesen a fáraó makacs ellenállását, aki ezt követően engedte el a zsidókat a fogságból. Ez a történet így vált a szabadulás és az isteni oltalom maradandó jelképévé, amelynek emléke a páska ünnepében él tovább. A bárány vére Isten kiválasztó kegyelmének látható jele. A zsidó hagyományban az ünneplő nem pusztán felidézi az eseményt, hanem részesévé is válik annak ( „mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból”).

A keresztyén húsvét mindezeknek tipologikus beteljesedése: Krisztus, mint „Isten Báránya” (Jn 1,29) jelenik meg, akinek áldozata szabadítást hoz a benne hívőknek. Pál apostol konkrétan is kimondja: „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott.” (1Kor 5,7)

Ez nem egy költői kép, hanem üdvtörténeti valóság. A keresztyén húsvét nem megtagadása annak, amit Isten korábban cselekedett, hanem mélyebb megértése a Krisztusban.

Lényeges különbség, hogy a zsidó húsvétban a páskabárány leölése nem a bűnökért való áldozat, hanem Isten szabadító tettének az emléke, a keresztyén húsvét viszont az értünk megöletett Bárány diadala, a halál felett. 

– Napjainkban a katolikus és a református egyház eltérően ünnepel. Melyek az azonosságok és melyek a különbözőségek?

– Ebben a földi világban Krisztus egyháza ugyan különböző felekezetekben él és válik láthatóvá, de nem a különbségek adják a lényegét, hanem az egység a Krisztus-követésben. Mindazok a közösségek, amelyek a Szentháromság Istenben való hitben egyek, a húsvét legmélyebb titkában is egymásra találnak. Egyként hirdetik, hogy Krisztus meghalt bűneinkért, és feltámadt a megigazulásunkra. Ebben az örömhírben nincs helye megosztottságnak, hiszen maga a húsvét, a legnagyobb öröm ünnepe.

Katolikusok és reformátusok egyaránt tanúságot tesznek a feltámadás történeti valóságáról és üdvtörténeti súlyáról. A húsvét középpontjában az evangélium egyszerű és mégis mindent átformáló kijelentése áll: a megfeszített Krisztus él, legyőzte a halált, és benne új teremtés kezdődött el.

Az eltérések inkább a kifejezés módjában mutatkoznak meg. A római katolikus hagyományban a húsvét liturgiája szimbólumokban gazdag: a húsvéti vigília fénye, a gyertya lángja, a megszentelt víz mind a kegyelem látható hordozóivá válnak. A református gyakorlat ezzel szemben a Szentírás elsődlegességéből kiindulva letisztultabb formára törekszik, itt az igehirdetés kerül a középpontba.

– Melyek a húsvét előtti böjti időszak legfőbb jellemzői?

– A nagyböjt időszaka a keresztyén aszkézis egyik klasszikus formája, amely a negyvennapos bibliai motívumhoz kapcsolódik. A 2Móz 34,28 szerint: „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott.” Az 1Kir 19,8-ban ezt olvashatjuk Illésről: „Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven napig és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.” Jézus, mielőtt az ördög megkísérti, negyven napig nem evett semmit. Máté így ír erről: „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.” (Mt 4,2) 

 A római katolikus egyházban a böjt kanonikusan szabályozott: hamvazószerdával kezdődik, és a hívek számára konkrét előírásokat tartalmaz (hústilalom, bűnbánati gyakorlatok stb.).
A református tradíció elutasítja a kötelező jellegű böjti előírásokat, ugyanakkor nem tagadja a böjt lelki jelentőségét.

Kálvin is hangsúlyozza, hogy a böjt hasznos lehet, ha az az őszinte bűnbánatnak, és az Istenhez való odafordulásnak az eszköze. Így a református gyakorlatban a böjt inkább spirituális fegyelemként jelenik meg: önvizsgálat, imádság, az ige mélyebb tanulmányozása.

Valódi átélése tehát annak, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is.

– Erdélyben erős az unitárius egyház. Mennyiben térnek el az unitáriusok húsvéti szokásai a reformátusokétól?

– Az unitáriusok Jézust nem tekintik ontológiai értelemben Isten Fiának, hanem egy kivételes prófétának, erkölcsi tanítónak. Ennek megfelelően a feltámadás értelmezése is gyakran szimbolikus irányt vesz: a tanítványok hitében „feltámadó” Krisztus képe dominál. Számukra Jézus inkább útmutató és tanító, aki megmutatja az Istenhez vezető utat.

A református teológia ezzel szemben a feltámadás objektív, történeti realitását hangsúlyozza, amely a hit fundamentuma.

Liturgikusan ez abban is megjelenik, hogy a református istentisztelet mindig krisztocentrikus, fontos benne a feltámadásról szóló igehirdetés.

A különbség tehát nem pusztán rítusbéli, hanem hermeneutikai és dogmatikai: a húsvét jelentésének értelmezésében gyökerezik.

– Karácsony és húsvét; van elsődlegesség ezen ünnepek között?

– A liturgiatörténet tanúsága szerint a húsvét az egyház legősibb és legfontosabb ünnepe. A korai keresztyénségben a vasárnap, mint „kis húsvét” is a feltámadásra emlékeztetett. A szláv nyelveken a vasárnap: „vaszkreszenyie” (oroszul: воскресение) szó szerint „feltámadást” jelent. A karácsony ünnepe a IV. században nyerte el rögzített formáját. Teológiai szempontból a húsvét primátusa nyilvánvaló: a megváltás műve a kereszten és a feltámadásban teljesedik be. A megtestesülés (incarnatio) szükséges előfeltétele ennek, de önmagában még nem hozza el az üdvösséget.

Pál apostol radikális kijelentése szerint: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek…” (1Kor 15,17) A húsvét ezért egyértelműen a feltámadás ünnepe. 

Általában különös félelemmel féljük a halált, de még a hitetlenek lelkét is sokszor átjárja a reménykedés örökzöld illata, hogy a halál egy új, szebb életnek a kapuja. Ez a reménykedésünk éppen abból a különös félelemből fakad, ami mindig ott ólálkodik a szívünk közelében, ha elmúlásunkra gondolunk. A húsvét titkának megértése ezt a félelmet űzi el végleg, s teszi teljessé a reménységet.

– Szenteste ünnepe mindig december 24-re esik, viszont húsvét mozgó ünnep. Miért, és hogyan számolható ki a napja?

– A húsvét időpontjának meghatározása az egyháztörténet egyik jelentős kérdése volt, amelyet a niceai zsinat (Kr. u. 325) szabályozott. Az ott elfogadott elv szerint húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra esik. Ez a számítás egyszerre veszi figyelembe a zsidó naptár lunáris jellegét (páska időpontja) és a keresztyén vasárnap-teológiát. Az úgynevezett computus rendszere évszázadokon át fejlesztett matematikai és csillagászati módszerrel határozza meg a pontos dátumot. A mozgó jelleg tehát nem esetleges, hanem mély történeti és teológiai összefüggésekből fakad; az üdvtörténet és a kozmikus rend összekapcsolódását fejezi ki.

– A karácsonyt átnevezték a kommunista időkben, volt ilyesmi próbálkozás a húsvéttal kapcsolatban is?

– A szocialista idők egyik ideológiai célja az volt, hogy Istent száműzzék a társadalomból. Ennek érdekében igyekeztek a vallási ünnepeket is szekularizálni, istentagadó módon átértelmezni.

A karácsony esetében ez a szándék tényleges névváltoztatásban is megjelent, hiszen szovjet mintára – legalábbis az iskolákban – fenyőünnepnek nevezték el. A húsvét esetében a folklorisztikus elemeket hangsúlyozták ki, a feltámadás teológiai üzenetét pedig igyekeztek háttérbe szorítani. 

– Az Ön gyülekezete, az Erdélyi Gyülekezet hogyan ünnepli meg a húsvétot?

Az Erdélyi Gyülekezet egyházjogi értelemben a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik.

Ezt a közösséget a nyolcvanas évek végén az Úristen menekítő oltalma hozta létre, olyan időben, amikor sokan a kisebbségi sorsban üldözést szenvedtek magyarságuk miatt, vagy ellehetetlenült az életük a tőlünk igazságtalanul elvett partiumi és erdélyi földeken. 

Ez az örökség nálunk különös súlyt ad a húsvét ünnepének. Virágvasárnapon a barkaágas bevonulás nem puszta hagyomány, hanem hódolat annak, aki egyedül Úr minden hatalom felett. A nagypénteki passiós istentiszteleten a bűnbánat csendjében állunk meg, hogy szívünk mélyéig halljuk a kereszt üzenetét. Ilyenkor nincs igemagyarázat, zsoltárokat éneklünk, és a passió történetét olvassuk föl a Szentírásból Károli Gáspár fordításában. Húsvét ünnepén úrvacsorás istentiszteletet tartunk, a kórus és a gyermekek szolgálata is hirdeti az evangéliumot: Isten szabadító hatalma nemcsak a bűn és a halál fölött diadalmaskodik, hanem megtart bennünket az emberi igazságtalanságok között is. Számunkra a feltámadás megélt valóság: a megmaradás csodája, az újrakezdés lehetősége és a reménység ereje.

Kapcsolódó: