Március 21-e a huszadik századi magyar történelem egyik legsötétebb napja

Bár a kommunizmus áldozatainak hivatalos emléknapját 2000-ben február 25-ére tűzte ki az Országgyűlés, Kovács Béla kisgazdapárti politikus 1947-es, jogtalan elhurcolására emlékezve, március 21-e legalább olyan súlyos emlékekkel, és rengeteg véráldozattal terheli a magyarság kollektív emlékezetét. 

Március 21-e a Tanácsköztársaság kikiáltásának dátuma és a tizennyolcéves pesti srác, az 56-os forradalom Széna téri eseményeiben részt vevő Mansfeld Péter kivégzésének napja. Mansfeld kivégzésének dátuma valószínűleg nem volt véletlen, a Kádár-diktatúra ezzel a gesztussal hajtott fejet a nagy elődök: Kun Béla, Szamuely Tibor, Pogány József három hónapon át tartó vörös terrorja előtt.

Alekszandr Szolzsenyicin alapműve, a A Gulag szigetcsoport megjelenése óta tényekkel és számokkal bizonyítható, hogy 

a kommunizmus, bolsevizmus, és kistestvérük az „emberarcú szocializmus” az emberi történelem legvéresebb, százmilliókat meggyilkoló társadalmi rendszere. 

A Tanácsköztársaság „dicsőséges 133 napja” alatt ötszázkilencven egyszerű, ártatlan magyart végeztek ki a Lenin-fiúk, és 

Lenin eszméinek és módszereinek ma ismét nagy népszerűsége van antifasiszta baloldali körökben, 

amint láthattuk azt Budapest utcáin is a 2023 februárjában véletlenszerűen kiválasztott, megtámadott és véresre vert emberek ellen végrehajtott terrorcselekmények során.

A Lenin-fiúk 1919 tavaszán és nyarán járták az országot, és rögtönítélő bíróságokat játszva végeztek ki embereket hármasával-négyesével, vagy akár tucatjával közel száz településen. Uralmuk minden egyes napjára több mint négy ártatlan ember kivégzése jutott. Ennyi halálos áldozatot még Kádár sem „produkált” az ötvenhat utáni megtorlásokban (de a meghurcoltak, bebörtönzöttek, internáltak száma is több tízezerre rúg).

„Életem végéig védem a hazát”

Mansfeld Péter családjának férfitagjait, édesapját, nagyapját és nagybátyját 1945-ben „málenkij robotra” vitték, ahonnan a nagyapa nem jött haza. 1956 októberében csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, gépkocsin fegyvert, élelmiszert szállított. 56 bukása után a vagány srác kisebb, kamaszos, köztörvényes stiklijeit, amelyek miatt 1957-ben egyéves, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, arra használta a kommunista rezsim, hogy második elfogásakor, 1958-ban vele is demonstrálják: 1956 a köztörvényes bűnözők lázadása volt. Mansfeldék 1958-ban fegyveres csoport létrehozását, és azt tervezték, hogy kiszabadítják bebörtönzött ismerőseiket.

A fiatal vasesztergályos lázadó magatartásával, bíróság előtti dacos kiállásával végletekig maga ellen fordította a kommunista hatalmat. Mansfeld büszke volt Széna téri múltjára, amelyről így vallott: „Szabó bácsinak [a Széna téri csoport vezetőjének] esküt tettem arra, hogy életem végéig védem a hazát.” Dr. Vágó Tibor népbírósági tanácsa 1959. március 19-én halálra ítélte Mansfeld Pétert, és az ítéletet két nap múlva végre is hajtották.

Dr. Vágó az ’56-os perekben tíz halálos ítéletet hozott. A vérbíró még 1989-ben sem igen mentegette magát, inkább csak túl szigorúnak, de jogosnak tartotta a Mansfeld-ítéletet. A Mai Nap 1989. november 26-i számában így nyilatkozott: „a törvény szerint a szövetkezés is megvalósult, az emberölésre irányuló szövetkezés. [...] És tudni kell: négy népbíróból s a vezető bíróból állt a tanács. Ezek a népbírók be voltak gerjedve mozgalmi elkötelezettségükből. 

A kor hangulatát is figyelembe kellett venni. 

Szavazati többséggel dőltek el az ügyek.” Az újságíró kérdésére azt sem tagadta, hogy bár borítékban zárolhatta volna különvéleményét, mint vezető bíró – ezt mégsem tette meg. „Nem lett volna értelme, nem segített volna. Ennek az ítéletnek az akkori jogszerűségét az Igazságügyi Minisztérium is vizsgálta. Az ítélet törvényes volt, de a mai szemmel nagyon szigorú.”

Tehát a begerjedt korhangulat döntött, és a kommunista hangulat mindig emberek vérét kívánja. Így volt ez már a francia kommün idején is. A mi felelősségünk pedig az, hogy többé sohase lehessen így.

Kapcsolódó: