Szabadságjogi csatát robbantanak ki Németországban a tömeges razziák

2025 június 25-én hajnalban a német rendőrség országos akciót hajtott végre: 170 otthont kutattak fel összehangolt műveletben. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) irányításával zajló razziák alapja a német büntető törvénykönyv 188. paragrafusa volt, amely a politikai személyiségek becsmérlését büntetni rendeli. A hatóságok az internetes uszítás és gyűlöletbeszéd elleni fellépésre hivatkoztak, ám a beavatkozás léptéke és időzítése heves vitákat váltott ki az ellenzékben, a jogvédő szervezetekben és a közvéleményben egyaránt.

A rendőrök hajnal hat óra után kezdték meg a munkát. Telefonokat, laptopokat és egyéb digitális eszközöket foglaltak le, több tartományban előzetes értesítés nélkül hatoltak be magánlakásokba. Herbert Reul, Észak-Rajna-Vesztfália belügyminisztere (CDU) nyilvánosan támogatta az eljárást. Az internetes bűnelkövetőket „digitális felbujtóknak” nevezte, és leszögezte: felelősségre kell vonni őket, függetlenül attól, hogy névtelenségbe burkolóznak-e. Kijelentése jól mutatja, mennyire elszántak a kormányzati körök a közszereplők ellen irányuló támadások visszaszorításában.

A hatósági fellépés jelentős ellenállást váltott ki, különösen azok részéről, akik szerint a 188. paragrafus alkalmazása politikailag elfogult. A kritikusok érvelése szerint ezek a törvények, bár esetleg jó szándékkal születtek, a közszolgák jogos bírálatát is bűncselekménnyé minősíthetik. Alice Weidel, az AfD társelnöke az év elején más összefüggésben úgy fogalmazott: az állam belső ellenzékkel szembeni magatartása olyasmi, amit „csak diktatúráktól” várnánk el. A január 15-én a Junge Freiheit című lapban közzétett nyilatkozat Nancy Faeser belügyminiszter állítólagos terveit bírálta, miszerint az AfD-hez köthető köztisztviselőket távolítanák el posztjaikról.

A júniusi tömeges akciókat megelőzően már több eset is jelezte: az állam egyre inkább hajlandó fellépni a politikai vezetés ellen ellenségesnek ítélt megnyilvánulásokkal szemben. 2024 végén két ügy keltett különös figyelmet a német és nemzetközi médiában. Egy 14 éves bajor fiút azért vizsgáltak meg, mert a TikTok-on közzétett egy hashtaget, amely magyarul „Mindent Németországért” jelentene. A kifejezést történelmi összefüggései miatt tiltott jelszónak minősítik. A rendőrség elvette a fiú telefonját és házkutatást tartott a német büntető törvénykönyv 86a paragrafusa alapján. Másik esetben Stefan Niehoff 64 éves nyugdíjas otthonában razziáztak, és büntetőeljárást indítottak ellene, mert Robert Habeck zöldpárti minisztert „hülyének” nevezte.

Bár mindkét eset elkülönül a 2025. júniusi tömeges akciótól, jól mutatják: a mai Németországban a digitális felületeken tett személyes kijelentések súlyos jogi következményekkel járhatnak. Különösen aggasztó, hogy egyik érintettnek sincs politikai kötődése, sem a közösségi médián túlmutató nyilvános felülete. Ez erősíti azt a félelmet, hogy az eredetileg gyűlöletbeszéd megelőzésére alkotott jogi eszközöket ma már véleményrendészetre használják.

A sajtó szerepe egyre fontosabbá vált a politikai légkör alakulásában, különösen az állami intézkedések megkérdőjelezése terén. A Compact magazin, amelyet 2024-ben betiltott a kormány, később azonban nyert a szövetségi bíróságon, mára az állami túlkapások egyik legélesebb bírálójává nőtte ki magát. Jürgen Elsässer főszerkesztő a 2025. júliusi számban a bírósági döntést nem pusztán lapja, hanem a demokratikus véleménynyilvánítás szélesebb körű győzelmeként értékelte. „A sötétségben egy világos nap” írta. „A Compact diadalmaskodik a szövetségi kormány felett.” A vezércikk szimbolikus visszavágásként értékelte az ítéletet azzal a kampánnyal szemben, amit Elsässer az ellenzéki hangok elhallgattatásának nevezett.

Megjegyzései szélesebb társadalmi rétegek hangulatát tükrözik, akik elidegenedtek a politikai központtól. Noha a hatóságok állítják, hogy a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényeket ideológiai megkülönböztetés nélkül alkalmazzák, a nyilvános dokumentumok szerint a leglátványosabb jogalkalmazás rendszerint a kormányzati politika nacionalista vagy konzervatív bírálatával foglalkozó személyeket érinti.

Walter Lübcke CDU-s politikus 2019-es meggyilkolása jelentette a fordulópontot Németország uszítás elleni küzdelmében. Az ügyészek az évekig tartó internetes zaklatást jelölték meg az ügy egyik hátterének. Azóta minden szövetségi államban külön munkacsoportokat állítottak fel a gyűlöletbeszéd felügyeletére és üldözésére. A Compact tudósítása szerint Alsó-Szászország 2024-ben egyedül 3500 ügyet indítványozott.

Ez a rendszer azonban arányossági kérdéseket vet fel. Az AfD idei nyilatkozatában hangsúlyozta: úgy tűnik, az államot jobban érdekli a közösségi média figyelése, mint a növekvő erőszakos bűnözés kezelése. A párt képviselői hivatalos statisztikákra hivatkoznak, köztük Észak-Rajna-Vesztfália adataira, amelyek jelentős emelkedést mutatnak a késes támadások és más utcai bűncselekmények vonatkozásában. Érvelésük szerint a rendőrségi erőforrások online posztokra és megosztásokra fordítása elveszi a figyelmet a közbiztonság valódi kihívásairól.

A személyes szabadság és közrend fenntartása között feszülő ellentét továbbra is formálja a nemzeti párbeszédet. A jelenlegi megközelítés pártolói szerint az intézkedések védik a demokratikus intézményeket. Ellenzői viszont arra figyelmeztetnek: egy olyan demokrácia, amely nem képes elviselni a polgárok kemény bírálatát, saját alapjait ássa alá.

Németország jogalkotási hagyománya régóta a tekintélyelvű ideológiák újjáéledésének megakadályozására irányul. A kritikusok azonban most azt kérdezik: e cél követése nem vezetett-e a politikai ellenzéki vélemények elfojtásának nem kívánt következményéhez. A június 25-i razziákat vélhetően nemcsak szokatlan intenzitásuk miatt fogják megjegyezni, hanem azért a napról napra élesedő vitáért is, amit a véleménynyilvánítás jelentéséről és határairól robbantottak ki egy olyan társadalomban, amelyet máig gúzsba kötnek a múlt tanulságai.

(A Compact Magazine, Junge Freiheit, The European Conservative nyoman)