Politikai üldözés és az igazságszolgáltatás megtagadása: Robert Rundo ügye

Robert Rundo nyolc évig tartó jogi küzdelme azzal kezdődött, hogy saját elmondása szerint megvédett egy idős republikánus asszonyt. Az asszonyt az antifacsürhe támadta egy 2017-es Trump-gyűlésen.

Ügye 24 hónapos szövetségi börtönbüntetéssel és egy olyan előélettel zárult, amely szinte lehetetlenné tette életének újjáépítését. Rundo története feltárja, hogyan alkalmaz a rendszer eltérő mércéket politikai meggyőződés alapján: a jobboldaliakat bünteti, akik védekeznek, miközben hagyja, hogy a baloldali rendbontók megússzák a következményeket.

Az üldöztetés középpontjában két politikai feszültségekkel teli kaliforniai rendezvény állt 2017-ben. A márciusi „Make America Great Again” (Tegyük újra naggyá Amerikát) gyűlésen Huntington Beachen Rundo szemtanúja volt, ahogy antifabűnözők paprikaspray-vel támadtak több embert, időlegesen megvakítva őket. 

Bírósági iratok és tanúvallomások szerint Rundo rövid testi összetűzésbe keveredett az álarcos söpredékkel, miután azok paprikaspray-vel támadták a gyűlés résztvevőit, köztük idős embereket.

Sérülés nem történt, Rundo nem használt fegyvert, és senki sem tett feljelentést. A rendőrség a helyszínen lefoglalta a rendbontók fegyvereit, köztük késeket és paprikaspray-t, de a baloldali brigantikat nem tartóztatták le. A második incidens egy Berkeley-i nagygyűlésen történt, ahol az antifák petárdákat, mérgező szerekkel töltött palackokat dobáltak a tömegbe, miközben Trump-támogatókat bántalmaztak. Rundo csak rövid önvédelmi összetűzésekben vett részt, sérülés ezúttal sem történt.

Ami ezután következett, feltárta az amerikai politikai erőszakot irányító kirívó kettős mércét. Közel egy évvel később szövetségi ügynökök behatolás nélküli razziát tartottak Rundo lakásán, tönkretették a holmijait és traumatizálták a családját. Tizenegy hónapot töltött szövetségi fogságban, az előzetes letartóztatás ideje alatt elveszítette karrierjét és menyasszonyát.

Cormac Carney szövetségi kerületi bíró 2019-ben először elutasította Rundo ügyét, azzal indokolva, hogy a zavargás elleni törvény, amely alapján Rundót vádolták, „alkotmányellenesen túl széles körű”, és sérti az Első Alkotmánykiegészítést. A bíró megállapította, hogy a törvény annyira átfogó, hogy gyakorlatilag bűncselekménnyé teheti a szólásszabadság gyakorlását, és veszélyes precedenst teremthet bárki számára, aki politikai tevékenységet folytat.

A Kilencedik Körzeti Fellebbviteli Bíróság azonban megfordította ezt a döntést, visszaállítva a vádakat és meghosszabbítva Rundo jogi rémálmát. 

Amikor Carney bíró 2024 februárjában másodszor is elutasította az ügyet – ezúttal szelektív üldözés miatt –, kiemelte a kormány megkülönböztető jogalkalmazását: „A baloldalhoz kötődő egyetlen személyt sem helyeztek vád alá szövetségi bűncselekmény miatt, akik baloldali nézeteket vallottak és erőszakkal fojtották el Trump-támogatók védett szólásszabadságát… Ez a nézőpont szerinti megkülönböztetés tankönyvi példája.”

Nézzük meg, hogyan kezelték a baloldali erőszakot ugyanebben az időszakban. Eric Clanton, egy Berkeley-i egyetemi tanár, aki kerékpárlakatolóval vert fejbe több Trump-támogatót, súlyos sérüléseket okozva, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A szélsőséges antifák, akik fegyvereket hoztak a gyűlésekre, vegyszert használtak idős amerikaiak ellen, és erőszakot kezdeményeztek, nem kerültek szövetségi vád alá. Kizárólag a jobboldali vádlottakat helyezték szövetségi fogságba.

Az egyenlőtlen bánásmód mintája a következő években súlyosbodott. A szövetségi hatóságok kíméletlenül üldözték Rundót, miközben figyelmen kívül hagyták a szövetségi épületek, rendőrőrsök és vállalkozások elleni összehangolt támadásokat a 2020-as szélsőbaloldali zavargások során, amelyek több mint kétmilliárd dollár kárt okoztak és több tucat halálesetet eredményeztek. Rundo kemény börtönbüntetést töltött rövid önvédelmi összetűzésekért, míg a városokat felégető szervezett csürhék említésre sem méltó felelősségre vonásban részesültek. 

Ugyanezek a hatóságok később példátlan szigorral célozták meg a 2021. január 6-i Capitolium elleni ostrom vádlottjait, miközben a legfelsőbb bírósági bírák elleni merényletkísérleteket rutin biztonsági ügyként kezelték. Ugyanezen mintát követve a Rise Above Movement (RAM) tagjait is aránytalanul sújtották szövetségi büntetésekkel 2017-ben, miután részt vettek baloldali támadások elleni önvédelmi incidensekben.

Huszonnégy órával Carney bíró elutasítása után szövetségi ügynökök kétes körülmények között újra letartóztatták Rundót. Steve Kim törvényszéki bíró elítélte a kormány „megdöbbentő megközelítését”, míg Carney bíró felhívta a figyelmet a kormány reakciójának alkotmányellenességére. Kim bíró Carney kerületi bíróval együtt rámutatott a szövetségi ügyészek túlkapásaira, aggodalmukat fejezve ki amiatt, hogy egy már szelektív jogalkalmazás miatt elutasított ügyet próbálnak tovább üldözni.

További börtönévek kilátásával és növekvő jogi költségekkel szembesülve Rundo végül bűnösnek vallotta magát, hogy véget vessen megpróbáltatásainak. Már 24 hónapot töltött szövetségi fogságban, elveszítette otthonát, karrierkilátásait és szavazati jogát. A beismerő vallomás jogi lezárást hozott, de nem tudta helyreállítani azt, amit üldöztetése elpusztított.

^{Trump-támogatók védelmében lépnek közbe a rendezvény látogatói az antifák ellen. Fotó: Rob Rundo jóvoltából.}

Chandler Langevin, Palm Bay városi képviselője, aki nemrégiben találkozott Rundóval és hivatalos levelet írt elnöki kegyelem kéréséért, „istenfélő keresztényként” írja le őt, aki tiszta maradt minden szenvedélybetegségtől, és a feltételes szabadlábra helyezés feltételei szerint dolgozik. A levél részletezi, hogyan fosztották meg Rundót a második alkotmánykiegészítésben biztosított jogaitól (a fegyvertartáshoz és -viseléshez való jog – a szerk.), és helyezték olyan szigorú feltételekkel szabadlábra, amely megnehezíti számára a munkakeresést, annak ellenére, hogy igyekszik újjáépíteni életét.

Charlie Kirk szeptember 10-i, Utah Valley Egyetemen történt meggyilkolását követően Langevin közösségimédia-bejegyzésében megjegyezte, hogy a tragikus támadás „sok szempontból meg fogja változtatni Amerikát”, és hangsúlyozta annak sürgős szükségességét, hogy „a baloldali törvénysértő üldöztetés minden áldozata teljes kegyelmet és jóvátételt kapjon”. Kegyelmi kérelmének időzítése a fokozódó politikai erőszak miatti növekvő aggodalmat tükrözi, és annak szükségességét, hogy foglalkozni kell a szövetségi hatóságok fegyverként való felhasználásával, amely jobboldali és konzervatív amerikaiakat vett célba.

Langevin Mike Haridopolos kongresszusi képviselőhöz írt levelében azonnali elnöki kegyelmet kér Rundónak, valamint hivatalos elégtételt neki és feddést a szövetségi ügynököknek és ügyészeknek, akik részt vettek abban, amit ő az igazságszolgáltatási rendszer súlyos visszaéléseként jellemez. A képviselő azt állítja, hogy Rundo ügye példázza, hogyan használták fegyverként a szövetségi hatóságokat a konzervatívok ellen, akik a szélsőséges baloldali politikai erőszakot próbálták elhárítani.

Rundo üldöztetése példaként szolgált a jobboldali és konzervatív amerikaiak későbbi, szélesebb körű célba vételére. A szövetségi hatóságok, amelyek Rundo életét tönkretették, később iskolai bizottsági üléseken felszólaló szülőket, abortuszklinikák előtt imádkozó életvédő keresztény aktivistákat és a 2021. január 6-i Capitoliumi ostrom vádlottjait vették célba olyan ítéletekkel, amelyek látványosan meghaladták az erőszakos bűnözőknek adott büntetéseket.

Amikor a szövetségi hatóságok kisebb politikai összetűzések miatt tönkreteszik emberek életét, miközben figyelmen kívül hagyják a szervezett, szélsőbaloldali erőszakot, az üzenet világos: csak a hivatalosan jóváhagyott politikai véleménynyilvánítás elfogadott.

Rundo ügye rámutat, hogyan alakították át a zavargás elleni törvényt – amelyet eredetileg a szervezett bűnözés elleni küzdelem erősítésére fogadtak el –  a politikailag másként gondolkodók elleni fegyverré. A jogszabály homályos megfogalmazása lehetővé teszi az ügyészeknek, hogy bűncselekménnyé nyilváníthassák az önvédelmi cselekményeket, miközben figyelmen kívül hagyják a tényleges felbujtást és szervezett erőszakot az általuk preferált világnézetű politikai szereplők részéről. Két szövetségi bíró felismerte ezeket az alkotmányos problémákat, a balliberális Biden-kormány mégis kitartott az üldöztetés mellett.

Az egyenlőtlen jogalkalmazás az amerikaiak ezreinek családjára terjed ki, akik hasonló üldöztetést tapasztaltak ebben az időszakban. Rundo húszas éveinek virágzó éveit a szövetségi börtön falai között töltötte, míg a tényleges terroristák, akik abortuszellenes központokat bombáztak és szövetségi épületeket támadtak, gyakorlatilag büntetlenül megúszták. 

Oktatási és karrierlehetőségeik eltűntek, miközben az ügyészek olyan elítéléseket ünnepeltek, amelyekről tudták, hogy alkotmányosan megkérdőjelezhetők. Kapcsolataik tönkrementek a hosszan tartó üldöztetések alatt. A szövetségi hatóságok fegyverként való felhasználása a konzervatív amerikaiak ellen, az előző adminisztráció politikai ellenzékkel szembeni gyakorlatának meghatározó vonásává vált. Ugyanaz az Igazságügyi Minisztérium, amely korlátlan erőforrásokkal üldözte Rundót, visszautasította a szövetségi törvények egyértelmű megsértéseinek üldözését, amikor azokat előnyben részesített politikai szereplők követték el.

Az elnöki kegyelem jogintézménye pontosan ilyen esetekre való, amikor az igazságszolgáltatás gépezetét ideológiai elfogultság torzítja el. Rundo támogatói azt állítják, hogy a kegyelem helyreállítaná a bizalmat a törvény előtti egyenlőségben, miközben elismeri, hogy az amerikaiaknak joguk van megvédeni magukat és másokat a politikai erőszaktól.

Az amerikai városok az elmúlt években példátlan politikai indíttatású erőszakot éltek át, a szövetségi hatóságok rendszerint enyhébben szankcionálták a szélsőbaloldali rendbontókat, mint áldozataikat. Rundo ügye megelőzte ezt az időszakot, de ugyanazt a szelektív jogalkalmazási mintát mutatja, amely aláásta a közbizalmat a szövetségi jogalkalmazásban.

A kongresszusi republikánusok vizsgálatokat követeltek annak feltárására, hogyan váltak a szövetségi hatóságok a konzervatív amerikaiak ellen irányuló fegyverré, és Rundo ügye látványos bizonyítékot szolgáltat erre a megkülönböztető gyakorlatra. Üldöztetése rámutat, hogy az ügyészek hogyan hagyták el kötelességüket az igazságszolgáltatásban a pártos politikai célok előmozdítása érdekében. A szövetségi hatóságok, amelyek – az idős amerikaiak védelméért folytatott tevékenységéért – tönkretették életét , később terroristának minősítették aggódó szüleit, és különleges rendőri egységeket vetettek be békés, életvédő keresztény tüntetők ellen.

A január 6-ai és a RAM-vádlottak rossz bánásmódja még inkább tetőzi ezt a visszaélést: sokan keményebb ítéleteket kaptak, mint az erőszakos szélsőbaloldali bűnözők. Az ellentét a Rundo és a hozzá hasonló jobboldali és konzervatív áldozatok szenvedése, valamint azok között, akik szervezett zavargások során szövetségi épületeket, rendőrőrsöket és bíróságokat támadtak meg, világosan feltárja a szelektív jogalkalmazás természetét.

A jobboldali és konzervatív aktivisták most azzal a kilátással szembesülnek, hogy szövetségi eljárás alá vonhatják őket önvédelem miatt, miközben támadóik megússzák a következményeket. Ez dermesztő hatással van a közéletre, és aláássa a demokráciát.

Rundo támogatói kiemelik kitartását és jellemét. Annak ellenére, hogy üldöztetése alatt mindent elveszített, megőrizte méltóságát, és nem volt hajlandó feladni elveit. Ügye számos polgári szabadságjogi aktivistát inspirált, akik – a teljes politikai paletta különböző irányzataiból érkezve – felismerték az alkotmányos kérdések jelentőségét.

Langevin Rundo kegyelmét a politikai üldöztetés áldozatainak nyújtandó jogi elégtételt célzó szélesebb törekvés részeként látja. Washington új vezetésével lehetőség nyílhat ezeknek az igazságtalanságoknak a kiküszöbölésére, és a jövőbeli célzott üldöztetések megelőzésére.

Nyolc évvel azután, hogy megvédte amerikai honfitársait a politikai erőszaktól, Robert Rundo továbbra is szövetségi felügyelet alatt áll, nem szavazhat és nem birtokolhat lőfegyvert, és küzd egy ügyészi túlkapás által tönkretett élet újjáépítéséért. Ügye tanúbizonyság arra, mi történik, amikor az igazságszolgáltatást alárendelik az ideológiai-politikai megfontolásoknak.

Az elnöki kegyelem helyreállítaná Rundo jogait, miközben világos üzenetet küldene arról, hogy az amerikaiak nem tűrik el a szövetségi rendszer politikai fegyverként való használatát. Támogatói remélik, hogy az új vezetés felismeri az elszenvedett igazságtalanságot, és biztosítja számára azt a jogi enyhítést, amelyet két szövetségi bíró már alkotmányosan indokoltnak talált.

(A The Gateway Pundit, Chandler Langevin Palm Bay városi képviselő hivatalos levele és X-posztjai nyomán)