Legyőzte és megelőzte a Spartacus a Lokomotívot a keleti derbin

Telt ház előtt fogadta a Nyíregyháza Spartacus ősi riválisát, a Debrecent péntek este nyolc órakor a nyíregyházi stadionban. Nagy tétje volt az összecsapásnak, hiszen a forduló előtt a Szpari a már kieső, 11. helyet foglalta el a tabellán, a mindössze két ponttal előtte álló Loki pedig a kilencedik volt a találkozót megelőzően. A 90 perc letelte után azonban helyet cseréltek egymással az együttesek.

Február másodikán meccselt egymással utoljára a két csapat, akkor Debrecenben a hazaiak simán nyertek 3–1-re. Az ősz minden szempontból jobban alakult a Nyíregyházának, hiszen szeptember végén nemcsak megverték keleti riválisukat, de bajnoki pontjaik jelentős részét is a téli pauza előtt szerezték meg a piros-kékek, akik ezúttal feketében léptek pályára a fehérben futballozó ősi rivális DVSC ellen.

Nem a hazaiak előzetes esélyeit növelte a tény, hogy az elmúlt öt találkozójukból edzőváltással is (Tímár Krisztián helyett Szabó István érkezett) mindössze egyet tudtak megnyerni a szintén gyengélkedő Vidi ellen, múlt héten pedig egy súlyos vereségbe szaladtak bele a Ferencváros otthonában (7–0). A hét közepén pedig az a bejelentés is borzolta a kedélyeket, hogy a piros-kékek magyar válogatott labdarúgója, Nagy Dominik színeket ugyan nem, csak várost és osztályt váltott, hiszen a Vasasnál folytatja majd pályafutását – ezen a találkozón persze még a Szpari sikeréért küzdött. Ennek ellenére idén nem először kellett kifüggeszteni a „telt ház” feliratot a közel 8300 férőhelyes Nyíregyházi Városi Stadion jegypénztáraira. 

Az arénát egyébként 2024-ben adták át, és különösen belülről gyakorlatilag csak a székek színe különbözteti meg „testvérétől”, a kispesti Bozsik Arénától. No meg a színvonalas italozóhely hiánya. Hiszen miközben Kispesten egy hangulatos pub várja a drukkereket az arénától mindössze 100 méterre, addig Nyíregyházán ennek a háromszorosát kell lesétálni egy jó hideg sörért a mérkőzés előtt. Mentségükre legyen mondva, minden környékbeli vendéglátóhely szépen megtelt – merthogy ilyesmiből nincs hiány a közelben. Cserébe futópálya és műfüves kispályák várják a helyieket a stadion körül, ami lássuk be, sokkal hasznosabb tud lenni a hétköznapokon. Ez a mérkőzés azért is volt különleges a hazaiaknak, mert a találkozón debütált a Spartacus új indulója. A rockos hangzás szerintem kevésbé alkalmas egy klasszikus indulónak, ráadásul azt sem mondanám, hogy fülbemászó lett volna a dallam. A lényeg persze az, hogy a Szpari-drukkerek szívét megdobogtassa egy-egy hazai mérkőzés előtt.

Ami a Debrecent illeti, Nestor El Maestro vezetésével ha nem is lehet az mondani, hogy szárnyalna, vagyis suhanna a Lokomotív, de kétségtelen, hogy inkább számított előzetesen a mérkőzés favoritjának az előzetes forma alapján a hajdúsági alakulat. A keleti derbire természetesen a Szívtiprók Ultras Debrecen is megmozdult, a különvonattal érkező debreceniek ebben a bajnokságban másodjára töltötték meg a nyíregyházi vendégszektort. A Loki-drukkerek a vasútállomástól gyalog sétáltak rendőri felvezetéssel a stadionhoz. Útközben jelentősebb fennakadást legfeljebb a panelek erkélyeiről mutogató helyiek okoztak – ez egy derbinek persze természetes velejárója. A hazaiak sem maradtak el ebben a tekintetben, a Mastiffs, a Vén Tinédzserek és az Eastern Boys külső szemmel is tetszetős vonulással közelítette meg a stadiont.

Kiváló hangulatban indult a meccs

Az atmoszféra a meccs elején olyan volt, amilyennek egy mérkőzésen lennie kell – főleg, ha két rivális játszik egymással. Bizony, a tabella első felében is akadnak egyletek, amelyek megirigyelnék ezt a miliőt, ami Nyíregyházán körülveszi a kiesés ellen küzdő Szparit. Mindkét tábor koreográfiával készült, ami tovább emelte az egyébként is bőven a hazai átlag fölötti színvonalú hangulatot.

A kérdés pedig csak az, miért éri meg élvonalbeli profi élcsapatot csinálni ott, ahol erre nincs társadalmi igény, és miért nem éri meg ott, ahol szurkoló is lenne? Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye persze valószínűleg nem marad elsőosztályú futball nélkül a következő bajnokságban sem, hiszen ha a Nyíregyháza ki is esne, a Kisvárda jelenleg a legnagyobb esélyes a feljutásra a másodosztályból. No, nem mintha a vármegye lakosságát különösebben megmozgatná, az, ami piros-fehérben történik a környéken. Kivéve, ha a Loki vagy a DVTK érkezik.

Az első percekben volt idő ilyesmiken gondolkodni, miközben a csapatok gyúrták egymást becsülettel – jelentős helyzet azonban nem alakult ki. Még egész stadionos szurkolás is volt, a hazai tábor a „Hajrá!”, a hosszanti lelátó pedig a „Szpari!” kiáltással buzdította a kiesés elől menekülő csapatukat. A körítés tehát magas színvonalú, már-már nemzetközi volt, a játékról azonban már nem mondható el ugyanez.

A félidő felénél egy, a stadionból majdnem kirúgott szabadrúgás, két perc múlva pedig egy érthetetlen módon kihagyott Szpari-helyzet jelezte, nem véletlen, hogy mindkét csapat a kiesés elleni küzdelemben érdekelt. A Nyíregyháza egyébként a legkevesebb, mindössze 25 gólt lőtte idén, miközben a védelme 48 alkalommal kapitulált a meccs kezdetéig, ami a második helyre elegendő a vonatkozó statisztikában – a Loki 54 találatot szedett be idén, de legalább be is találtak 47-szer. 

Hatalmas taktikai küzdelem zajlott a pályán – így szokták nevezni azt, amikor a két csapat nem igazán tud mit kezdeni egymással. Tulajdonképpen ennek lehettünk szemtanúi az első félidő egészében. A Szpari előtt adódott két-három lecsorgó labda, ám ezeket hiába „tűzték” egyből kapura, még azt sem nagyon sikerült eltalálni. 

„A les technológia nem üzemel” – hívta fel a figyelmet a kijelző az első félidő derekán, amikor a hazaiak kezdték átvenni a játék irányítását, ami egyre több lövésben nyilvánult meg. 

Volt, amelyiket Gondának kellett fognia, még ha ez jelentős gondot nem is okozott a Loki hálóőrének. Az egyperces hosszabbítás első másodperceiben aztán szükség lett volna pedig a lesjelzőre, hiszen a Loki támadója igencsak gyanús helyzetben vehette át a labdát, ám nem volt képes a kapu felé megiramodni vele. A szünetben, így szerzett és kapott gól nélkül vonulhattak a csapatok az öltözőbe.

Gólkirályi gól döntött

A találkozót hivatalosan 8246 néző látta a helyszínen, ennyien bíztak benne, hogy a második félidőben gólnak is örülhetnek. A mérkőzés pedig ott folytatódott a szünet után, ahol az első félidő után abbamaradt: a Szpari volt aktívabb, ennek köszönhetően pedig az 50. percen egy lehetséges büntető vizsgálata miatt állt a játék. Nem is hiába, hiszen jogosan járt a tizenegyes a hazaiaknak – a 2017-es gólkirály, 

Eppel Márton magabiztosan értékesítette is azt, megszerezve a vezetést a Nyíregyházának. 

A találattól nemcsak a hazai publikum, de a mérkőzés is felélénkült, amire mindenképpen szükség volt, mert nagyon kezdett leülni a meccs. Ekkor többet támadgatott talán a Nyíregyháza, inkább a Loki térfelén zajlott a játék, ám nagy helyzetek továbbra sem alakultak ki. A legnagyobb felhördülést az váltotta ki a nézőkből, amikor a vendégeknél Szuhodovszki helyett Dzsudzsák Balázs lépett pályára.

A 75. percben Bárány próbált meg egy büntetőt kiharcolni, amikor beleült védője ölébe, de ezen a szinten ezt finoman szólva sem illik így… Sem eljátszani, sem befújni. Nem is ette meg senki. A legnagyobb baj talán az volt a vendégek szempontjából, hogy egyáltalán nem lehetett érezni a játékukon azt az átütő erőt, ami a gólszerzéshez kellett volna. A 80. percben így is ordító helyzetet hagyott ki a DVSC, ami jelezte egyben azt is, hogy a cserék után elkezdett éledni a Lokomotív. Ehhez persze az is kellett, hogy a hazaiak koncentrációja látványosan csökkenjen. A 86. percben aztán Dzsudzsák szabadrúgásából Domingues fejelt a kapuba, azonban korai volt a piros-fehér öröm, mert a VAR érvénytelenítette a találatot. 

A 88. percben pedig nemcsak a góljától, de egyik játékosától is megfosztották a Debrecent, Hofmann mehetett idő előtt piros lappal ellenőrizni, van-e meleg víz az öltözőben. A nyolcperces hosszabbításban a Szpari mindent megtett, hogy őrizze előnyét, a Debrecen pedig szeretett volna pontot menteni, ám ez nem sikerült ezen az estén. A mérkőzés végén kipattant a feszültség a pályán, egy Loki-helyzet után mentek egymásnak a hazai és a vendégjátékosok. Az utolsó percben így is egy óriási Tóth-bravúrra volt szükség, hogy a mérkőzés érdemi részét Dzsudzsák zárja le egy, a stadionból kilőtt labdával. 

Nyíregyházán végül másodjára is pont nélkül maradt a Loki, a hazaiak pedig nemcsak a találkozót nyerték meg, de helyet is cseréltek ősi riválisukkal a tabellán, így bennmaradó pozícióban töltik a fordulót követő hetet, a múlt heti hetes után.

A Debrecen ezzel párhuzamosan visszakerült a veszélyzónába, hiszen amennyiben a ZTE legyőzi a Kecskemétet, úgy Dzsudzsákék kerülnek kieső helyre. Emellett azonban megállapíthatjuk azt is, hogy Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében nemcsak a labdarúgást, de a Spartacust is szeretik az emberek. Ez pedig egy olyan alap, amire lehet és kell is futballt építeni. Legalább olyat, ami stabilan az élvonalban maradhat – a DVSC-vel együtt, tehetnénk hozzá, amelynek szurkolói az egész meccsen fantasztikus hangulatot teremtettek a vendégszektorban. Bizony, több ilyen meccs kellene a magyar labdarúgásnak, amihez városokra, tömegbázissal rendelkező csapatokra lenne szükség az élvonalban.

Nyíregyháza Spartacus – Debreceni VSC 1–0 (0–)
Városi Stadion, 8246 néző
Vezette: Bognár Tamás
Gólszerző: Eppel (55.)
Nyíregyháza Spartacus: Tóth – Rankó, Alaxai, Velkovszky, Nagy B., Farkas (Navratil 70.) – Toma, Kovács (Keita 73.) – Beke (Medved 81.), Nagy D. (Temesvári 81.), Eppel Vezetőedző: Szabó István
Debreceni VSC: Gonda – Castegren, Hofmann (kiállítva), Lang – Szuhodovszki (Dzsudzsák 67.), Youga, Vajda (Ferenczi 76.), Domingues – Szécsi (Malinov 61.), Maurides, Bárány Vezetőedző: Nestor El Maestro