Sótlan-e Kiss Norbi? Média, elismerés és a szimulátorvilág valósága

A GrindVR közönségtalálkozók harmadik felvonásán Kiss Norbert, hétszeres kamion-Európa-bajnok volt a vendég, akivel Tóth Krisztián Márk beszélgetett. Tóth Krisztián Márk szabadúszó sportújságíróként és tartalomkészítőként évek óta jelen van a hazai autósportos nyilvánosságban: írásaiban és megszólalásaiban rendszeresen foglalkozik a Forma–1-gyel, a magyar autósport helyzetével, valamint a motorsport médiamegjelenésének visszásságaival. 

Nem klasszikus értelemben vett „celebinfluencer”, sokkal inkább véleményformáló, aki kérdez, vitat, és nem fél kényelmetlen témákat sem felvetni. Ez a hozzáállás jól illeszkedett Kiss Norbi karakteréhez, így egy olyan beszélgetés alakulhatott ki, amely tényleg tartalmas volt.

És innen adja magát a kérdés: sótlan-e Kiss Norbi?

Kiss Norbert a nemzetközi autósportban az egyik legsikeresebb magyar versenyző, FIA-szinten jegyzett név, mégis feltűnően kevés figyelmet kap idehaza. Miközben egyes sportágak sportolói aránytalanul sok elismerést, médiamegjelenést és állami figyelmet kapnak, az autósport – benne világszinten is kiemelkedő eredményekkel – gyakran háttérbe szorul.

Bulvárosodni kell?

Ez azonban nem a versenyző teljesítményéről mond el sokat, hanem a magyar sportnyilvánosság torz működéséről. A kérdés nem az, hogy megérdemli-e az elismerést, hanem az, hogy miért nem számít „elég érdekesnek” egy olyan sportoló, aki nem botrányokkal, hanem eredményekkel tudja felhívni magára a figyelmet.

Ezzel kapcsolatban felmerül a dilemma: a magyar autósportnak bulvárosodnia kellene-e ahhoz, hogy láthatóbb legyen? Kiss Norbi erre egyértelmű válasz. Nem harsány, nem szerepjátszó, nem épít magáról tudatos celebimázst. Pontosan, őszintén és szakmailag beszél. Ez viszont sokszor nem fér bele egy olyan médiaközegbe, amely a leegyszerűsíthető konfliktusokat keresi, illetve a botrányhős karaktereket. A mostani beszélgetés ereje pedig éppen abban rejlett, hogy nem próbálta „eladni” Norbit. Nem kellett botrány, nem kellett erőltetett poén. A teljesítmény és a gondolatok önmagukban is megállták a helyüket.

Akár egy szimulátoros versenyen is jobban lehet izgulni, mint egy igazin

Szóba került Kiss Norbi kommentátori szerepe is. Nem titok: örül a felkéréseknek, de ezt nem új karrierként, hanem szakmai kihívásként kezeli. Nem a versenyzés utáni „levezetés” ez számára, hanem egy másik oldal, ahol hozzá tud tenni a sport megértéséhez. Ritka, hogy egy aktív versenyző nem önmagát akarja középpontba állítani, hanem a sport egészét. Ebből is látszik, hogy a hétszeres Európa-bajnok milyen ember is valójában.

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a szimulátorozás és a hagyományos autóversenyzés összevetése volt. Kiss Norbi nyíltan elmondta: többet szimulátorozik, mint azt sokan gondolnák, a szimulátoros mezőnyben erősebb a közvetlen verseny, több a nyers tehetség, illetve elárulta az is, hogy 

volt olyan szimulátoros verseny, ahol jobban izgult, mint egy valódi futamon.

A magyarázat a szimulátorozás támogatására pedig egyszerű: az autóversenyzés rendkívül drága, sok tehetséges fiatal soha nem jut el a rajtrácsig. A szimulátor ezzel szemben „igazságosabb” tér, ott nem a költségvetés, hanem a felkészültség, a mentális erő és a magabiztosság dönt. Emiatt válik sokszor izgalmasabbá és egyben kegyetlenebbé.

Az állatvédelem az értékrend része

Kiss Norbit gyakran még mindig „csak” kamionversenyzőként emlegetik, holott ez a cím már rég nem fedi le azt, amit csinál. A szimulátoros világban is organikusan növekvő jelenléte van, tudatos építkezéssel. Nem egyik napról a másikra akar valaki lenni, hanem hosszú távon, ugyanazzal a kitartással, amely a versenypályán is jellemzi.

A beszélgetés egy kevésbé hangsúlyozott, mégis fontos aspektusa volt Norbi állatvédelem iránti elköteleződése. Nem kampányszagú, nem kommunikációs fogás, hanem egyszerűen része az értékrendjének. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem illik bele a harsány sporthősök megszokott sablonjába.

Az előadás után teljes mértékben kijelenthető: Kiss Norbi nem sótlan. Csak nem hangos. És amíg a magyar sportnyilvánosság elsősorban zajt keres teljesítmény helyett, addig könnyen lehet, hogy továbbra is kevesebbet beszélünk róla, mint amennyit megérdemelne.