Itt a bizonyíték: Magyarország lett a legkorruptabb barakk

„Korrupció az a pénzosztás, amiből minket kihagynak” – szól az igen régi vicc a széles magyar ugaron. A Tisza politikusai azonban kiélvezték, amit lehetett, a Fidesz pedig hagyta nekik. Olyan rossznak azért nem tartom a helyzetet, de tény, hogy a kommunizmus megtanította a társadalom egy jelentős részét arra, hogyan kell úgy elvenni a másét, vagy éppen a közét, hogy a cselekmény ideológiailag is megfelelően képzett (vagyis alátámasztott) legyen – vagy legalábbis képzettebb, mint Pelikán elvtárs.

Én most azonban nem az elvtársakról, hanem a nertársakról elmélkedek néhány gondolat erejéig. Persze, jó másfél évtizede hallgatjuk a baloldali beszélőfejektől, hogy a Fidesz lop, a Fidesz korrupt. Nehéz ezzel vitatkozni, nem is szoktam tenni. „Egyik kutya, másik eb” – idézek fel inkább egy másik régi magyar bölcsességet, és amikor a túlárazott stadionokról vagy a lomb nélküli lombkorona sétányról esik szó, igyekszek emlékeztetni a baloldal által pusztába épített alagutakra, vagy a 2009-ben átadott, 40 millió forint uniós pénzbe kerülő 40 centiméteres bodrogkeresztúri kilátóra. 

Az össztársadalmi köztulajdon-elbitorlás legszebb példáival azonban a nálam idősebbek történeteiben ismerkedhettem meg, akik ezt a nem túl nemes képességüket legtöbb esetben a néphadseregben sajátították el, vagy éppen fejlesztették magas szintre. Nem vagyok a sorkatonaság ellen, sőt, kifejezetten támogatnám azt, azonban talán tény, hogy a rendszer szocialista változata leginkább az alkoholizmus kialakulására és a „csencselés” művészetének gyakorlására szolgált a fegyverhasználat helyett. Némely kivételektől eltekintve a kádári honvédségnek semmilyen morális, erkölcsi folytonossága, kapcsolódási pontja nem volt a második világháború előtti katonavilág évezredes hagyományaihoz.

Korrupció és honvédség – nem változott semmi 1989 óta. Olvasom ugyanis a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) jelentését arról az egymilliárdos luxusvilláról, amit Ruszin-Szendi Romulusz egykori vezérkari főnök, újabban tiszás politikus építtetett magának és kedves családjának. Szép kis tétel, miközben máshol arról hallani, hogy a katonák étkeztetésére sem nagyon futja a honvédségnek. Magyar Péter és a Tisza megjelenése, valamint Ruszin-Szendi Romolusz felbukkanása a pártban egy valamire azért mégiscsak mindenképpen jó volt. 

Végre a fideszes médiában is lehet arról olvasni, hogyan sikerülhetett havonta tízmilliókat keresni „a semmivel”, ahogy Magyar Pétert jellemezték, és a vezérkari főnök felesége költségvetési pénzből luxizhatott, amikor a szolgálati lakásukra közel egymilliárdot költhettek.

Mindössze két ember története felfedheti a teljes nomenklatúra közpénzből történő gazdagodását, ráadásul egyikük sem számít a rendszer csúcsának, hiszen Magyar csak amolyan „focistafeleségként” gyakorolhatta a luxizást, míg Ruszin-Szendi a hadsereg vezetőjeként szívhatta le a zsír mellett az állami kasszából neki szerinte járó részesedését. Legalábbis a kormánymédia ezt állítja. Rajtuk kívül pedig ki más tudhatná a legjobban, hogyan lett Magyarország a legkorruptabb barakk?