Trump a részeg kapitány az amerikai finánckapitalizmus Titanicján

Az USA 1971 és a dollár aranyra való átválthatóságának a megszüntetése óta a vágtató pénzügyi deregulációval és a lebegő átváltási árfolyamokkal a saját kizárólagos hasznát szolgáló, „méretre szabott” monetáris rendszert élvez. Az amerikai állam korlátlanul nyomat kincstárjegyeket, amelyeket azután zömében önmaga vásárol fel. A gazdasági statisztikák meghamisítása Amerikát, a demokratikus értékek önjelölt példaképét az ex-Szovjetunió riválisává teszi, ahol gyakorlatilag az összes közzétett gazdasági mutató hamis volt. Így az amerikai GDP valójában 35 százalékkal alacsonyabb a hivatalos adatnál. Egyébként a kínaiak a becsléseikben és prognózisaikban egyenesen a felével amputált amerikai GDP-t használják! Ez nagyjából azt jelenti, hogy az Egyesült Államok adóssága eléri a valóságos GDP-je 200 százalékát. Ugyanez a helyzet az amerikai bankokkal, amelyek mérlegeit az öt „brancsbeli” minősítő ügynökség hamisítja meg szakmányban. Ugyanígy manipulálják az arany, az ezüst és a nemesfémek árfolyamát az 1999-ben megkötött Washingtoni Arany Egyezménnyel. Ennek értelmében minden évben 19, főleg európai központi bank nagy mennyiségű aranyat bocsát eladásra, ahogyan az ipari és mezőgazdasági nyersanyagok árfolyamát is különböző spekulatív módszerekkel befolyásolják. Mindezeknek a manipulációknak az a könnyedén felfedezhető céljuk, hogy a be nem avatottak számára az USA és pénze által uralt pénzügyi rendszer szilárdságát sugallják. Valójában azonban egy Patyomkin-faluról van szó, amelynek az előrelátható összeomlása mindenkit magával fog rántani.

Ma már világosan látszik, hogy a jelenlegi állapot az 1944-es Bretton Woods-i konferencia torzszülöttje, ahol a résztvevő államok elvetették az aranyalapot, amelyre a nemzetközi pénzrendszer egészen addig támaszkodott, a dollár javára. Maurice Allais francia Nobel-díjas és unortodox közgazdász: „A dollár nemzetközi valutaként való használatának az a hatása, hogy az amerikai deficiteket a nemzetközi közösség finanszírozza. Ez a rendszer ahhoz vezet, hogy a világ leggazdagabb országát az összes szegényebb ország kárára gazdagítja. Ma az egész világgazdaság óriási adósságpiramisokon nyugszik, amelyek egymásra támaszkodnak egy törékeny egyensúlyban. A múltban sohasem volt tapasztalható a fizetési ígéretek ilyen méretű felhalmozódása. Kétségtelenül sohasem volt nehezebb megküzdeni vele. Egy ilyen instabilitás kétségtelenül sohasem hordozta még ennyire az általános összeomlás fenyegetését.” ¹

Az Egyesült Államok nyomására a pénzpiacok az utóbbi harminc évben szinte teljes büntetlenséget élveztek, a reagano-thacheriánus katekizmus trinitárius varázsformulájának (szabályozatlanság – be nem avatkozás – önellátás-ellenesség) szellemében egymás után törve szét azokat a szabályozásokat, amelyek az 1929-es Nagy Pangás és a Bretton Woods-i egyezmények óta igyekeztek a finánctőkét kordában tartani és a mindenhatóságát korlátozni. Ugyanezzel a lendülettel az angolszász pénzügymérnökség is high-tech kötéltáncosként viselkedett. A 2008-as „megzuhanást” eredményező lavírozás során az amennyire jövedelmező, ugyanannyira kockázatos „kreatív finanszírozást” művelte a Wall Street-i bróker, a miami ingatlanügynök, a Los Angeles-i biztosítási tréder, gyakran fogalmuk sem lévén arról, hogy mit vesznek vagy mit adnak el, és mégis frenetikus hévvel űzték a kereskedést, ha haszon ígérkezett rajta. Beszédes tény, hogy a reálgazdaságnak szentelt tranzakciók a napi adásvételek volumenének alig 2–5 százalékát képviselték, a maradék csak kaszinókapitalizmus, tőzsdei lutri, pénzügyi orosz rulett volt, megszállott játékosokkal, hivatásos csalókkal és hiszékeny palimadarakkal. 

Ebben a pénzügyi alkimista műveletben az adósság ólmát csillogó finánctermékké varázsolták, legalábbis papíron. Szinte minden spekulációs alkalommá vált: az árfolyamváltozások, az esési vagy emelkedési tendenciák, a búza, az olaj, a banánrezsimek, az orkánok, az éppen regnáló Fed-főnök nyakkendőjének a színe stb. A berohadt kinnlevőségeket vonzó kötvényekké alakították, amelyekkel aztán úgy kereskedtek, mintha drágakövekről lett volna szó. Ezzel párhuzamosan lefizették a brókerügynökségeket, hogy e fiktív értékpapírokat túlértékelve jegyezzék a tőzsdén, felügyelet nélkül hagyták a bankok egyre szaporodó „mérlegen kívüli” tevékenységeit, egyre több tranzakciót bonyolítottak a nem szabályozott és egyre homályosabb piacokon. Röviden, felhagytak csaknem minden óvatossági rendszabállyal, mintha elkezdenénk száguldozni, figyelmen kívül hagyva a KRESZ-szabályokat, azzal az ürüggyel, hogy a közlekedés legjobb irányítója az önszabályozás, a jelzőtáblák viszont a közlekedési szabadság tűrhetetlen akadályai. 

Mostanra a globális pénzügyi rendszer elvesztette a pedált és irányíthatatlanná vált, gyakorlatilag csőd közeli állapotba kerülve, mert virtuális javak létrehozásán alapul, amelyek csak az informatikai programokban léteznek. Ezek minden másodpercben orbitális mennyiségű képzeletbeli pénzt állítanak elő és mozgatnak, amely azonban a megérkezéskor nagyon is valóságos hatalommá változik azok kezében, akik birtokolják. A rendszermátrix virtuális valósága: évente 1800 billió dollár cirkulál a nagy pénzügyi központok telekommunikációs és informatikai csőhálózatában, majdnem hússzor annyi, mint a reálgazdaság évi 108 billiója. 

Valójában minden úgy történik, mintha az USA monetáris imperializmusa érzéstelenítette volna a gazdasági realitások minden értelmét, kiszipolyozva a való világ minden kényszerűségét, miközben mindaz, ami a globális valutarendszerből marad, ma egy hatalmas Patyomkin-falura korlátozódik, mert a világ összes központi bankjában a valutatartalékok immáron vagy dollárban vannak, vagy amerikai kincstárjegyben (Japánban 85 százalékos mértékig). Az aberráció netovábbjaként az amerikai köztartozás kötvényei garantálják a nemzetközi piacon forgalomban lévő zöld hasú bankókat, és fordítva, mivel az amerikai dollár lett az egyetlen olyan fizetőeszköz a világon, amelynek nincs szüksége tartalékra ahhoz, hogy elvileg garantálja a valójában fiktív konvertibilitását.

Nostradamusi „jóstehetség” nélkül is előrelátható, hogy Amerika a közeljövőben törvényszerűen elveszíti globális pénzügyi-gazdasági hegemóniáját, mivel 36 billió dolláros államadósságának (usdebtclock.org) növekedésével és hatalmas, tavaly 1,83 billió dolláros költségvetési hiányával (fiscaldata.treasury.gov) lassan, de biztosan a csőd felé araszol. Arra kell számítani, hogy bármikor bekövetkezhet egy kamatláb- vagy dollárárfolyam-változás, amely sokkot okoz, és gyors véget vet a lassú összeomlásnak, amelyet jelenleg él át. Amikor az államadósság kamata meghaladja az évi 1 billió dollárt, és Trump új költségvetése egy fekete lyuk (4 billió dollárral több hiányköltés), csak idő kérdése, hogy beüssön a krach és kirobbanjon a káosz.

A dollár folyamatos gyengülése komoly probléma az Egyesült Államok számára, mert jelenlegi életszínvonala a dollár erősségétől függ. Márpedig a dollár „1973 óta a legrosszabb évkezdetet éli, mert Trump hektikus kereskedelmi és gazdaságpolitikája arra késztette a befektetőket, hogy eladják a világ továbbra is domináns valutáját, így 2025-ben eddig a dollárindex… több mint 10 százalékkal esett. Ez a legmeredekebb első féléves esés azóta, hogy több mint 50 évvel ezelőtt az aranyalapú Bretton Woods-i rendszer összeomlása 15 százalékos dollárárfolyam-esést okozott.” ²

A globalista finánckartell sokat tesz azért, hogy a dollár értékét magas szinten tartsa (az arany árát pedig alacsonyan), mivel a hatalma attól függ, hogy a dollár megőrizze megfelelő vásárlóerejét. Ezért valószínűleg további pénzügyi trükkökkel próbálja majd megakadályozni, hogy szabadesésbe kezdjen, és hogy a dollárban denominált eszközök (kincstárjegyek, amerikai tőzsdei részesedések, ingatlanok stb.) birtokosai eldobják, mint a forró krumplit, a világ tartalékvaluta-státuszának elvesztésére számítva. Törvényszerűen ismét az arany lesz a világ tartalék fizetőeszköze, ahogyan már több mint 5000 éve a történelem során, mivel ez az egyetlen valódi pénz, és mivel Kína és Oroszország nyilvánosságra hozza központi banki aranytartalékait, ezzel jelezve, hogy a valutáik aranytámogatásúak, a jüan és a rubel világtartalék-valutaként fog kereskedni.

Eközben a dollár részesedése a globális tartalékvalutákból 2024-ben tovább csökkent.³ Tavaly év végén a dollár a globális tartalékok 57,8 százalékát tette ki. Ez a legalacsonyabb szint 1994 óta, ami az elmúlt évtizedben 7,3 százalékos csökkenést jelent. 2002-ben a dollár a teljes tartalékok mintegy 72 százalékát tette ki. Egy legutóbbi felmérés szerint ez a tendencia folytatódni fog, a megkérdezett központi bankok 73 százaléka szerint dollártartalékaik az elkövetkező öt évben még tovább csökkennek, és több aranyat fognak vásárolni.⁴ 

A dollár már túl régóta jelentősen túlértékelt a cionista megszállókormány (ZOG) pénzpiaci csalásai miatt, és ez lehetővé tette az amerikaiak számára, hogy a jogosnál jóval magasabb életszínvonalon éljenek, ami sokáig már nem folytatódhat tovább. A dollár árfolyamesésével az amerikaiak megélhetési költségei meredeken emelkedni fognak, „megspékelve” Trump dilettáns vámpolitikájának költségnövelő hatásával. Minél jobban esik a dollár, annál intenzívebb pénznyomtatásra/digitális varázslatra lesz szüksége a Fednek, hogy betömje a szociális elégedetlenség kirobbanásának megelőzésére szolgáló létfenntartási segélyek, a költségvetetési hiány és az államadósság kamatterheinek együttes növekedése által okozott réseket. 

Előbb-utóbb azonban véget ér a játék, és a dollár elveszíti világtartalék-valutaként élvezett státuszát, jelentősen felgyorsítva az amerikai gazdaság és a részvény-/kötvénypiacok hanyatlását, mivel a dollárban denominált eszközök tulajdonosai igyekeznek majd megszabadulni tőlük, ami tovább súlyosbítja a dollár értékének csökkenését, egy ördögi spirált indít el és inflációs depresszióhoz vezet. A Fed által felpörgetett bankóprés csak elnyújtani képes az agonizálás folyamatát, de a gyógyulást nem hozza el. Addig is, amíg elkerülhetetlenné nem válik a nemzetközi pénzrendszer általános szanálása, már csak arra kell figyelni, hogy honnan pattan ki a szikra, amely meggyújtja a dollár alatt lévő puskaporos hordóhoz vezető kanócot. 

1. CDM, 2007. szeptember 
2. Major indicator of US economic strength has worst run since 1973, dailymail.co.uk, 2025.06.30. 
3. Dollar's Reserve Status Losing Ground to Gold and Other Currencies, moneymetals.com, 2025.04.04. 
4. Survey Indicates Central Banks Plan to Keep Buying Gold, moneymetals.com, 2025.06.17.

Gazdag István

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.