Venezuela: egy újabb Panama vagy egy újabb Vietnám az USA számára?

Az igazi oka annak, hogy az USA megtámadta Venezuelát, semmi köze a drogokhoz vagy a bevándorláshoz. Az illegális bevándorlók elsősorban Mexikóból érkeznek, és az amerikai kormány (mindkét párt) engedi be őket. A drogok csak azért kerülnek az országba, mert van kereslet rájuk. Az amerikai lakosság silány minősége igényt teremtett, így valaki lépett, hogy kínálatot teremtsen. Még ha Amerika porrá is bombázná Venezuelát, a drogok nem tűnnének el az USA-ból, mert a piac továbbra is létezik.

Ez a háború – a venezuelai kőolajkészletek iránt tanúsított amerikai mohóság mellett, amint arra Toroczkai László is rámutatott – a globális tartalékvaluta státuszáról szól. Az amerikai dollárt már nem arany fedezi, hanem olaj, mert ez az elsődleges valuta, amelyben az olajkereskedelmet bonyolítják. Ez a Nixon és Szaúd-Arábia közötti megállapodással kezdődött, és az amerikai gazdaság egyre törékenyebbé válásával csak nőtt a jelentősége. Olyan országok léte, mint Venezuela, amelyek hajlandóak más országokkal, például Kínával és Kubával olajat cserélni dollár használata nélkül, fenyegeti az amerikai hegemóniát, ezért a Wall Street parancsot adott a Maduro-rezsim megbuktatására, a CIA pedig cselekedett.

Az Egyesült Államok nagyon kevés valódi, kézzelfogható terméket állít elő, messze kevesebbet annál, mint ami szükséges lenne egy ekkora „gazdaság” fenntartásához. Többnyire kamupénzt, más néven fiat valutát kreál a részvénypiac felfújásával (lásd MI-lufi), valamint fegyvereket és némi technológiát. Még ha az amerikai cégek tervezik is meg a termékeket, a gyártás többnyire máshol történik. Az amerikai gazdaság annyira instabil, az amerikai valuta pedig olyan veszélyes inflációs pontra jutott, hogy bármely más piacon, ahol a valuta nem lenne egy hatalmas hadsereg által biztosítva, széles körű pánikot és összeomlást okozna. Ha euróról lenne szó, amelyet úgy inflálnának, mint a dollárt, már összeomlott volna. Az a modell, amelyet az amerikai kormány alkalmaz, egyszerűen úgy definiálható, hogy ha a hadsereged elég erős és a világ elég nagy része a kezed alatt van, akkor végtelen pénzt nyomtathatsz.

A pénznyomtatás azonban azon alapul, hogy a piacok nem működhetnek a rendszeren kívül, így szükségképpen le kell csapni az olyan országokra, mint Venezuela, amelyek megpróbálnak kiszakadni belőle. Minél jobban terjed és növeli sérülékenységét a fiat pénzrendszer, annál nagyobb az ösztönzés az országoknak a tőle való függetlenedésre, és ez annál inkább szükségessé teszi az erőszakos intézkedéseket, hogy a rendszer ne töredezzen szét, és hogy az erőforrások a rendszerben maradjanak. Így ez arról is szól, hogy az USA megmutatja az olyan öntelt országoknak, mint Kína és Oroszország, hogy mire képes. Kicsit olyan, mintha azt mondaná: „Ó, meg akarod szállni Tajvant? Sok szerencsét hozzá. És közben mi megszálljuk Venezuelát, Szomáliát, Iránt, talán Grönlandot és Kanadát is, ha van kedvünk hozzá.”

Ugyanakkor az Egyesült Államok egy valódi háborúban nagyon keveset tudna tenni. Jelenleg a hadserege nagyon bizonytalan állapotban van, a népesség többsége pedig bizonyos mértékig bizalmatlan a kormánnyal szemben, és ha kitörne egy nagyobb léptékű háború az USA és Oroszország vagy Kína között, az veszélyes következményekkel járhatna a jelenlegi amerikai establishmentre nézve. Egyszerűen nincs meg az akarat és az elszántság a háborúra a népességben, ezért az establishment erőfitogtatásból gyenge államokat próbál megijeszteni és engedelmességre kényszeríteni az ilyen manőverekkel, mert udja, hogy Kínát vagy Oroszországot nem tudná legyőzni.

Venezuela ellen tehát az USA erősítheti a saját morálját, mert a venezuelaiak nem vallási fanatikusok, nem hevíti őket a vágy, hogy meghaljanak valami „magasztos célért”, például Isten szolgálatában. A latin-amerikaiaknak nincs semmilyen ideológiájuk, filozófiájuk, vallásuk vagy civilizációjuk, amiért feláldoznák magukat, ezért a latin-amerikai háborúk könnyűek az USA számára, az eszkaláció esélye pedig csekély. A panamai invázió is ezért volt olyan gyors és könnyű, ellentétben Vietnámmal vagy Afganisztánnal.

Egy olyan forgatókönyv sem zárható ki persze, hogy az amerikaiaknak végül mégis csak be kell vetniük a hadsereget, ha meg akarják tartani bábjaik hatalmát. Nem számít, hogy Juan Guaidó vagy Maria Corina Machado, mindkettőt az üzleti elit és a komprádor burzsoázia támogatja, de széles néprétegekre nem számíthatnak. Akár megismétlődhet a vietnámi séma: lassú fokozatos beavatkozás, először csak tanácsadók és titkos ügynökök, később egyre több
katona, hogy leverjék a nép lázadását a törvénytelen bábkormány ellen. A dzsungelháborús tapasztalattal rendelkező amerikaiak már nyugdíjasok, úgyhogy az utódaiknak most majd maguktól kell újra beletanulniuk, akiknek ráadásul érteniük kell az urbánus harcászatot is, mert Venezuelában sok nehezen ellenőrizhető nyomornegyed van. Hugo Chávez és Nicolás Maduro több mint húsz éven át felfegyverezte és kiképezte a szegényeket egy amerikai invázió ellen. Most majd kiderül, hogy milyen eredménnyel, és hogy valóban egy „második Vietnámmá” válik-e Venezuela az amerikaiak számára, ahogyan azzal Maduro fenyegetőzött. Ismerve a jónép állhatatlanságát és befolyásolhatóságát, még az is lehet, hogy „spontán” tömegtüntetésekkel fogja ünnepelni a „zsarnok” eltávolítását.

G. I.

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.