Mondhatja-e bármikor egy politikus, hogy viszlát, közélet?

Sokak számára feltűnhetett az a jelenség, hogy számos, az eddigi kormánypárthoz tartozó közéleti szereplő kijelentette, hogy visszavonul a politikától, a civil életben folytatja – elhagyja a süllyedő hajót. Ilyenkor derül ki, hogy kik gondolták igazán komolyan azt, amit képviseltek. Lehull a lepel: valóban fontosak voltak számukra az általuk felkarolt témák, vagy csak arra volt jó közéleti pályafutásuk, hogy jól fizető állást szerezzenek, a kifizetőhelyek pedig beteljenek?

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mennyire hiteles az a politikus, aki csak addig marad a közéletben, amíg kormányoldalon van, ha pedig már nem kap érte stabil keresetet és támogató kormányzati hátteret, akkor csak úgy eltűnik a civil életben?

Bár még nem derült ki, konkrétan mely személyekről van szó, Gulyás Gergely keddi sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint több képviselő jelezte, hogy nem kívánja felvenni mandátumát. Ebből arra lehet következtetni, hogy csak abban az esetben vállalták volna a „nemzeti” és „keresztény” értékek képviseletét, ha feléjük lejt a pálya. Abban az esetben pedig, ha egy adott képviselőjelölt nem elhanyagolhatóan kevés szavazatot szerzett egy egyéni körzetben – még ha nem is nyert mandátumot –, a rá szavazó választópolgárokért ki más állhatna ki?

Amíg például háztartási gépekre is jár több év garancia, addig politikai termékekre miért nem?

Ez pozitív és negatív értelemben egyaránt értendő. Ezen a ponton tehát nemcsak a – valamilyen formában akár fehérgalléros bűnözői pályára lépett, vagy nem feltétlenül rosszindulatból, de rossz döntéseket hozó – politikusok felelősségre vonására kell gondolni. Pártszimpátiától függetlenül azt is értékelni kell, ha valaki értéket teremtett, és letett valamit az asztalra.

Kezdjük az utóbbival, ugyanis ez adta cikkünk apropóját. Bár a Fidesz–KDNP elmúlt 14–16 évét számtalan ponton lehet és szükséges is kritikával illetni, el kell ismerni, hogy születtek pozitív, vagy a korábbiakhoz képest valamelyest jobbnak tekinthető intézkedések is. A teljesség igénye nélkül nézzünk egy pozitív példát: ilyen a szigorúbb állatvédelmi szabályozás bevezetése és az állatkínzókkal szembeni határozottabb fellépés, ami a leköszönő veszprémi országgyűlési képviselő, a fideszes Ovádi Péter nevéhez köthető.

Ovádi Péter az április 12-i országgyűlési választáson egyéni jelöltként 36,2 százalékos eredményt ért el. Körzetét a Tisza Párt jelöltje, Gáspár Levente nyerte 56,8 százalékkal, így a Fidesz jelöltje kiesett az Országgyűlésből. Folytathatná persze a parlamenten kívül is az elkezdett munkát, bizonyítva a rá szavazó 36 százaléknak, hogy méltó a bizalmukra. Ő azonban nem így döntött, hanem a könnyebb utat választotta: inkább eltűnik a civil élet süllyesztőjében. Bejelentette távozását a politikából, és azóta elérhetetlenné vált a 28 ezer követővel rendelkező Facebook-oldala is. Hogy mi következik ezután az állatvédelem terén, az ezek szerint már nem érdekli őt. Valóban nem tudható előre, hogy az élő környezetért felelős leendő miniszter, Gajdos László milyen intézkedéseket hoz majd. Meg kell előlegezni neki a bizalmat, de ez nem jelentheti a gyeplő lovak közé dobását: ha lépései mégsem lesznek előremutatóak, ki fogja majd ezt számonkérni rajta?

Ez csupán egyetlen példa volt, de a helyzet általánosságban is értelmezhető. Meg kell jegyezni azt is, hogy az elmúlt csaknem két év masszív kampányában a Fidesz szinte mindennek elhordta Magyar Pétert és pártját; azt a képet festették le, hogy ha a Tisza Párt kormányra kerül, az az ország végét jelenti. Függetlenül attól, hogy a Fidesz retorikája mennyiben tartalmazott igaz vagy részben igaz állításokat: ha ezeket tényleg komolyan gondolták, és nem csak kampányfogásként használták, akkor most hol vannak ezek a megmondóemberek? A Fidesz gyenge teljesítményének elfedésére jó volt a Tisza Párttal való riogatás, de amikor az jóslatuk beteljesedik, inkább elbújnak?

Lesz-e elszámoltatás?

Ez nem történt meg sem a rendszerváltást követően, sem 2010-ben. Mi a garancia arra, hogy most meg fog? A Tisza Párt szavazóinak jelentős része valódi elszámoltatást követel, holott Magyar Péter korábban úgy fogalmazott: nem szereti ezt a szót. Bár láthatóan a Tisza Párt vezetője felvette a szinte minden héten mást állító Donald Trump szokását, így ki tudja eldönteni, mikor mondott igazat?

Az idő dönti el, hogy látszólagos vagy tényleges elszámoltatás következik-e a leendő Tisza-kormány alatt. A kampányban megígértekkel mindenesetre totálisan szembemenne, ha a Magyar Péter vezette kabinet futni hagyná a korrupcióban érintetteket, de sajnos ez sem garancia arra, hogy valóban lesz felelősségre vonás. Éppen ezért lenne nagy szükség a kampányígéretek számonkérhetőségére: annak ellenőrzésére, hogy azok ténylegesen megvalósultak-e. Ha valami, akkor ez szolgálná igazán a választópolgárok érdekét.

Kapcsolódó: