Mi állhatott a Fidesz kudarca mögött?

Az Országházban zajló pénteki pártközi egyeztetésen a Mi Hazánk javaslatára úgy döntöttek, hogy a képviselői eskütételre a Szent Korona előtt kerül sor, illetve az eseményen elhangzik a Székely himnusz is. A felvetéssel szemben senki sem emelt kifogást. Balogh Gábor publicista az Index hasábjain osztotta meg gondolatait, szerinte hogyan alakulhatott ki ez a helyzet.

Az Öt munkatársa szerint az elmúlt napokban, illetve ezen a tárgyaláson is számos, gyakorlati szempontból jóval fontosabb dolog is szóba került, ám történelmi léptékben a legfontosabb mozzanat alighanem ez volt.

„Képzeljük el ezt a javaslatot az Országgyűlés 2002-es alakuló ülésén. Valószínűleg elő sem került volna, vagy, ha néhány hardcore jobber KDNP-s felveti, még a fideszesek többsége sem állt volna mellé. Most pedig ellenvetés nélkül megy át” – fogalmazott, emlékeztetve, hogy amikor az első Orbán-kormány 2000. január elsején csupán csak átszállította a Szent Koronát a Parlamentbe, a Heti Hetes és vele a fél ország ezen röhögött. Bármelyik, kicsit is nem fideszes társaságban tutira ülő poénnak számított, hogy Viktor azért vitte át a koronát, hogy néha kiosonjon és felpróbálja.

Balogh Gábor szerint a Székely himnuszt azon a szilveszteren még sokkal kisebb társaságban énekelték, mint ma. A többség legfeljebb csak hallott róla, meghatározó véleményformáló értelmiségi körökben pedig „giccses műdalként” illett fintorogni rá.

„Most, 2026 áprilisában pedig a Szent Korona – mint a népfelség elve alapján megválasztott új hatalom szimbolikus legitimációs támasztéka – és a Székely himnusz – mint az Erkel és Kölcsey szerzeményével szinte egyenrangú második nemzeti imádság – nemhogy botránykőnek, de vitaalapnak sem számít. Evidencia” – jelenti ki a publicista.

A folyamatokon van a hangsúly

Az elmúlt negyedszázad folyamatai közül Balogh szerint biztosan kiemelkedik a magyar közgondolkodás határozott jobbra tolódása. Ami 20–25 esztendővel ezelőtt még élesen elutasított vagy kinevetett gondolatnak számított, az ma sokszor a legkisebb közös többszörös. Az egykori periféria elfoglalta a centrumot. Ez jelentős mértékben (természetesen a Jobbik mellett) a Fidesz ellenzékben, majd 16 éven át kormányon követett politikájának eredménye. Történelmi horderejű győzelmet arattak – amelyet azonban nem ismertek fel, így aztán komoly szerepet játszott a bukásukban is. A nagyrészt saját maguk által gerjesztett folyamatot a végére ugyanis ők látták át a legkevésbé.

A Fidesz jó ideje „nemzeti oldalként” hivatkozik magára, így volt ez a kampányban és azt követően is: Orbán Viktor ezt a kifejezést használta legutóbbi interjújában.

Ezzel Balogh Gábor szerint pályafutása egyik legnagyobb tévedéséhez, bukásának egyik fontos okához ragaszkodik. Ennek a kudarcnak az egyik, ha nem a legjelentősebb eredője ugyanis a közhangulat súlyos félreismerése, félremérése volt.

„A Fidesz-közeli kutatóintézetek erre már számos magyarázatot adtak. Ha azt feltételezzük, hogy nem hazudtak szándékosan a nyilvánosságnak, vagy akár saját megbízóiknak is (ameddig erre világos bizonyíték nincs, ebből kell kiindulnunk), akkor valamit rettenetesen benéztek. Hogy mit, arra Deák Dániel adta meg az egyik lehetséges választ a Partizánban. A fideszes közvélemény egyik kedvenc influenszer-elemzője elmondta: a kutatások során azokat a válaszadókat, akik a kormány kommunikációjának és önmagáról alkotott képének legfontosabb elemeivel egyetértettek, a fideszes szavazók közé sorolták be. Ennél nagyobbat pedig aligha tévedhettek volna” – véli a publicista.

Balogh szerint a tömeges migráció megfékezésével, a háborúból való kimaradással, Kijev uniós tagságának, úgy általában Brüsszel Ukrajna-politikájának elutasításával, az EU általános kritikájával, a családtámogatási rendszerrel vagy épp a határon túli magyarok támogatásával ugyanis nagyon sokan egyetértenek, akik végül nem a Fideszre vagy akár egyenesen a Tiszára voksoltak.

Az Öt munkatársa úgy látja, ezek kétségtelenül konzervatív, patrióta és szuverenista állásfoglalások, a „nemzeti oldal” sarkpontjai. Csakhogy ez a „nemzeti oldal” jócskán túllóg Orbán Viktor híveinek körén. Részben azért, mert jelentős jobboldali érzelmű tömegeket idegenített el magától, részben azért, mert az elmúlt 10–15 évben sokan váltak alapvetően jobboldalivá – még ha ez sokszor nem is tudatosodik bennük. Van, aki ezzel fideszessé is vált, de sokan egyáltalán nem.

Süket és vak volt a kormányközeli holdudvar a változásra

Addig mantrázták a „baloldali ellenzék” eposzi jelzős szerkezetét, míg maguk is tisztán balosnak, liberálisnak látták a Tiszát. Sőt, úgy érezték, hogy e vélekedésüket az egész ország osztja. Márpedig ha mindenki baloldalinak gondolja Magyar Péteréket, akkor nyilván egyetlen jobbos sem szavaz rájuk.

„A fideszes politikusoknak, tanácsadóknak és elemzőknek azt kellett volna érteniük, milyennek látják az emberek a Tiszát – vagy éppen őket. Meg úgy általában a hazájukat és a nagyvilágot” – fogalmaz, kijelentve: a Fidesz és környéke ebben vallott kudarcot, mégpedig mindenekelőtt azért, mert megszokták, hogy az általuk rajzolt koordináta-rendszert a társadalom nagy többsége is magáévá teszi, és el is helyezi saját magát abban. Ha az ellenzék az ő valóságukban „baloldali”, akkor a balosok rájuk szavaznak, a többiek meg nem.

Az elemzés konklúziója, hogy a kilencvenes évek balliberális konszenzusát a jelek szerint egy konzervatív-nemzeti közmegegyezés váltja fel. És ahogyan ez már nem jelentette a Fidesz, úgy most nem jelenti a Tisza kizárólagos bázisát sem. A pártoknak muszáj lesz ezen osztozkodni.

„Ha nem változtatnak kudarcos alapállásukon, ennek az új helyzetnek két nagy vesztese lesz: a Fidesz, amely még mindig nem érti, hogy ez a konszenzus jóval túlterjed saját határain, és a balos-liberális értelmiség, amely kimaradt az új közmegegyezésből” – jelenti ki Balogh Gábor.

„Mélyen megértem azokat – és őszinte leszek, részben osztozom is érzéseikben –, akik kaján mosollyal szemlélik az állítólagos új oktatási miniszter személye körüli progresszív háborgást. Ám ez annak a jele, hogy ők legalább kezdik megérteni, hogy mit néztek be eddig. A volt kormányfő és párttársainak nyilatkozatai viszont arra utalnak, hogy ők még e keserű felismerés előtt állnak” – zártja írását a publicista.

Kapcsolódó: