Gigászi fémszobrok tűntek el a szegedi múzeum külső raktárából: kámforrá vált Lenin és a „libás asszony”

Szerkesztőségünkhöz eljuttatott belső információk szerint az elmúlt napok egyik éjszakáján rejtélyes körülmények között több nagyméretű, jelentős értéket képviselő fémszobor is eltűnt a szegedi Móra Ferenc Múzeum külső raktárából. Úgy tudjuk, a kámforrá vált műtárgyak között van a korábban a megyeháza előtt magasodó, gigászi Lenin-szobor, valamint az egykor közismert „libás asszony” alakja is, de értesüléseink szerint további alkotásoknak is nyoma veszett.

Információink szerint rendkívüli súlyuk és méretük miatt a szobrok mozgatása még szakszerű körülmények között is komoly logisztikai feladat: darus járművet, emelőeszközöket és több ember összehangolt munkáját igényli. Jellemző a méretekre, hogy a gigászi, korabeli források szerint 35 mázsás bronz Lenin-szobrot is csak speciális gépi segítséggel tudták korábban a raktárba szállítani.

Kiss István robusztus alkotását, a monumentális Lenin-szobrot a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján avatták fel a megyei pártközpont előtt. A műtárgy kálváriája a rendszerváltás után kezdődött: előbb a múzeum algyői barakkraktárába, majd a makói Hagymaházba került, ahonnan végül visszaszállították a Móra Ferenc Múzeum szegedi raktárbázisára.

Hasonló sorsra jutott a köznyelvben csak „libás asszonyként” emlegetett Tanácsköztársasági emlékmű is. Segesdi György monumentális, három és fél méter magas bronzalkotása egykor a szegedi vár helyén kialakított Stefánia sétány parkját díszítette, egészen 1992-es végleges eltávolításáig.

Nem elszigetelt esetről lehet szó

A szerkesztőségünket tájékoztató, nevét elhallgatni kívánó múzeumi forrás szerint nem a mostani az első eset, hogy az utóbbi időben műtárgyaknak vész nyoma az intézmény külső raktárából. Egyelőre tisztázatlan, pontosan milyen biztonsági protokoll védi az itt őrzött műkincseket és műemlékeket: kérdéses, működik-e kamerás megfigyelőrendszer, történt-e külső behatolás, vagy egyáltalán milyen rendszerességgel ellenőrzik a raktárbázis területét.

A történtek súlyos kérdéseket vetnek fel. Hogyan lehetséges, hogy mázsás, esetenként többtonnás műalkotásokat észrevétlenül, az éj leple alatt mozdítsanak el a helyükről? Egy ilyen akcióhoz nem elég a merészség: teherautókra, darukra és speciális emelőeszközökre van szükség – mindez pedig olyan zajjal és logisztikai felkészültséggel jár, amely mellett nehéz kérdések nélkül elmenni.

Szintén megválaszolatlan kérdés, hogy az elkövetők honnan rendelkeztek ilyen pontos helyismerettel és információkkal a raktár tartalmát illetően. Azt ugyanis, hogy melyik bázis pontosan milyen és mekkora értékű műtárgyakat rejt, szűk kör tudhatta csak, így felmerül a gyanú: a tettesek tudatosan, célzottan csaptak le a nagy értékű fémszobrokra.

Fémérték vagy műkincs?

Anonimitást kérő forrásunk szerint nem zárható ki, hogy a szobrokat elsősorban a bennük lévő fém értéke miatt vihették el. Ezek az alkotások ugyanis jelentős mennyiségű fémet tartalmaznak, ugyanakkor kulturális és műtárgyi értékük is számottevő, egyes darabok pedig meghatározó helytörténeti jelentőséggel rendelkeznek.

Megkerestük az érintett szerveket

Az ügyben írásban fordultunk a Móra Ferenc Múzeum vezetéséhez, választ várva arra: 

• milyen módon őrzik a külső raktárt,
• rendelkeznek-e kamerás megfigyeléssel,
• észleltek-e külső behatolásra utaló nyomokat,
• értesítették-e a hatóságokat,
• illetve mekkora értéket képviselnek az eltűnt műtárgyak.

Megkeresést küldtünk továbbá a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság részére is, azt tudakolva, hogy:

• érkezett-e bejelentés az ügyről,
• folytatnak-e eljárást,
• és ha igen, milyen bűncselekmények gyanújával.

Közbiztonság kontra valóság

Mindez annak fényében különösen visszás, hogy Szeged vezetése rendszeresen a közbiztonság fontosságát és a vagyon elleni bűncselekmények visszaszorítását hangsúlyozza. A város számos pontján – részben politikai nyomásra, részben biztonsági érvekre hivatkozva – építettek ki térfigyelő rendszereket. Adódik tehát a kérdés: ha a közterületeken indokoltnak tartják a fokozott kontrollt, akkor egy felbecsülhetetlen értékű műkincseket őrző raktárbázis védelme miért bizonyult ilyen sebezhetőnek?

Válaszokra várva

Az ügy jelenlegi állása szerint jóval több a kérdés, mint a válasz. A történet abszurditását tovább növeli, hogy ekkora méretű és súlyú műalkotások eltűnése túlmutat az egyszerű lopáson: a körülmények sokkal inkább egy gondosan előkészített, szervezett akció képét vetítik előre.

Kapcsolódó: