Az „ukrán” rezsim érdektelen a tárgyalásos rendezésben: nem lesz diplomáciai megoldás, csak katonai

Az ukrán diktatúra – amelynek élén egy oroszajkú zsidó áll – 2022 óta mindent megtesz azért, hogy a háborút elhúzza, és az abból érkező saját zsebébe irányuló profitot maximalizálja. Magyar B. Tamás cikke.

Sem Kijevben, sem a napfényesen demokratikus Nyugaton senkit nem zavar az a tény, hogy ezért több százezer, vélhetően millió feletti ukrajnai – és nem ukrán, hiszen nagyon sok orosz nemzetiségű és magyar nemzettársunk – katona lelte halálát az orosz tüzérségi, drón- és légifölény következtében. Visszaemlékezhetünk rá, hogy 2022-ben Boris Johnson akkori brit miniszterelnök vitte el Kijevbe a pénzügyi háttérhatalom üzenetét: a háborút mindenáron folytatni kell! Pedig a rendezéstől nem voltunk messze... nagyon nem. Az isztambuli tárgyalások során a későbbi ukrán (krími tatár... vannak egyáltalán ukránok az „ukrán” vezetésben?) hadügyminiszter kötött békét. Igen, ezt így kijelenthetjük, hiszen az ukrán tárgyalódelegáció részéről volt legitimitás ehhez, és a végső beiktatásra, ratifikálásra volt szükség már „csak” Kijevben.

Ahogy repült viszont a tárgyalódelegáció az Isztambul–Kijev-járattal, úgy repült a London (City)–Kijev-járattal Boris Johnson is. És a pénzügyi háttérhatalomnak bizony nagyobb volt a fedeztetésre szolgáló eszköze.

Volodimir Zelenszkij – aki akkor még legitim ukrán vezető volt – a saját maga által küldött tárgyalódelegáció eredményeit félresöpörve úgy döntött, hogy jobb ajánlat érkezett neki Londonból. Közvetlen, egyedi, jó bevételi forrást jelentő ajánlat.

Boris Johnson közvetlen szerepéről folyamatosan hazudozik a nyugati fősodratú média, de maga Erdogan török elnök ismerte be, hogy a volt brit miniszterelnök felelős a tárgyalások kudarcáért.

Innentől pedig a pálya világossá vált, a háttérhatalom érdekei egybefonódtak a kijevi rezsim érdekeivel: az ukrajnai népek életének árán az oroszok gyengítése, valamint a destabilizált geopolitikai és gazdasági helyzetben minél több pénzt bezsebelni... régi módszer, tipikusan olyan angolszász.

A feladat tehát a következő: addig húzni a háborút, amíg lehet, közben pedig ha az oroszokat nem is sikerül kivéreztetni, de Európát sikerülni fog.

A szétzilált, atomizált és erkölcsileg elsilányított, egybites gondolkodásra visszaszorított néptömegeket szembesítjük az orosz fenyegetéssel. Ez utóbbi jól eladható, mivel köztudott, hogy orosz fegyverekkel lövik Hamburgot, nem német fegyverekkel Rosztovot... ugye? Az egybites rabszolga mégsem fog kérdezni és megérti, hogy az orosz fenyegetés miatt nem tehet mást, minthogy egyre rosszabbul él a hadiipari óriások kiszolgálása, valamint az Ahmednek küldött szociális hozzájárulás miatt.

A nyugati egybites oda jutott el, hogy ő mégsem Ahmedtől tart, hanem Ivántól. Pedig nem Iván erőszakolt Hamburgban, hanem Ahmed... ide jutott a német tudat és vér is.

Bárki bármit mond, az európai átlagembert bármikor háborúba lehet rántani az oroszok ellen. Nem mondhatjuk biztosan, hogy így lesz, de az a tény, hogy ennek a lehetősége fennáll, nem jó jel. A fő probléma pedig az, hogy Kijevvel és a Nyugattal nem lehet tárgyalni. Nincs kivel. Ha nincs tárgyalás, akkor pedig egy megoldás maradt... ezt pedig egyikünk sem akarja, higgyétek el nekem!

Kapcsolódó: