„Mi is szenvedünk” – A baromfiágazatot évek óta tizedeli a madárinfluenza

„Bár a kaotikus intézkedések most is szemmel láthatók, de a szarvasmarha-ágazatban most lépnek, teljes kártérítést ígérnek, még az újrakezdéshez is. Ezzel szemben mi, szárnyastartók ötödik éve hiába könyörgünk segítségért. Többen felhagytak a gazdálkodással, én lassan a család betevőjét sem tudom előteremteni, pedig idehaza az egyik legnagyobb kacsatartó vagyok" – mondta a Magyar Jelennek Szalóki Szabolcs, a Magyar Víziszárnyas Érdekképviseleti  Szervezet vezetője.

Számos megkeresést kaptunk a baromfiágazatból, baromfi- illetve víziszárnyas-tartóktól, akik arra hívták fel a figyelmünket, hogy miközben a ragadós száj- és körömfájás most központi téma lett a médiában, a madárinfluenzával ők évek óta harcolnak. Évek óta tizedeli az állományokat a betegség, de nemcsak a járvánnyal, hanem annak gazdasági következményeivel szemben is tehetetlennek érzik magukat, mert a politika – úgy érzik, nem állt melléjük.

A madárinfluenza most ismét terjedőben van, hisz tavasz van, jönnek vissza a vonuló madarak. Az elmúlt években – mint mondják – számtalan járványvédelmi beruházást, fejlesztést hajtattak végre velük, amelyeknek, ha a járvány terjedésének jelenlegi helyzetét nézzük, semmi eredménye nem volt.

„Az egyik legfőbb probléma, hogy az állatjóléti támogatások nem arra fordítódnak, amire kellene. Ennek az eredménye az, hogy nem vagyunk megfelelően felvértezve, felkészülve, hanem kitettek vagyunk a vírusnak."

Elsőként Szalóki Szabolcs, az egyik legnagyobb kacsatartó gazdaság, az Agrofarm tulajdonos vezetője foglalta össze az ágazati problémákat: a véleménye szerint rendkívül gyenge ágazati képviselet miatt éles harcokat kénytelen vívni, hogy érdemi lépések történjenek a víziszárnyas-tartókat érintően. Ezért különálló érdekképviseleti szervezetet is létrehozott, melyet azonban egyelőre a Baromfi Terméktanácsba sem voltak hajlandóak felvenni a tagok közé. Szalóki szerint azért, mert az összes szövetséget és a terméktanácsot az integrátorok foglalták el, akik ellenérdekeltek a kisgazdálkodókkal szemben. 
 

„2010 óta létezik a hazai és uniós forrásokból finanszírozott állatjóléti támogatás. Én kétszer-háromszor felszólaltam az ellen, hogy ellopják a támogatásokat."

– mondta a Magyar Jelennek Szalóki Szabolcs.

Véleménye szerint teljesen jogtalan módon számolják be az ágazatban az állatjóléti támogatásokat a termelők önköltségébe. Ez az összeg az ő gazdaságuk esetében tíz év alatt megközelítette a félmilliárd forintot.

„Ezt a támogatást a magyar állam, az Európai Unió járványvédelmi intézkedések céljára adta. Ha ezt a pénzt nem veszik el tőlünk, a víziszárnyas-ágazat nem itt tartana" 

– hangsúlyozta.

Hozzátette, a nagy integrátor cégek 2013 óta dolgoztak azon, hogy a fóliás állattartás ugyanolyan mértékben megfeleljen a támogatások feltételeinek, mint a szabadtartás. 

Jogosulatlanul folynak ki a források?

Szalóki Szabolcs szerint az integrátorok azt is elérték, hogy fedezet nélkül kapjanak telepítésekre uniós és hazai támogatásokat, miközben nincsenek kiírva pályázatok.

„Tízmilliárdokat nyúlnak le a rendszerből, akiknek az a céljuk, hogy aprópénzen tartott állatokkal sokat keressenek. A politika pedig pontosan tudja, hogy miről van szó, de nem akar vele foglalkozni, mert a fizetett baráti körök ebből gazdagodnak meg."

A Magyar Víziszárnyas Érdekképviseleti Szervezet vezetője rámutatott, éppen azért hozott létre egy valós ágazati szakszervezetet, mert a jelenlegi szövetségekben, mint a Magyar Kacsaszövetség vagy a Magyar Lúdszövetség mind az integrátor cégek képviselői ülnek – ezért történik minden úgy az ágazatban, ahogy nekik jó.

A baromfi- illetve víziszárnyas-ágazat képviselői úgy érzik, hogy magukra lettek hagyva, pedig a madárinfluenzával nem kisebb bajjal állnak szemben mint most a marhatenyésztők.

Vannak az ágazatban, akik évtizedek óta dolgoznak, 30–50 ezer embernek adtak munkát, amíg a járvány nem kezdte tizedelni az állományokat. Az ágazat válsága ráadásul más ágazatokba is begyűrűzik.

Az állattartóval együtt vesznek a vágóhidak, akkor nem kell takarmány, nem kellenek a szállítmányozók.

A kártalanítás rendszere sem a kicsiknek kedvez

„2021-ben 250 forintért vettünk meg egy napos kacsát a keltetőből, a kártalanításban az értéke többszörösét fizették egy kacsatojásért. Ha egy telepen van naponta 100 tojás, ebből 80–85 százalék keltethető, a maradék selejt, amit bevisznek a kártalanítási alapba.

Ezért nem adják ki a nagy cégek a jószágot a termelők nevére, mert a kártalanítás sokkal jobban kifizetődő így nekik. Az érdekelt cégek képviselői pedig ott ülnek a szövetségekben: a Baromfi Terméktanács, a Magyar Kacsaszövetség, a Magyar Lúdszövetség elnökségében"

– fogalmazott Szalóki Szabolcs.

A Magyar Víziszárnyas Érdekképviseleti Szervezetben egyre több szárnyastartó látja a kiút lehetőségét a jelenlegi integrátorok által elnyomott, leuralt helyzetből. Most azt szeretnék elérni, hogy vegyék fel őket a Baromfi Terméktanácsba. Ezt azonban a szervezet elnöke szerint minden létező eszközzel gátolják.

Az ügyet bíróság elé vitték, de a pert Szalókiék úgy bukták el, hogy a hozzájuk hasonló, most alakuló szervezetek előtt közben szabad az út. Még egy ötfős kúriai bírósági tanács is összeült arra, hogy kimondja: „egy egyesület, amelyben van pár száz kacsa- és libatartó, nem lehet a Baromfi Terméktanács tagja."

Azért lenne létkérdés, hogy bekerüljenek a terméktanácsba, mert csak így lehet szavuk és csak így jutnak érdemi információkhoz az ágazati kérdésekről.

2022. február 4-én az agrárminiszter Mélykúton tett látogatásán az akkori Kacsaszövetség elnöke, aki az egyik legnagyobb integrátorcég többségi tulajdonosa, beszédében kijelentette, hogy az állatjóléti támogatások összegét az integrátor cégek beszámolják a termelők önköltségébe. A tárcavezető hiába hallotta saját fülével a – gazdálkodók szerint egyértelmű – visszaélést, azóta sem tett semmit ez ellen. 

2022. október 24-én négyórás látogatást tett a víziszárnyas-tartók nyolc képviselője Nagy Istvánnál. Ahogy elmondták: az akkor elhangzott ígértekből semmi sem teljesült. És nemcsak a kártalanításokkal és a támogatásokkal van baj – állítja Szalóki Szabolcs – hanem óriási problémát jelent, hogy úgy látják az országnak nincs kidolgozott járványvédelmi rendszere. Nincs elég megfelelő szakember sem, mert nem fizetik meg őket.