"Zawsze razem!" - Varsóban a Mi Hazánk (FRISSÍTVE)

Lantos János: A lengyelek magyarbarátsága testközelből

Csütörtökön tartották Európa legnagyobb antiglobalista felvonulását, a lengyel függetlenségi menetet, melyen Lengyelország 1918-as függetlenségének kikiáltására emlékeznek, és amelyen egyre több európai patrióta vesz részt évek óta, természetszerűleg a legnagyobb számban magyarok, nyilván a lengyelek után. Erre szervezett buszos kirándulást a Mi Hazánk is, amelyen én is részt vettem.



Igyekszem alábbi beszámolómban néhány olyan momentumot kiemelni, körülírni, amelyek nem jönnének át egy-egy objektív tudósításon, hiszen ilyen élményeket csak személyesen tud szerezni az ember, így hát nagyon örülök, hogy részt tudtam venni a rendezvényen. A lehető legtömörebben úgy ragadhatnám meg a fő mondanivalót, hogy aki még nem járt magyarként a varsói függetlenség menetén, mindenképpen tegye meg, mert életre szóló élménnyel gazdagodik, avagy testközelből tapasztalhatja meg a lengyel hazafiak magyarbarátságát.

A menet Varsó belvárosából indult, s mikor a Mi Hazánk magyar küldöttsége kifeszítette hatalmas magyar zászlóját, s az erre az alkalomra készített molinóját, az ott gyülekező, a közvetlenül mellettünk álló több száz ember egyöntetű ria-ria, Hungária skandálásába kezdett. Többen jöttek oda hozzánk kezet fogni, némelyek még magyar nyelvtudásukat is megcsillogtatva köszöntek nekünk, egyszóval már az elején éreztük, itt bizony jó magyarnak lenni. Miután a már jócskán felduzzadt, a beszámolók szerint 150 ezres tömeg elindult a Visztula felé, hogy áthaladjon a hídon, majd a Nemzeti Stadion elé érjen, a lengyelek szívélyes fogadtatása, ha lehet, még csak fokozódott.

Egy idő után teljesen egybeolvadt a magyar zászló- és molinóvivők csapata, magyarok és lengyelek váltották egymást, egyik legjellegzetesebb pillanat az volt, mikor láttam, hogy a Mi Hazánk Ifjai által hozott megafont már nem magyarok tartják, hanem egy lelkes lengyel hazafi, és ő kiabálta bele, ria-ria, Hungária, lengyel-magyar két jó barát, és így tovább. Fotók: Twitter Egyébként is rendkívül pezsgő volt az egész hangulat. A hatalmas tömeg finoman szólva sem csendben vonult.

Folyamatosan ment a pirózás, a nemzeti jelszavak skandálása (Lukasenka is kapott egy-két „kedves” szót a lengyel-fehérorosz határon kialakultak miatt), és több alkalommal spontán elénekelték a lengyel himnuszt. A felvonulók rendkívül széles spektrumot felöleltek, a fociszurkolóktól kezdve a babakocsit tologató anyukákig mindenki volt, öröm volt látni, ahogyan 4-5 éves kisgyermekek lengyel nemzeti színekbe öltözve büszkén éneklik a menet közben hazájuk himnuszát. Ilyenkor bizony egyszerűen nem juthat más az ember eszébe: a hazaszeretet a világon a legnagyobb mozgatórúgó, és ezeket a pillanatokat még magyarként is csodálatos volt megélni. Ez a kép már a hazafelé tartó úton készült a Felvidéken…

Miután a tömeg a vonulás helyszínére élt, a szervezők hivatalosan is köszöntötték a magyarokat, a rendezvény konferátora skandáltatta meg a tömeget a már szokásos ria-ria Hungáriával, és nem utolsó sorban felszólalt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is. Összességében mindenkinek csak javasolni tudom, egyszer mindenképpen látogasson el a menetre, mert ebből csak erőt lehet meríteni, megélni azt, ami a mai világban már igencsak ritkaságszámba megy. Ebből a hatalmas energiából tudunk építkezni, a lengyel és magyar népnek küldetése van, meg kell védenünk saját hazánkat, kultúránkat, és Európát, a fehér civilizációt is! Éljen a lengyel-magyar barátság!







További videók Cserép Anikó jóvoltából: