Precht és a német sorkatonai vita: nemzeti megújulás vagy pacifista illúzió?

Richard David Precht, a német filozófus és médiaszemélyiség sokakat megosztott a sorkatonaságról vallott nézeteivel. Népszerű szerző, legismertebb műve a Ki vagyok én? És ha igen, hány?, emellett a német televízióból is ismerős lehet, például a ZDF „Precht” című műsorából vagy a „Lanz & Precht” (Lanz és Precht) podcastből. Gondolkodását a felvilágosodás szabadság- és észelvűsége hatja át, és gyakran bírálja a mai társadalmi rendszerek intézményeit – köztük a katonáskodást is.

Precht szerint „mi, németek, nem tudunk háborúzni”, utalva ezzel Németország II. világháború utáni tartózkodására a fegyveres konfliktusoktól. Szerinte ez az identitás a győztes szövetséges hatalmak tudatos törekvésének eredménye volt, hogy megakadályozzák a német katonai szellem újjáéledését. Éppen ezért élesen ellenzi a sorkatonaságot: szerinte Németország békeszeretete „túl puhává” és „háborúra alkalmatlanná” tette a németeket.

A német sorkatonaság története összetett, és szorosan összefügg a nemzet viharos múltjával. 

A II. világháborút követően a potsdami konferencián a szövetséges hatalmak elrendelték a német hadsereg, és ezzel együtt a sorkatonaság felszámolását. A hidegháború idején azonban megváltozott a közhangulat, és 1956-ban Nyugat-Németország újra bevezette a sorkatonaságot a Wehrpflichtgesetz (a katonai szolgálatról szóló törvény) révén. Ez a törvény a 18–45 év közötti férfiakat kötelezte 9–15 hónapos szolgálatra a Bundeswehrben (szövetségi hadsereg), de lehetőség volt lelkiismereti okból a polgári szolgálat választására is. Ezzel párhuzamosan a keletnémet Nationale Volksarmee (Nemzeti Néphadsereg, NVA) a szovjet befolyás alatt működött. Ez a rendszer egészen 2011-ig fennmaradt, amikor a hidegháborús fenyegetés enyhülése miatt áttértek az önkéntes hadseregre.

A sorkatonaság törvényi lehetősége továbbra is fennáll vészhelyzet esetére. 2024 óta – az ukrajnai háború és a kelet európai helyzet bizonytalansága miatt – egyre gyakrabban merül fel a visszaállítás gondolata. A CDU egyes politikusai egy önkéntes alapú rendszert javasolnak, amelyben a férfiaknak sorozásra kell megjelenniük, és évente 5000 fő toborzása lenne a cél. Ez újra fellobbantotta a vitát a biztonság és a pacifizmus közötti kényes egyensúlyról – egy olyan kérdésről, amelyet Precht nézetei jól példáznak, noha azok gyakran nélkülözik a gyakorlati megvalósítás részleteit.

A Berliner Zeitung hasábjain Precht kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a sorkatonaság egyáltalán újraindítható-e, mivel szerinte a mai német fiatalok elvből elutasítják a kötelező szolgálatot. 

Úgy véli, a német társadalom szellemileg nincs felkészülve a háború gondolatára sem, és sokan nem lennének hajlandóak szolgálatot teljesíteni. Emellett azt is hangsúlyozza, hogy egy ilyen intézkedés sértené a „pacifista" hagyományokat, és valószínűleg főként „aggályos csoportokból” – például bevándorlókból vagy szerinte „szélsőjobboldali körökből” – toborozna katonákat, amit a társadalom nehezen viselne. Precht álláspontja a katonai erőszakkal szemben az egyéni lelkiismeretet és a békeszeretetet helyezi előtérbe. A vita 2022 óta, az ukrajnai háború kirobbanása óta még élesebbé vált. Németországra a NATO és az EU is nyomást gyakorol, hogy növelje katonai erejét. 

Németország – mint a NATO és az EU egyik vezető országa – a vita középpontjában áll. A sorkatonaság visszaállítása megerősíthetné a Bundeswehrt (szövetségi hadsereg), segítve ezzel a NATO által elvárt, a GDP 2 százalékát kitevő katonai kiadási cél elérését – egy célt, amelyet már Trump elnöksége idején is hangsúlyoztak. Ez növelhetné Németország szerepét az európai biztonságpolitikában, visszaszoríthatná az esetleges ellenfelek befolyását, és fokozhatná az ország önállóságát. Egy erősebb német haderő emellett hozzájárulhatna az EU-n belüli egységes védelempolitika kialakításához is.

Egy erős tartalékos haderő képes lenne javítani Németország védekezőképességét – ez azonban Precht elemzéseiben háttérbe szorul, mivel inkább elméleti és erkölcsi kérdésekre összpontosít, nem pedig a konkrét stratégiai szükségletekre és megoldásokra.

Mindazonáltal kockázatokkal is számolni kell. A kérdés nem csupán az, hogy szükség van-e sorkatonaságra, hanem az is, hogy ki és milyen célra használná azt. Egy gyenge politikai vezetés könnyen visszaélhetne vele, például látványos erődemonstrációként vagy belpolitikai problémák elterelésére, ami súlyos, akár nemzetközi konfliktusokat is szülhet. A CDU jelenlegi kezdeményezése kétségeket vet fel. Bár Oroszország lépései sürgetik a változást, a gazdasági pangás, a bevándorlási viták és az energiaválság is fontos tényezők. Sokan úgy vélik, hogy a CDU ezzel eltereli a figyelmet, vagy konzervatív szavazatokat próbál gyűjteni a következő választások előtt. Az önkéntes sorozás a közvélemény próbáját jelentheti anélkül, hogy teljes sorkatonaságot kockáztatnának.

Az AfD szerint a politikai elit saját érdekeiből erőlteti a sorkatonaságot. Azt állítják, hogy a CDU Oroszországot próbálja hergelni politikai haszonért. A geopolitikai okok világosak, de a belpolitikai időzítés őszinte kételyeket vet fel, amit Precht nemigen érint. Az AfD szívügyévé tette a sorkatonaság visszaállítását, 18 éves kortól történő kötelező szolgálatot sürgetve a védelem és a nemzeti öntudat erősítésére. Alice Weidel szerint az önkéntes hadsereg nem elég, a sorkatonaság fegyelmet és büszkeséget adna egy elveszett nemzedéknek. Ez összhangban áll a párt céljaival, amelyek a NATO-függőség csökkentésére és Németország önállóságának növelésére irányulnak.

Az AfD sérelmezi, hogy a CDU a sorkatonaságot nem tervezetten, hanem kapkodva vezetné be. Precht túl hamar elutasítja az AfD álláspontját, pedig a katonai szakértők is elismerik a Bundeswehr gyengeségeit. Precht ostobának tartja az AfD-t, de figyelmen kívül hagyja, hogy a hadsereg pénzhiányos és túlterhelt, amit a sorkatonaság számos szempontból orvosolhatna.

Precht elutasítása jól tükrözi, hogy a szövetségesek mennyire agymosott, fanatikus pacifistákká tették a németeket. Az AfD ezzel szemben nemzeti ébredést hirdet. A CDU gerinctelen javaslata – az önkéntes, de kötelező sorozás bevezetése – közelít a megoldáshoz, de még mindig nem elegendő.

Precht érvei túlzottan leegyszerűsítik ezt a bonyolult kérdést. Az AfD elvetésével figyelmen kívül hagyja azok gyakorlati javaslatait, és a lelki felkészületlenségre hivatkozva elutasítja a sorkatonaság stratégiai, gazdasági és közösségi előnyeit. Németország válaszút előtt áll globális szerepe és önállósága között. Egy valódi sorkatonaság hatékonyan erősíthetné a nemzetet, de ehhez kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, amely az európai biztonsági elvárásokat a ma is élő nemzeti értékekkel ötvözi.

(A Berliner Zeitung és a Der Spiegel nyomán)