Németország politikai vezetése mozgósít az ellenzéki párt ellen

A Zöld Párt kezdeményezte, hogy Németország belügyminiszterei egyeztessenek az Alternative für Deutschland (AfD) elleni fellépések összehangolásáról. A javaslat a Szociáldemokrata Párt alkotmányos eljárást célzó indítványára épül, egy olyan párttal szemben, amely a szövetségi választásokon 20,8 százalékot szerzett, és a CDU/CSU mögött a második helyen végzett.

Nancy Faeser belügyminiszter utasítására a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal minősítette az AfD-t. Az ügynökség egy ezeroldalas dossziét állított össze, amely a politikai fellépés alapját képezi egy olyan párt ellen, amely minden ötödik német szavazót képvisel. A kezdeményezés időzítése szoros együttműködést jelez a kormányzó pártok között, amelyek így próbálják gyengíteni fő választási riválisukat.

Hans-Jürgen Papier, a Szövetségi Alkotmánybíróság 2002 és 2010 közötti elnöke a Der Tagesspiegel című lapnak azt mondta, hogy az AfD betiltása alapvetően helytelen lenne. Ez súlyos kijelentés az egykori legfőbb bírótól. Papier véleményét több jogtudós is osztja.

Tizennyolc alkotmányjogász önkéntes állásfoglalást küldött két parlamenti bizottságnak, amelyben óva intettek a párttiltási eljárásoktól. A Szövetségi Alkotmánybíróság szigorú feltételeket szab az ilyen eljárásokhoz. Csak világos és közvetlen bizonyíték esetén lehet megállapítani, hogy egy párt aktív fenyegetést jelent a demokratikus intézményekre. Puszta ideológiai különbségek nem elegendőek.

A titkosszolgálati besorolás azonnali jogi vitákat indított. Az AfD a kölni közigazgatási bírósághoz fordult, miután a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) szélsőjobboldaliként minősítette a pártot. A bíróság ideiglenesen felfüggesztette a besorolást, amíg a végső döntés megszületik.

A kölni közigazgatási bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az AfD „az emberi méltóság és a demokrácia ellen” irányuló célokat követ, de aggályokat fogalmazott meg az állami megfigyelés túlkapásai miatt. A bírói testület megosztott: nem egyszerű jogi alapot találni egy olyan párt ellen, amely betartja a parlamenti szabályokat és demokratikusan nyer választásokat.

Tehát az állami megfigyelés átlépte a demokratikus verseny határait. A védelmi hivatal most olyan pártot figyel, amely több cikluson át jelentős választói támogatással rendelkezik. Kérdés, hol húzódik a határ a biztonsági szolgálatok védelmi tevékenysége és a politikai ellenzék működésének tudatos akadályozása között.

A Szövetségi Közigazgatási Bíróság például 2024-ben megszüntette a jobboldali Compact magazin kormányzati tiltását. Berlin a kiadványt az alkotmányos rend fenyegetésének minősítette, de a bíróság nem értett egyet, és elutasította a politikai véleménynyilvánítás és a sajtószabadság széleskörű korlátozását.

Dieter Stein, a konzervatív Junge Freiheit szerkesztője szerint a hatalmi elit „mérgezővé” kívánja tenni az AfD-t, ahelyett, hogy az okokat vizsgálná, miért támogatják a választók a pártot. Lapja az AfD és a konzervatív politika tevékenységét követi, olvasottsága nőtt, ahogy a németek más nézőpontokat keresnek nemzeti kérdésekben.

A parlamenti adatok beszédesek: 2019 és 2024 között más pártok az AfD kezdeményezéseinek 21 százalékát támogatták. A CDU az esetek 62 százalékában vett részt, amikor az AfD javaslatai pártközi támogatást kaptak. Az FDP a kezdeményezések felét, az SPD pedig 38 százalékát támogatta. Így az AfD a demokratikus struktúrák részeként működik.

Ez azt jelzi, hogy az AfD nem elszigetelt politikai tényező, hanem a parlamenti együttműködés részese, mivel több más párttal is közös pontokat talál, és javaslataikat nem csupán saját szavazói, hanem más pártok is támogatják.

Az AfD szavazataránya 2021 óta megduplázódott, 10 százalékról 20,8 százalékra nőtt. Jelenleg 142 helyet foglal el a 630 fős Bundestagban, és több választáson át élvezi a választók támogatását. Valódi aggodalmakat fogalmaz meg a bevándorláspolitika, a gazdasági elsőbbségek és az európai integráció ügyében.

A közvélemény-kutatások szerint a németek megosztottak a pártok betiltásának kérdésében. Sokak szemében ezek a lépések a demokratikus véleménynyilvánítás korlátozását jelentik. Vagyis, az AfD korlátozására irányuló kísérletek nem élveznek széles körű támogatást.

Az AfD uralja a keletnémet tartományokat. A gazdasági nehézségek és kulturális kérdések találkoznak azokkal a szavazókkal, akik figyelmen kívül hagyottnak érzik magukat a fősodratú pártok által. A párt regionális sikere olyan körülményekre mutat rá, amelyeket a betiltás nem oldana meg. A tilalom elidegenítheti azokat a választókat, akik az AfD-ben látják problémáik egyetlen hiteles politikai képviselőjét.

Politikai elemzők jelentős átfedést találtak az AfD álláspontjai és a fősodratú konzervatív pártok véleménye között a bevándorlás, a szuverenitás és az európai integráció kérdéseiben. A párt olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amelyeket a német választók széles köre oszt, beleértve más pártok támogatóit is. E nézetek betiltása kriminalizálná a politikai álláspontokat, amelyeket milliók vallanak.

A német jog magas lécet állít a párttiltásnak. A Bundestag, a Bundesrat vagy a szövetségi kormány kérheti az Alkotmánybíróságtól az alkotmányellenes célokkal vagy antidemokratikus magatartással rendelkező pártok betiltását. Az ügyészeknek konkrét bizonyítékokra van szükségük az alkotmányos rend lerombolására irányuló tervekről, nem pedig politikai nézeteltérésekről.

A Zöld Párt terve szövetségi és tartományi összehangolást igényel. A belügyminisztereknek össze kell hangolniuk a titkosszolgálati információmegosztást, a megfigyelési engedélyezést és a bizonyítékőrzést a joghatóságok között. Az alkotmányos ügy felépítése együttműködést követel olyan intézmények között, amelyek különböző megbízatással és ellentétes érdekekkel rendelkeznek.

Az AfD elleni titkosszolgálati dosszié titkosított marad. A választók nem láthatják a betiltási eljárás mögötti bizonyítékokat, ami aláássa a demokratikus elszámoltathatóságot.

Az európai bíróságok hasonló kérdésekkel szembesülnek: mikor lépi át a politikai ellenzék valóságosan is az alkotmányos határokat. A német ügy precedenst teremthet a nemzeti kereteken túl is, akár az egész kontinensre befolyást gyakorolhat.

Jogtudósok figyelmeztetnek, hogy a párt betiltása visszafelé sülhet el. Az AfD betiltása mártírokat teremthet és a mozgalom „földalatti támogatását” erősítheti. A politikai kirekesztés figyelmen kívül hagyhatja a választók bevándorlással, szuverenitással és kulturális változással kapcsolatos aggodalmait, amelyek milliókat motiválnak alternatív képviselet keresésére. A történelem azt mutatja, hogy a jogi eszközök ritkán szüntetik meg az ellenzéki mozgalmakat létrehozó társadalmi körülményeket.

A Zöld Párt kezdeményezése inkább választási stratégia, mint alkotmányos aggodalom. A párt folyamatosan veszít támogatottságából az AfD-vel szemben ott, ahol a bevándorlás és kulturális kérdések a legfontosabbak. A politikai tilalom lehetőséget kínál a verseny kiiktatására anélkül, hogy a választók alternatívák felé terelését okozó politikai kudarcokat kezelnék.

A belügyminiszterek találkozója súlyosbítja Németország politikai válságát a demokratikus verseny és az ellenzéki sikerek intézményi kezelésében. A tárgyalások kimenetele, hogy konkrét lépésekhez vezetnek-e vagy csupán jelképesek maradnak, alapvetően befolyásolja Európa legnagyobb demokráciájának politikai jövőjét. Az eredmény kihat az egész kontinensre, függetlenül attól, hogy a formális eljárások valóban korlátozzák-e az AfD demokratikus részvételét.

(A Der Tagesspiegel, Junge Freiheit, német Szövetségi Alkotmánybíróság, német Szövetségi Közigazgatási Bíróság, Bundestag bizottsági jelentések és a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal nyomán)