Ígéretek és akadályok – Trump bevándorláspolitikájának valódi mérlege

A tömeg ujjongva fogadta, amikor Donald Trump bejelentette, hogy végrehajtja „Amerika történetének legnagyobb kitoloncolási akcióját”. Az Egyesült Államokban a „kitoloncolás” kifejezés nemcsak határmenti visszafordítást jelent, hanem bírósági eljárás után végrehajtott, hivatalos eltávolítást is. Sokan, akik elégedetlenek voltak a Joe Biden vezette demokrata kormányzat bevándorláspolitikájával, úgy gondolták, hogy Trump visszatérése az elnöki székbe gyors és látványos fordulatot hoz. Most, hogy ismét ő irányítja az országot, egyre több támogatójának fogytán a türeleme. A szavak továbbra is erőteljesek, ám a végrehajtás üteme messze elmarad a kampányígéretektől.

Az amerikai Bevándorlás és Vámvégrehajtás (Immigration and Customs Enforcement – ICE) hivatalos adatai szerint Barack Obama elnök idején évente átlagosan több bevándorlót toloncoltak ki (385 ezer fő), mint Bill Clinton (143 ezer), George W. Bush (252 ezer), Donald Trump (299 ezer) vagy Joe Biden (174 ezer) idején. Ez azért figyelemre méltó, mert Obama demokrata párti politikus volt, és pártja általában kevésbé szigorú bevándorlási politikát hirdet. A számok azt is mutatják, hogy Trump nem tudta felülmúlni elődeit ezen a téren, pedig politikai felemelkedésének egyik alappillére éppen a kemény határpolitika ígérete volt. Bush nyolc éve alatt összesen mintegy 870 ezret, Clinton idején közel kétmillió embert távolítottak el. Trump első ciklusa alatt nagyjából 1,2 millió főt deportáltak, míg a Biden-adminisztráció eddig közel 4,4 millió eltávolítást jelentett – ez több, mint bármely elnöki ciklus Bush óta. A magyar olvasónak érdemes tudni, hogy ezek a számok a hivatalos eltávolításokat jelentik, nem a határnál azonnal visszafordított személyeket. A különbség a jogi eljárás és a határőrizeti intézkedés között alapvető, és nagyban befolyásolja a statisztikákat.

A mostani helyzet is hasonló képet mutat. 2025 februárjában körülbelül 4300 bevándorlót toloncoltak ki, míg Biden alatt, 2024 februárjában 2100-at. Trump második ciklusában a napi átlagos kitoloncolás mintegy 600 fő, ami a kampányban ígért „tömeges deportálásokhoz” képest mérsékelt eredmény. Még ha figyelembe vesszük is az évszakok szerinti ingadozásokat és a szabályozás változásait, egyértelmű, hogy a végrehajtás akadályokba ütközik, amelyek nem most jelentek meg. Az Egyesült Államokban a kitoloncolások gyakran éveken át húzódó bírósági ügyek végén történnek meg, ami lassítja a folyamatot.

A Szövetségi Közlöny adatai szerint az idei évben körülbelül félmillió eltávolítás várható, ami elmarad az Obama-kormányzat 2013-as rekordjától, amikor 685 ezer volt ez a szám. Azok a bevándorlási szakértők, akik már Trump első ciklusában is követték a folyamatot, ma is ugyanazokat a problémákat látják: a hatóságok több embert vesznek őrizetbe, de ez nem jár együtt a kitoloncolások arányos növekedésével. 2017-ben, közvetlenül egy elnöki rendelet után, az ICE belföldi letartóztatásai 30 százalékkal nőttek. A rendelet kiterjesztette a hatóság jogkörét arra, hogy bárkit letartóztathassanak, aki jogszerűtlenül tartózkodik az országban, akkor is, ha nincs bűnügyi múltja. A letartóztatások száma tehát nőtt, de a kitoloncolások nem követték ezt a tempót. Ez rávilágít az amerikai jogrendszer összetettségére, ahol fellebbezések, jogi viták és bírósági határozatok évekkel elnyújthatják az eltávolítást.

Trump első évében, 2017-ben az ICE körülbelül 225 ezer eltávolítást hajtott végre, ami kevesebb, mint az Obama-kormányzat utolsó évében mért több mint 240 ezer. Ez azt mutatja, hogy a problémák egy része nem oldható meg pusztán politikai szándékkal. A déli határ védelmében is vegyes az eredmény. Az amerikai Belbiztonsági Minisztérium adatai szerint az elmúlt húsz év csúcsa 2013-ban volt 432 ezer kitoloncolással. Trump legforgalmasabb évében, 2019-ben 347 ezret regisztráltak. Bár a határátlépések száma ekkor csökkent, a kitoloncolások aránya alacsony maradt. A magyar olvasó számára talán meglepő adat, hogy az Egyesült Államokban becslések szerint 11 millió jogszerűtlen bevándorló él – ez majdnem pontosan Magyarország teljes lakosságával egyezik meg.

A beiktatási beszédben elhangzott ígérethez, miszerint „millió és millió” embert távolítanak el, nem biztosítottak megfelelő költségvetési fedezetet. Az amerikai Kongresszus – amely a szövetségi törvényhozás kétkamarás testülete, a Képviselőház és a Szenátus – mindössze 5 százalékkal emelte az ICE költségvetését. A jogszabályi háttér közben változatlan maradt, így a gyorsítás lehetősége korlátozott volt. Bár a belföldi eltávolítások száma nőtt, a határmenti visszafordítások és a tényleges kitoloncolások közötti különbség továbbra is jelentős.

A jogszerűtlen bevándorlók összetétele is változott. Egyre több család érkezik, és egyre nagyobb arányban nem Mexikóból, hanem Közép- és Dél-Amerikán túli országokból, például Haitiből, Venezuelából vagy Afrikából. Ez új jogi és logisztikai akadályokkal jár, mivel ezeknek az embereknek a hazaszállítása lényegesen bonyolultabb. A hatóságok főként a letartóztatások számát növelik, de a kitoloncolások alapvető korlátai megmaradnak. Egy 2021-es kormányzati jelentés szerint 2017 júliusa és 2021 januárja között legalább 3900 gyermeket választottak el családjuktól a „nulla tolerancia” politikája keretében, amely minden illegális határátlépőt büntetőeljárás alá vont. Bár ez heves belpolitikai vitákat váltott ki, nem eredményezett érdemi növekedést a kitoloncolások számában.

A jelenlegi számok egyszerre mutatják az erőforráshiányt és a politikai szándék korlátait. Trump hivatalba lépése után még napi letartóztatási adatokat is közzétettek a közösségi médiában, de ezt abbahagyták, amikor a számok csökkenni kezdtek. Ez felveti az átláthatóság kérdését is. Bár a napi átlagos letartóztatások száma 7 százalékkal meghaladja Biden 2024-es rekordját, a letartóztatások és a kitoloncolások közötti szakadék továbbra is jelentős, és ez már több elnöki ciklus óta változatlan.

A történelem azt mutatja, hogy a tömeges kitoloncolási célokkal kapcsolatban minden kormányzat ugyanazokkal a jogi és szervezeti korlátokkal szembesül. Az amerikai jogrendszer pontosan meghatározza, milyen gyorsan lehet eltávolítani valakit, és ez a folyamat nem rövidíthető le egyszerű politikai döntéssel. A gyorsított kitoloncolások és a korábbi bírósági ítéletek végrehajtása javíthat ugyan a statisztikákon, de az alapvető akadályok nem szűnnek meg. A szövetségi rendszer képes több letartóztatásra, szigorúbb határőrizetre és fokozott őrizetre, de a kampányokban hangoztatott „tömeges deportálás” úgy tűnik, a második Trump-adminisztráció idején is csak távoli cél marad.

Az „Amerika az első” hívei a bevándorlás szigorúbb kezelését sok más ügy elé helyezték, most azonban szembe kell nézniük a kérdéssel: megérte-e a politikai befektetés? A számok egyértelműen mutatják a különbséget a kampányretorika és a szövetségi végrehajtás valósága között. Akik abban bíztak, hogy Trump második ciklusa meghozza a nagy áttörést, most kijózanító statisztikákkal szembesülnek. Ez a történet nemcsak egy elnökről szól, hanem arról is, hogy a politikai ígéretek a gyakorlatban gyakran elveszítik erejüket, és a szövetségi gépezet tehetetlensége sokszor erősebb, mint bármely választási ígéret.

Trump ígérete, hogy „Amerika történetének legnagyobb kitoloncolási akcióját” hajtja végre, eddig kudarcba fulladt, mert nem volt elég erős akarat annak végrehajtásra. Az intézményi akadályok, a bírósági beavatkozások és a politikai osztály gyengesége mind hozzájárult ahhoz, hogy az ország határai továbbra is nyitva maradjanak a törvénysértők előtt. Ezt a helyzetet azonban meg lehet változtatni. Csak egy olyan vezetésre van szükség, amely hajlandó minden törvényes eszközt bevetni a határok lezárására és a törvényt megszegők hazaküldésére. Aki valóban meg akarja védeni Amerikát, annak nem kifogásokra, hanem bátorságra, kitartásra és azonnali tettekre van szüksége. Most mindenki számára világos, hogy a változás nem jön magától, és csak azok érhetik el, akik hajlandóak kiállni és cselekedni érte. 

(Források: ICE, Belbiztonsági Minisztérium, Migration Policy Institute, TRAC Reports, Pew Research Center, El Paso Matters, NBC News, Newsweek)