Paksi vezérszurkoló: minden európai meccs ajándék az előző évi teljesítményért

Gól nélküli döntetlent ért el az Európa-liga selejtezőjének első mérkőzésén hazai pályán a Magyar Kupa győztese, a Paks a Román Kupát megnyerő Kolozsvár ellen. Az eredmény a játék képe alapján a hazaiakra volt hízelgő, hiszen az erdélyi csapat szinte végig támadott. Erről a meccsről, a csütörtöki, kolozsvári visszavágó esélyeiről és a paksi labdarúgás, valamint a lelátói élet helyzetéről is beszélgettünk Szász Dáviddal, a Paks egyik vezérszurkolójával. A kolozsvári szurkolókkal készített interjút ide kattintva olvashatják!

– Mire gondoltatok, vagy mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy a Kolozsvárral fogtok játszani, ráadásul a magyarosabb Kolozsvárral? 

– Követve az eseményeket, olyan csapatokat is kaphattunk volna, mint a Légia Varsó, a Partizán Belgrád, vagy a Sahtar Donyeck. Szóval örültünk és az volt az első gondolatom, hogy talán idén jobb teljesítményt nyújtunk, mint tavaly, és egy kicsit le tudjuk mosni a szégyent magunkról, hiszen a Vajdahunyad ellen csúfosan estünk ki már az első körben. Ezen felül pedig arra gondoltam, hogy lehet esélyünk a továbbjutásra annak ellenére, hogy mindenki előzetesen azt mondta, hogy jóval több esélye van a Kolozsvárnak.

– Az első mérkőzés tulajdonképpen igazolta ezt, hiszen 0–0 lett a végeredmény. A játék képe azonban talán nem az volt, amit a Pakstól megszokhattunk. 

– Én viszont számítottam erre, sejtettem, hogy egy olyan játékra fogunk berendezkedni, ami a tavalyi szöges ellentéte abból a szempontból, hogy egy évvel ezelőtt a Vajdahunyad ellen már az első körben neki akartunk menni az ellenfélnek. Tavaly rutintalanul nekirontottunk az ellenfélnek és ebből számunkra nem túl kedvező eredmény alakult, hiszen Pakson négy nullra nyertek a románok. Ebből gondoltam azt, hogy idén az összeszokott társasággal, igaz, hiányzó kulcsemberekkel óvatosabban fogunk nekimenni, és egy olyan játékra rendezkedünk be, ami alapján a Kolozsvárnak több területet fognak hagyni kibontakozni, azonban egy erősebb védekezéssel. Ez a számításom be is jött. Nyilván a játék képe abból a szempontból nem volt biztató, hogy ugyanezzel a felállással és játékkal Kolozsváron nem lehet továbbjutni. Azonban talán az volt a lényeg, hogy legyen egy tétmeccs a lábakban, aztán ha a játékon finomhangolunk egy picit, akkor lehet esély továbbra is, mivel nyílt a párharc még mindig. 

– Nagyjából 150–200 szurkoló kísérte el a Kolozsvárt, volt-e velük bármilyen konfliktusotok, vagy bármi, ami mondjuk egy magyar–román párharcot szokott jellemezni? 

– Semmilyen konfliktus nem volt, sőt én azon lepődtem meg egy kicsit, hogy a rendőrség még vonulni is engedte őket az utcán, de abszolút barátságosak voltak. Van néhány renitens náluk, viszont összebarátkoztunk a vezetőjükkel, aki természetesen egy magyar srác volt. Néhányan persze igyekeztek provokálni, de a sajátjaik is rájuk szóltak, így különösebb atrocitás nem történt. Reméljük, hogy Kolozsvárott sem lesz különösebb probléma. Úgy tudjuk, hogy a kolozsvári magyar nagykövet is mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságban lemenjen a meccs, és a rendőrség is kiemelten készül. Valamint úgy hallottuk, hogy a városi rivális U-szurkolói is nagyon készülnek, ők persze nem a rend fenntartásában lesznek érdekeltek.

– Hova várod a Paksot akár a nemzetközi porondon, illetve akár a következő bajnokságban idehaza? 

– A nemzetközi porondot úgy fogjuk fel minden évben, hogy az egy ajándék az előző évi bajnoki és kupaszereplésért. Ebből a szempontból a nemzetközi porondon nekem komolyabb, vérmesebb elvárásaim nincsenek. Természetesen minden körnek örülünk és minden egyes továbbjutást megünneplünk. A tavalyi évben is gyakorlatilag egy félidőn, egy negyedórás rövidzárlaton múlt a csoportkör a cseh Boleszláv csapata ellen, úgyhogy ebből a szempontból az előző nyáron egy szép menetelés volt összességében. Idén azok a kulcsjátékosok, akik a tavalyi csapat magját alkották, Mezei Szabolcs, Szappanos Péter, Ötvös Bence és Osváth Attila, sajnos nincsenek a keretben mert vagy sérültek, vagy eligazoltak, illetve vissza kellett térniük kölcsönből a klubjukhoz. 

Sajnos a kulcsjátékosok hiányzása miatt nem gondolom, hogy reális esélyünk lenne a csoportkör elérésére, azonban akadhatnak mindig meglepetések. Ez a Kolozsvár elleni 0–0 sem a papírforma volt az odavágón, innentől kezdve így, hogy a visszavágóra maradt esély. Azért ha az Európa-ligában mennénk még egy kört, akkor úgy gondolom, hogy a Konferencia-ligában is több esélyünk lesz majd maradandót alkotni. A bajnokságban pedig én óvatos duhaj vagyok jelenleg. A pillanatnyi állapotokat tekintve én azt mondom, hogy egy 5-6. hely az reális lehet, de lepjenek meg a fiúk, s én örülni fogok. 

– A Paksot sokan sokáig úgy kezelték, hogy egy vidéki kisváros csapata, aminek kvázi nincs feltétlen keresnivalója az élvonalban, viszont tény, hogy az utóbbi években talán lehet azt mondani, hogy felnőtt a Paks a magyar bajnokságban, hiszen idestova lassan húsz éve tagja az élvonalnak. Ráadásul mintha a város és a környék is egyre jobban a klub mellé állna, ami a nézőszámon és talán a táborotok létszámán is látszik. Te is érzed ezt a fejlődést? 

– Igen, mindenképpen próbálunk egyébként most már ehhez mi is, mint tábor felnőni. Idén kezdjük a 20. szezonunkat az NB I-ben zsinórban. Azóta gyakorlatilag az egész NB I. kicserélődött, mivel amikor feljutottunk 2006-ban, sajnálatos módon akkor zárták ki a Ferencvárost, ezért ők is megjárták a másodosztályt. Rajtunk kívül egyedül az Újpest nem járt azóta a másodosztályban a jelenlegi NB I-et tekintve. 

Tehát a Paks tulajdonképpen zsinórban a második legrégebbi NB I-es csapat jelenleg. 

Valóban felnőttünk a feladathoz és az NB I. színvonalához vagy elvárásaihoz, és összejött az a koncepció, hogy csak magyarokat foglalkoztatunk. Ez eredetileg pénzügyi megfontolásból lépett életbe, jelen állapot szerint részben pénzügyi megfontolásból van, nagyobb részben pedig most már identitást ad. Ezt már szerintem nem is fogja eldobni a vezetőség.

Azt pedig érzékeljük mi is, hogy többen járnak meccsre. Vendégszektorral együtt nagyjából 4700 fő fér be a stadionba, szerintem tökéletes a mérete. A tavalyi számok is azt mutatják – ha jól emlékszem, korábban körülbelül kerekítve olyan 3000 fő járt átlagban meccsre Pakson –, a tavalyi szezonban pedig már öt telt házas mérkőzés is volt. Ezek úgy gondolom, nagyon szép számok egy ekkora klubnál, mert a pénzügyi lehetőségeket tekintve továbbra is az NB I. alját súroljuk. Nagyon maximum a két friss feljutó szokott mögöttünk lenni. A fizetéseket és a klubnál dolgozók létszámát tekintve is az NB I-ben alulról harmadikak vagyunk. 

– Mi szerinted a paksi foci titka, ami miatt mégis képes legyőzni a klub nemcsak az ellenfeleit, de tulajdonképpen a papírformát is sokszor?

– Szerintem a paksi csapatnál minden optimálisan van kikalkulálva, megtervezve. Mindenki teszi a dolgát, és pont ez hozza össze az egész közösséget, ez egy olyan hatást ad, és nemcsak hatást, hanem ezt reálisan is lehet érezni, ami azt mutatja, hogy itt jól végzik a munkájukat, és minden úgy megy, ahogyan egy klubnál mennie kell.