Elég volt a munkásőrökből, elég a magyargyűlöletből! El a kezekkel a Turultól, el a kezekkel a magyarságtól!

A magyarság ellenségei vérszemet kapva a kormány tehetetlenségén, ismét legősibb jelképeinket kezdték támadni a tőlük telhető legaljasabb módszerekkel. Nekünk jobboldaliként, hazafiként, magyarként muszáj erre azt mondanunk, hogy elég volt a magyargyűlöletből! El a kezekkel a Turultól, el a kezekkel a magyarság szimbólumaitól!

A hegyvidéki Turul-szobor évtizedek óta áll támadások középpontjában. Bűne nemcsak annyi, hogy a magyarság egyik ősi szimbóluma, de az is, hogy olyanoknak állít emléket, akik életüket adták a bolsevizmus elleni harcban Magyarország védelméért, a mi szebb jövőnkért. Amikor a XII. kerületi Turult támadják, akkor egyszerre mocskolhatják egyik legszentebb, legősibb jelképünket és gyalázhatják azoknak a soha el nem halványuló emlékét, akik ha a háborút nem is nyerték meg, de a magyarságra és Európára törő bolsevista fenevad végső győzelmét a mai napig akadályozzák puszta emlékükkel is. 

A Turul, mint ősi hadijelvényünk, minden településen, minden faluban a hősiesség, a magyarságért való küzdelem legszentebb jelképe világháborús emlékműveinken. Ezért ki kell mondani, hogy aki egyetlen Turul-szobrot meggyaláz, az mindet meggyalázza, vele együtt becsmérelve nagyapáinkat, dédapáinkat, felmenőinket, akik életüket adták a magyar hazáért és a magyar jövőért, értünk és unokáinkért. 

Így végső soron aki 2025-ben bárhol, bármikor Turul-szobrot gyaláz, voltaképpen minket gyaláz. Márpedig ebből elég volt!

Ahogy elég volt a gyáva meghunyászkodásból, a lemondásból, a kommunista pribékeknek, aljas férgeknek való megfelelésből! Felháborító, hogy az egykor a Magyar Királyság szilárd alapját jelentő harcos kereszténységből mára a szocialista berendezkedést harmincöt évvel a „rendszerváltás” után is kiszolgáló békepapok gyülekezete lett (tisztelet a kivételnek!), akik ha egy munkásőrnek öltözött bohóc füttyent, azonnal haptákba vágják magukat! 

Történt ugyanis, hogy a Mi Hazánk Mozgalom Lesenceistvándon készül Turul-szobrot avatni. Az eseményen beszédet is mondott volna Szabó Zoltán katolikus pap – erre azonban nem fog sor kerülni. Ugyanis a fideszes rendőrség által mindenben támogatott Munkásőr Emléktársaság nevű gittegylet levelet írt a Veszprémi Érsekségnek, dr. Udvardy György érsek részére. Ebben pedig Sej László munkásőr-emlékőrző az ateista kommunisták nevében arra kérte a katolikus vezetőt, hogy „szíveskedjék megtiltani a nevezett plébánosnak – és az egyházmegye más papjainak – a Mi Hazánk párt mostani és jövőbeli rendezvényein való közreműködést. Kérem továbbá, szíveskedjék elérni, hogy ez a tiltás országosan is érvényes lehessen”.

Egy valamire való katolikus harmincöt évvel az úgynevezett „rendszerváltás”, és a Munkásőrség feloszlatása után egy hatalmas nevetés kíséretében dobta volna kukába az ominózus levelet ettől a teljesen jelentéktelen figurától. Nem úgy Udvardy György, aki közzétett válaszában behódolt az ateista, Isten és vallásellenes kommunistáknak, és diplomatikusan közölte, hogy az eseményen „Szabó Zoltán jelenlegi sümegcsehi plébános úr – korábbi lesenceistvándi plébános – nem vesz részt”. Így, kiemelve a lényeget, a meghátrálást, meghunyászkodást az érsekség részéről. Szégyen!

Szerencsére nem mindenki viszonyul ilyen szolgalelkűen a magyarság ellenségeihez. Úgy tudjuk ugyanis, hogy az avatáson jelen lesz és felszólal Márfi Gyula nyugalmazott érsek, akit éppen Udvardy távolított el a Veszprémi Érsekségből, nagy felháborodást keltve a hívek között. Az eredeti tervekhez képest további változás, hogy magánterületen kerül felállításra a szobor, 

mivel Tóth Csaba fideszes polgármester is a megfutamodást választotta ősi jelképünk helyett. Így védi nemzeti jelképeinket a fideszes kétharmad immár 16 esztendeje.

El is érkeztünk a probléma gyökeréhez, ahhoz az álnemzeti kormányhoz, amely igazán nemcsak képes nem volt soha nemzeti jelképeink megvédésére, de sok esetben saját maga is beállt a gyalázkodók közé. Úgy, ahogyan az a XII. kerületben történt éveken át, amikor a „liberális dögkeselyűk” szaggatták volna szét a fővárosi Turul-szobrot. 

Amely jelenleg még áll ugyan, de a bemondásra lekapart, hazánkért hősi halált halt honvédek nevei nélkül. Mert ebben az országban csak Kádárra lehet ma rendőri biztosítás mellett emlékezni, miközben Budapest hős védőiről jogszabály tiltja azt. Ahogy papíron jogszabály tiltja a nemzeti jelképek megsértését is, de a rendőrség még csak eljárást sem indít ezekben az esetekben.

Ebből pedig elég volt! Nem tűrhetjük tovább, hogy magyarságunk szent jelképein keresztül gyalázzák nemzetünket, múltunkat, jelképeinket, hőseinket, dédapáinkat, nagyapáinkat, végső soron minket, akik büszkék vagyunk szimbólumainkra, akik büszkén valljuk, hogy ahhoz a közösséghez tartozunk, amit azzal a névvel illetnek, hogy: MAGYAR! 

A közösséghez, amelyből ideje végképp kirekeszteni mindenkit, akinek ez a közösség az öröklött, beszélt nyelven kívül az égvilágon semmit nem jelent, legfeljebb örökös gúny és gyalázkodás tárgyát egy pokoli, istentelen világban!

A Turul melletti kiállás egyben fogadalomtétel jobboldaliságunk, hazafiasságunk, nacionalizmusunk mellett! Kiállás őseink, felmenőink mellett, egyben megvallása hitünknek, magyarságunknak! Ez talán a legfontosabb kiállás önmagunk mellett, a gyermekeinkért, a jövő magyar közösségeiért, ebben pedig ezeknek a szarházi, gyáva alakoknak semmi keresnivalójuk nem lehet többé!