Részt venne-e Németh László és Illyés Gyula a fősodor idei tihanyi sereglésén?

Évek óta a nyárvégi, tihanyi fideszes ötletparádé, a Tranzit Politikai Fesztivál a fő esemény a jobboldali szellemi élet berkeiben. A szándék szerint nyílt, kulturált vitát folytatni kívánó fesztiválon szereplést idén lemondta szinte az összes meghívott ellenzéki. Se Dobrev, se a tiszások, se a kisebb pártok képviselői nem mennek el vitázni. Ennek nyilván választási oka van, de valljuk be, nem is nagy veszteség a velük folytatott vita elmaradása.

Ugyanakkor vannak a Tranzitra meg sem hívottak, jelesül a Mi Hazánk szellemi holdudvarának képviselői. A magát jobboldalinak tartó fősodornak nem lenne előnyös a valóban súlyos sorskérdések megtárgyalása az igazi nemzeti oldallal, ezért őket nem hívják meg. Így az egyedül maradt kormánypárti ideológusok és vendégeik kórusa nyugodtan rághatja a gittet a jól ismert politikai jelszavak – úgymint szuverenitásvédelem, patrióták, Brüsszel – gondolatkörben.

A meghirdetett témák közül egyedül Kárpátalja tűnik bevállalósnak, de az 1991-es népszavazási döntés végrehajtásának kínos kérdését nyilván kerülni fogják. Vagy elmondják, hogy most éppen – mint harmincöt éve mindig – nem időszerű, követelésével csak ártanánk az autonómiájára szavazó magyarságnak, úgyhogy jobb, ha nem feszegetjük.

Pedig legalább évente egyszer jó lenne nyilvános vitát vállalni a nemzeti radikálisokkal, a népi gondolat képviselőivel a nemzethatárokon belüli aktuális problémákról. 

Mondjuk a magyar gazdák helyzetéről, a transzatlanti együttműködés helyett. Vagy például meg kellene tárgyalni a devizás csalással átvert magyar családok jóvátételét, a „Mit kíván a magyar nemzet?” című purparlén, mert azt milliós lélekszámban kívánják a magyarok. A magyar gazdaság esélyeinek a Rogán Antal által vetített változata helyett szó eshetnék a vendégmunkások importjáról és a cigánykérdésről.

Illyés Gyula és Németh László (Forrás: fortepan)

Ebből a tihanyi szellemi összesereglésből egy dolog eléggé hiányzik: a szellem. És még egy: a magyarság. A jó szándék – tegyük fel – megvan, de az ugyebár a pokolba is kikövezi az utat. Jobb lenne helyette az egyszerű, józan népi szellem és akarat képviselete.

Féja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon (Forrás: ujkor.hu)

Ha az „átkosban”, mondjuk 1965-ben valami csoda folytán rendeztek volna közéleti fesztivált Tihanyban, oda átment volna a félsziget nyugati oldaláról: Sajkodról Németh László, felballagott volna a tihanyi Alsó-Kopaszhegyről Illyés Gyula. Érkezett volna Bertha Bulcsu Györökről és Takáts Gyula a györöki Becehegyről, Tatay Sándor Tomajról. Akarattyáról a sértődékeny Kodolányi, de még Veres Péter is. Távolabbról, Kaposvárról Fekete István, Pécsről Várkonyi Nándor, még süketen is. A bokodi raktáros-filozófus Hamvas Béla; Budapestről: Kodály Zoltán, Féja Géza, Sinka István, a fekete bojtár, és a háborús bűnösként elítélt Erdélyi József. És hogy ki ne felejtsük: Csurka István is jelen lett volna. Micsoda szellemi tűzijáték lett volna ott!

A „szuverenitás” meg a „transzatlanti” szavakat nem ejtették volna ki a szájukon, viszont amit elmondtak volna, azok a jelenkor legégetőbb társadalmi kérdéseire is választ adnának. De vajon meghívnák-e őket a Tranzitra?