Vendégmunkások importálása helyett a magyar dolgozót kellene megbecsülni!

Nem tudom elengedni azt, ami hétfőn Kálmánházán történt. Ez a kis magyar település ugyanis sok szempontból szimbóluma lehet annak, ami az országban zajlik. Ezt az elmúlt napok üzenetei és kommentjei is egyértelműen megerősítik. Kollégánk, Lipták Tamás gondolatai a kálmánházi események kapcsán.

Az önmagában egészen szürreális, hogy 2025-ben egy kis magyar falu népének bemutatót szerveznek, amelyen szó szerint megnézhetnek három filippínót. Miközben ott ült a három vendégmunkás, akiknek fogalmuk sem volt arról, mi történik körülöttük, a „bérbeadójuk”, aki oda vitte őket, arról beszél néha rájuk mutogatva, hogy milyen rendesek, otthon 3-4 gyerekük is van. Valamint azt ecsetelte, hogy bár az illegális migráns rossz, és ő maga is hazafi, de a legális migránssal semmi baj nincsen. Arról persze nem beszélt, ő és a munkaerő-kölcsönző cége mennyit is keres ezzel az egésszel.

Aztán megjelent a közönség soraiból két 18 éves lány, akik „azért kértek szót”, hogy elmondják, milyen tisztelettudóak az egészből semmit nem értő, kínosan mosolygó filippínók. „Akik 12 órát is dolgoznak egy nap vidáman, szorgalmasan, akár a hét minden egyes napján!” Igen, ez így elhangzott!

A kálmánháziak, ahogy nagyon sok más település lakói, nem kérnek ebből. Nem azért, mert gyűlölnének, utálnának bárkit. A filippínókkal és a pirézekkel sincs személyesen bajuk. A jelenséggel, ami a mikrokörnyezetükben és az országban zajlik, annál inkább. Ennek, valamint a lakosokra agresszíven, pökhendien, lekezelően megjegyzéseket tevő, a tulajdonképpeni szomszédaira beszólogató vállalkozó viselkedésének volt köszönhető az indulatok elszabadulása is.

Mielőtt újságíró lettem, másfél évtizedet dolgoztam különböző helyeken. Voltam gépkezelő operátor, dolgoztam a termelésben, raktárakban, szóval, nagyon jól tudom, milyen is ez. Megfordultam olyan helyen is, amiről a mai napig nem akarom elhinni, hogy bárki engedélyt adott volna rá, miközben uniós pénzből létesült, és a NASA egyik projektjébe készített kísérleti adalékot... A körülményeket nem ecsetelném, inkább gyorsan leléptem, mielőtt maradandó egészségkárosodást szenvedhettem volna az ott kezelt anyagoktól.

Természetesen Kálmánháza jótevője is azzal hárított, hogy dolgoztatnának ők magyar munkaerőt, de hát a magyar nem vállalja, a termelésnek pedig mennie kell. Ez utóbbiban pedig az a helyzet, hogy igaza van. Csak éppen amikor a helyiek a munkakörülmények és a jövedelem színvonala felől érdeklődtek, mondjuk úgy, nem kaptak megfelelő választ. A filippínókat ez nem érdekli, így meg sem kérdezik. Dolgoznak ők ezért a bérért ilyen körülmények között is boldogan, tisztelettudóan napi 10-12 órát is, megállás nélkül.

A NER 15 évének talán legnagyobb, legsúlyosabb bűne volt az, amit a munkaerőpiaccal művelt. Kezdve A munka törvénykönyvének 2012-es módosításával, amely elképesztő mértékben tolta el a jogok és kötelezettségek kérdéskörét úgy, hogy a nagy multik és a munkaadók érdekei sokkal hangsúlyosabban érvényesülhessenek a munkavállalók, a dolgozó magyar emberek érdekeinél. Tapasztaltam ennek hátrányait magam is.

Időközben az árak elszálltak, miközben a fizetések finoman szólva sem, a munkakörülményekről sok esetben nem is beszélve. Szép és jó dolog az uniós előírás, csak ahogyan mondani szokták, a lőtéri kutyát nem érdekli, ha meló van. Márpedig az van, csak magyar nem maradt, aki ilyen bérért a fennálló körülmények között elvégezze azt.

Így jöhetnek a filippínók, meg ki tudja kik, akiket lehet mutogatni a falu népének, mint a bazári majmokat. Vagy a rabszolgákat, akiket a „munkaerő-kölcsönzők” ide repültetnek, elszállásolnak, bérbe adnak – lássuk be, igencsak megaláznak. A magyar dolgozóval együtt, akit lustának, anyagiasnak állítanak be, csak hogy igazolni lehessen az elmúlt 15 esztendő elhibázott gazdaságpolitikáját.

Pedig a magyar munkaerő nem lusta, nem anyagias. Csak megbecsülést és tisztességes életet szeretne a szülőföldjén, magyarok között, magyarul.

Lipták Tamás

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.