A Tisza Párt állatvédelmi programjának értékelése

Bóday Pál, a Macskaárvaház Alapítványtól véleményezte Magyar Péter terveit, akinek első olvasatra két gondolat jutott eszébe: „Miből szeretnék finanszírozni?”, illetve „Komolyan gondolják-e vagy csak hazudnak?” – majd leszögezte, ő „megelőlegezett bizalommal” tekint a Tisza Pártra, így feltételezi, a szakértők nemcsak komolyan gondolják a leírtakat, de már a forrást is megtalálták hozzá. Így kizárólag a programot értékeli írásában, ugyanis feltételezi, hogy azok így meg lesznek valósítva, ahogy ígérik. 

Bevezetőjében a következőt vette észre Bóday: „A programot Xantus Jánosról nevezték el. Xantus János egy kitűnő magyar ember volt, világraszóló teljesítményekkel az etnográfia, az állat- és növénypreparálás, a múzeológiai területén, de soha életében nem volt állatvédő. Vélhetően – sajnos – Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója, a párt állatvédelmi (vagy ahogy a Tisza nevezi) állatjóléti programjának írója, állatkert igazgatóként csak az ő nevét ismeri. Xantus egy magyarországi állami állatkert létrehozásának ötletadója, majd alapításától két évig a pesti Állatkert igazgatója is volt.” 

Meglátása szerint az állatkert, mint intézmény gyökeres ellentétben áll az állatvédelem elveivel, így ilyen személyről elnevezni a programot vagy „műveletlenségre” utal, vagy – rosszabb esetben – „vészjósló üzenet az állatvédelemnek”. Rámutat ugyanakkor, hogy noha a magyar állatvédelem története sajnos mindmáig tudományos alapossággal csak részben feldolgozott, de annyi bizonyos: „a modern kori Európa egyik legtekintélyesebb állatvédelmi szakembere és tudósa (nem mellesleg nagyszerű magyar hazafi) Herman Ottó, az első magyar állatvédő civil szervezet egyik alapítója, korát egy évszázaddal megelőzve már több mint száz évvel ezelőtt a mai, legradikálisabb állatvédelmi követeléseknek is megfelelő javaslatokkal állt elő. Lényegében egy időben a kor leghaladóbb (angol) állatvédőivel. De mellette több kortársa, mint Kubinyi Ágoston az ismert művelődéstörténész, régész, Almási Balogh Pál orvos, Chernel István ornitológus is lehetett volna névadója egy állatvédelmi programnak. Mindannyian nagyszerű tudós emberek, egyúttal lelkes és hiteles állatvédő aktivisták voltak a XIX században.”

Bóday arra is felhívja a figyelmet, hogy a Tisza Párt programjában ígéretet tesz egy Környezet, Természet és Állatjóléti Minisztérium létrehozására. A tervről úgy véli „elméletileg üdvözlendő”, de önmagában „teljesen üres ígéret”. „Mint tudjuk, Magyarországon a rendszerváltás óta nagyon sok kormány fenntartott környezetvédelmi minisztériumot, amely tárca azonban kivétel nélkül negyedrangú, korrupt, elvtelen, hozzá nem értő káderek temetőjeként funkcionált – gondoljunk csak a leghírhedtebb és legbotrányosabb környezetvédelmi szégyenminiszterekre, mint: Keresztes K. Sándor, Pepó Pál, Persányi Miklós, Szabó Imre vagy éppen Fodor Gábor” – teszi hozzá. 

Amiből azt a következtetést vonja le, hogy ez az ígéret csak akkor lenne hiteles, ha megneveznék, kit/kiket szeretnének ennek a tárcának az élére. Hozzáteszi: „Csak bízhatunk benne, hogy sejtésünk, miszerint Gajdos László nyíregyházi állatkert igazgató a jelölt, csak egy szörnyű dezinformáció. Ez esetben ugyanis joggal, okkal számíthatunk az egyik legmocskosabb, legkorruptabb környezetvédelmi miniszter időszakához, a Persányi-érához hasonló környezet, természet és állatvédelmi ámokfutásra.” 

Szörnyű, de ki kell mondani: szakminisztérium hiányában is kijelenthető, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus állatvédelmi stratégiája és Óvádi Péter munkássága a rendszerváltás utáni korszak eddigi leghatékonyabb, legszimpatikusabb és legnépszerűbb operatív időszaka.

Nemrégiben a greenfo.hu című szaklapban Bódayiék értékelték a kormány állatvédelmi munkáját, akkor úgy fogalmaztak: „az állatvédelemmel érintkező kormányzati szereplők közül Nagy István agrárminiszter munkájára egyest, Semjén Zsoltnak a magyar vadászlobbi vezetőjének ténykedésére szintén egyest, viszont Óvádi Péter állatvédelmi kormánymegbízott ténykedésére négyes »osztályzatot« adnánk”.

Itt jegyezte meg az író: „a program vállalása, egy komoly állatkertfejlesztési program Magyarországon teljes mértékben szembemegy az állatvédelem elveivel, az ötlet nyilván Gajdostól és az általa képviselt állatkertlobbitól származik. Természetesen az állatkertfejlesztés nem a legszörnyűbb, ördögtől való ősbűn, de az állatvédelemhez semmi köze, legfeljebb turisztikai attrakciófejlesztésként értelmezhető.”

Állatjóléti hatóság?

A Tisza Párt országos hatáskörű állatjóléti hatóságot hozna létre, és országos hatáskörű állatjóléti őrök hálózatát hozná létre a gyepmesteri, telepek, menhelyek, jegyzők és állatorvosok felett. Az ötlet Bóday szerint jó, azonban amíg nem árulják el ennek a szervezetnek a jogállását, elképzelni sem tudja, miként, milyen jogosítványokkal, jogállással fognak jegyzők és állatorvosok felett ellenőrzést gyakorolni, és ha nem terjesztik ki az állatvédelmi őrség hatáskörét a vágóhidakra, állattartó telepekre és vadásztársaságokra, addig szerinte nehéz érdemben örülni a javaslatnak. 

A „szigorítjuk a jogszabályokat” , „jogharmonizációt hajtunk végre”, „országos ivartalanítási programot szervezünk” és egyéb konkrétumok nélküli pontokat „közhelyeknek” minősítette, ami szerinte két dolog miatt irreleváns: egyrészt ilyenek már most is zajlanak, másrészt ezen ötletek esetében az innováció és a hitelesség kizárólag a gyakorlati megvalósítás részleteiben rejlik.

Példaként említette, az országos ivartalanítási akciót, ami csak a jegyzők bevonásával és felkészítésével lehet sikeres, ám a programban nem látni annak nyomát, miként lesznek érdekeltek/kötelezettek a települések hivatalainak iránytói az ivartalanításban, az állatkínzások elleni fellépésben. 

Ezt követően tért rá a menhelyekkel kapcsolatos ígéretekre. Itt szó volt országos nyilvántartásról, felügyeletről, megélhetési állatvédők kiszűréséről stb.  Erről így ír: „sajnos a párt (és Gajdos László csapata) teljes inkompetenciájáról tanúskodik. Nem értik, vagy nem tudják, hogy Európában (például a szomszédos Ausztriában) állami, tartományi, városi és civil menhelyhálózat működik, különböző feladatokkal, kötelezettségekkel. Ami pedig a megélhetési állatvédőket (vagy talán inkább fogalmazzunk pontosan: az állatvédelemre kapott pénzek tolvajait) felderíteni, (szigorúan) szankcionálni nem állatvédelmi, hanem büntetőpolitikai kérdés. Amelyik állatvédő ellopja az állatok védelmére szánt pénzt, az nem állatvédő, hanem tolvaj, sikkasztó, költségvetési csaló, áfacsaló, stb...Tehát, ha Magyar Péterék komolyan gondolják a megélhetési állatvédők kiszűrését, akkor a civil szervezeteket felügyelő ügyészség megerősítésén, és állatvédelmi képzésén kell dolgozni, hogy egy ügyész rögtön lássa: egy megélhetési állatvédő milyen trükkökkel lopja el a pénzt.” 

Bóday a „cirkuszi állathasználat szigorítását” úgy jellemzi, mint „kifejezetten rémisztő ígéret”. Szerinte a cirkuszi előadásokból azonnal és kivétel nélkül minden állatot ki kell tiltani, „ahogy azt már minden kulturált ország, sőt gyakran városi polgármesterek is megtették”. 

Azt is „kétségbeejtőnek” nevezte, hogy Magyar Péterék a gyermekek állatvédelmi oktatását állatkertekben (vagyis rosszabb, jobb minőségű állatbörtönökben) és nem állatmenhelyeket képzelik el. „Bár nem a Tisza program állatvédelmi fejezetében, hanem valamelyik szociális ígéretcsomagban szerepel, mégis durva állatjóléti szörnyűség a tüzifa áfájának radikális csökkentése. Magyarán a Tisza Párt a napelemek, napkollektorok, földhőgenerátorok korában abban látja a megoldást, hogy az erdőket továbbra is megújulónak hazudott biomasszaként eltüzeljék a magyarok, felszámolva a vadon élő állatok utolsó menedékeit, az erdőket” – teszi hozzá. 

Összegzésként pedig rámutat, megítélése szerint a Tisza Párt programjának állatvédelmi szempontból egyetlen bátor, konkrét lépése (vagy legalább ígérete) sincsen. Ezzel kapcsolatban megemlítette Tanács Zoltánt, a Tisza képviselőjelöltjét, aki korábban arról beszélt, ezen a programon ezer szakértő dolgozott, mintegy másfél évig. Bóday szerint az azért is érdekes, mert egy ilyet egy jobb képességű állatkertigazgató a ChatGPT segítségével 20 perc alatt össze tud rakni. 

„Programjuk ígéreteinek egyik fele ma is zajló programokból áll, más részük olyan ígéretekből, amelyeket már réges-régen meghaladott az idő, és amelyeknél sokkal konkrétabb, határozottabb lépések kellenének ahhoz, hogy legalább lelassítsuk azt az ökológiai katasztrófát, amit a nagyüzemi állattenyésztés, a hobbivadászat és az elavult energiatermelési elképzelések által elpusztított természetes élőhelyek hiánya okoznak” – írja Bóday. Zárásként pedig hozzáteszi: „köztudott, hogy az állatvédelem sorsa nem a jóléti tárcák elvi nyilatkozataiban, hanem sokkal inkább az agrárminisztériumok gazdasági döntéseiben dől el. A Bóna Szabolcs-féle vágóhídra termelő állattenyésztők által fémjelzett agrárprogram – megkockáztatom – állatvédelmi szempontból kegyetlenebb az általunk elfogadhatatlannak tartott Nagy István-féle elképzelésekkel. Valódi állatvédelem majd csak akkor lesz, ha valamelyik párt alkot egy Fleischmann Rudolf-programot, amelyben az állattenyésztés helyett a növénytermesztés dominál.”

„A világhírű kompolti növénynemesítő, européer tudós ugyanis már fél évszázaddal ezelőtt hitt abban, hogy egy országot egészségesen jóllakatni, elsősorban a növényi alapú mezőgazdaság őshonos, de innovatív fajtáival lehet, vagyis úgy, ahogy a növényi alapú táplálkozás és a vegán gondolkozás mai hívei világszerte hirdetik: egészségesen és kímélve az állatok életét” – zárul az értékelés. 

Fél évtized munkáját rombolta le a politikai sárdobálás

A Macskaárvaház Alapítvány képviseletében végezetül pedig Bóday Pál a rohamosan romló közbeszéd állapota miatti aggodalmait fejezte ki. Mint rámutatott, ők személy szerint fél évtizeden át küzdöttek azért, hogy megértessék minden oldal képviselőivel, hogy ők nem pártérdekek mentén nyilvánulnak meg, őket kizárólag az állatvédelem, és az állatok helyzetének javítása érdekli. Évek hosszú munkája alatt sikerült eljutniuk oda, hogy ha akár a kormány, akár a Mi Hazánk megnyilvánulásai vagy döntései kapcsán fogalmaznak meg észrevételt, kritikát, akkor arra a pártok nem támadással felelnek, hanem konstruktívan állnak hozzá. A Tisza Párt feltűnésével ezt a munkát sikerült egyik pillanatról a másikra földig rombolni, hiszen ismételten megjelent egy hangos csoport, amely azonnal „nácizik”, „fideszbérencezik”, amint vezetőjüket vagy programjukat bárki a szájára veszi.

Kapcsolódó: