Becsomagolt szarkupac

Szeretek a Hűvösvölgybe kimenni, tenni egy kört a kutyámmal a késő délutáni napsütésben. Ilyenkor nemcsak a gondolatok szakadnak rá az emberre, de igen érdekes dolgokat is megfigyelhet a társadalom különböző, a reptéren kutyáival valahol mégiscsak hasonló rétegeiről. Tanulni azonban nem érdemes tőlük. Kedd délután ugyanis több „érdekesnek” mondható jelenségre lettem figyelmes kutyás, kiránduló embertársaimat illetően, amelyekből néminemű tanulságot és egy viccesnek ható, mégis bosszantó karakterképet is felrajzoltam.

Több helyen ugyanis becsomagolt kutyaszart találtam az erdei utakat övező fák tövében. 

Máskor is előfordult már ilyen a reptéren – volt egy csomag, amely tavaly januárban három hétig (!) bírta, mint csomagolt, fagyasztott szar –, de ezen a húsvét utáni keddi délutánon több is az utamba került. Szóval azt még teljesen megértem, hogy a belvárosi betondzsungelben összeszedi az ember a kutya piszkát. Engem aztán az sem zavar, ha az erdőben tesz ugyanígy a környezettudatos gazdi. Azonban árulja már el nekem a kedves szargyűjtögető:

mégis mi értelme a csak évszázadok alatt lebomló műanyagzacskóba csomagolni a kutyaszart, ami a kakizacsi nélkül néhány nap alatt nyomtalanul tűnne onnan el?

„A szeretet nem vár, A szeretet eljön érted” – dúdolta talán magában a dalt az illető, miközben a kutyaszart csomagolta, és sokadjára elmélkedett a saját nemén. Nem én, hanem ő – én csak ennek mentén kezdtem el felrajzolni a fantomképet.

Szóval az ilyen kretént képzelem el úgy, hogy a fejéhez képest túlméretes szemüvegben, nyáron is kis kötött sapkában és sálban 5600 forintos kávét (vegán szójalattét) iszik, és arról álmodozik, hogy berlini lakosként A bolygó kapitánya-mintás pólójában kiszabadít egy bébifókát az állatkertből, hogy aztán a Városligeti-(szerinte ős)tóba engedje azt szabadon élni. 

Fenszi kis táskáján 23 darab Marx- és Partizán-, meg LMBTQ- és szárnyas pónis kitűzővel, valamint Mix nevű korcs („nem, nem fajtatiszta, de így szeretjük!”) kutyuskájával elindult a hűvösvölgyi ősdzsungelbe, hogy miután megölelt néhány fát, kijelenthesse, megmentette a budai esőerdőket. Igen, ő az a fickó, aki annyira környezettudatos, hogy még a tömegközlekedési eszközökön is a rollerjével utazik reggelente. Biztos találkozott már a jelenséggel a Kedves Olvasó, miközben azt a szart kerülgette a buszon vagy a metrón!

Néhány kivágott fa törzsére azért kiragasztott egy-egy „pedofidesz” feliratú matricát, csak hogy biztosan vesszen az Orbán. Értitek? A kivágott fák csonkjaira! Szíve szerint egyébként a Tiszára szavazna, de annak a vezetője mégiscsak Magyar, ez pedig liberális világpolgárként vállalhatatlanná teszi számára. Mivel ő maga is kutyás, na meg környezettudatos drogos, ezért marad neki a szellemi fogyatékosok mentsvára, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Ez a helyzet neki szar, pont úgy becsomagolva műanyag kakizacsiba, ahogyan a liberalizmust kétfarkú és egyéb baloldali pártokba szokás.

Kapcsolódó: