Szavazz őszintén! Ne dőlj be a „taktikusok” rossz érveinek!

A közelgő országgyűlési választások előtt a nemzeti érzelmű választókban felmerülhet a kérdés: érdemes-e egyéni körzetben taktikai okokból a Fidesz jelöltjére szavazni a Mi Hazánk Mozgalom helyett? A válasz röviden: nem – és ennek három fontos oka is van.

A „vesztes” szavazat nem vész el, csak átalakul

Az egyik legfontosabb szempont az úgynevezett veszteskompenzáció rendszere. Ez azt jelenti, hogy azok az egyéni szavazatok, amelyeket nem a győztes jelölt kap, nem vesznek el, hanem töredékszavazatként beszámítanak az adott párt országos listás eredményébe.

Magyarán: ha a Mi Hazánk jelöltje egy adott körzetben nem nyer, a rá adott szavazatok akkor is hozzájárulnak ahhoz, hogy a párt országos listáról több képviselőt juttathasson az Országgyűlésbe.

A „taktikai szavazás” visszaüthet, ha a Fidesz nyeri a körzetet

Sokan gondolhatják úgy, hogy a Tisza Párt jelöltjének megakadályozása érdekében érdemes inkább a Fideszre voksolni egyéniben. Csakhogy ez a stratégia könnyen visszafelé sülhet el. A győzteskompenzáció miatt ugyanis a győztes jelöltre leadott „felesleges” – értsd: a győzelemhez már hozzá nem járuló – többletszavazatok szintén beszámítanak a listás eredménybe. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz egyéniben történő támogatása nemcsak az adott körzetben segíti annak győzelmét, hanem országos szinten is növelheti a bejutó képviselőinek számát.

Ezzel párhuzamosan viszont csökkenhet azoknak a mandátumoknak a száma, amelyeket a Mi Hazánk szerezhet meg.

A Tisza választókerületi győzelme esetén is fordítva sül el a fegyver

Van egy másik szempont is, amelyről ritkábban esik szó. Tekintsünk egy taktikai szavazót, aki – attól tartva, hogy a Tisza Párt jelöltje nyerhet – inkább a Fideszre adja le a voksát egyéniben, holott a Mi Hazánkat támogatná.

A gondolatmenetében viszont van egy komoly kockázat: mi történik akkor, ha a számítás nem jön be, és még így is a Tisza jelöltje nyer?

Ebben az esetben a Mi Hazánkkal szimpatizáló választó pontosan az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretett volna. A „biztonsági” szavazó tehát könnyen két szék közé eshet ilyenkor: nem sikerül megakadályozni a Tisza győzelmét, viszont közben a preferált pártjának a támogatottságát is gyengíti, hiszen nem rá adta le a szavazatát. Így nemcsak a kívánt politikai eredmény marad el, de a Mi Hazánk – az a politikai erő, amelyet valójában támogatni szeretne – sem kerülhet megfelelő súllyal a Parlamentbe, így kevésbé tudja az érdekeit képviselni.

A képlet egyszerű: két ⦻ a Mi Hazánkra.

Mindezek fényében a következtetés egyértelmű: azoknak a választóknak, akik valóban a Mi Hazánk parlamenti súlyát szeretnék erősíteni, nem érdemes megosztaniuk a szavazatukat.

Kapcsolódó: