Egyre kényelmetlenebb és egyre drágább szolgálati egyenruhák

A rendvédelmi dolgozók egyik legfőbb ismérve az egyenruha, amely egyre kényelmetlenebb és egyre drágább. Botond, a Mi Hazánk Rendvédelmi kabinettagjának véleménycikke.

Miközben több száz embercsempészt enged szabadon, a kormány közben korlátozza a határvédők fegyverhasználatát jogos védelmi helyzetben - amit egyébként a rendőrségi törvény előír. De nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a kormánytisztviselők egy része az MSZMP-ben szocializálódott a népi demokrácia idején. Pintér Sándor azonban még messzebb ment: nem éppen nyugállományú rendőrhöz méltón áll a rendvédelmi állományhoz. A határra vezényeltek napidíja 310 forint. Ennyiből kellene megoldaniuk az egész napi étkezést, de a ruházati ellátmány tekintetében sem humánusabb a szabályozás:

Ősszel kötelező leadni a következő évi ruházati igényt a végrehajtó állománynak, de bizonyos ruhadarabok megvételére központilag köteleznek - általában nem igazán használt ünnepi ruházat esetében. A személyes keretből kifizetett munkaruházatot természetesen leszereléskor ellenszolgáltatás nélkül veszik vissza. Az árak persze változnak is - az igénylés- és az átadás időpontja közötti árkülönbséget ki kell fizetni, ami az igénylő keretét terheli. A minőség pedig egy másik kérdés: van olyan szolgálati bakancs, ami 1500 méter után elhagyja a talpát, nem beszélve a műszálas munkaruhákról, amiket persze nem azok hordanak, akik döntenek róluk. Az állomány már ott tart, hogy visszasírja az 1990 előtti 65M ruházatot, ami fényévekkel kényelmesebb viselet volt.

A körülmények tehát lesújtóak, amelyek között azoknak kell dolgoznia, akiknek hivatása, hogy megvédje a lakosságot.