Így teszi tönkre a nagytőke a kisüzemi sörfőzdéket

A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete szerint a multinacionális sörgyárak szerződéses trükkökkel zárják el a piacot a kisebb szereplők elől, ezzel túlárazva a termékeket és szűkítve a fogyasztói választékot. Bár a jogalkotók már próbálták szabályozni a helyzetet, a gyakorlatban érdemi változás nem történt. Az egyesület új lépéseket sürget a valódi verseny megteremtéséhez – írta meg az Index. 

Hamarosan itt a jó idő, mely nemcsak a nyaralásnak, a kirándulásnak és a szabadidős tevékenységeknek, hanem a sörfogyasztásnak is kedvez. Még ha igazi tél nem is volt, azért egy jó hideg sör még mindig jobban esik az embernek egy meleg nap után, semmint egy ködös, hideg, esős délutánt követően. A verseny a pozíciókért már meg is kezdődött a sörgyártók között, ám már látni annak jeleit, hogy a (főleg külföldi tulajdonban lévő) tőkeerős multinacionális nagyvállalatok gátlástalanul kihasználják helyzeti előnyüket.  

A nyári forgalom élénkülése várhatóan sem a versenyt nem ösztönzi, sem a fogyasztói árakban nem eredményez csökkenést. A nagyüzemi csapolt sör már most többe került, mint bármikor. „Továbbra is megrövidítik a fogyasztókat, és túlárazzák a csapolt nagyipari söröket a magyar vendéglátóknál” – mondta az Indexnek Starcsevics Péter, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke. 

Ez a két mondat önmagában rávilágít arra a tényre, hogy mekkora hazugság az az állítás a „szabad versenyről”, meg a „fogyasztóknak kedvező árakról”, amelyekkel eladták nekünk a kapitalizmust annak idején. Nem arról van szó, hogy a kapzsi vendéglátósok önkényesen emelik az árakat, hanem eleve mesterségesen megemelt áron vásárolják a söröshordókat a multinacionális sörgyáraktól. Az ártöbbletet pedig kénytelenek továbbhárítani a vendégekre. Így lesz – akár vidéken is – egy korsó sörből könnyen 1200–1400 forintos tétel. 

A rendszernek bizarr a logikája: 

pont ez a túlárazás teremti meg azt a pénzügyi alapot, amellyel a multinacionális cégek a csapolt sör piacának kisajátítását finanszírozzák. 

Starcsevics Péter rámutatott, a monopólium különféle szerződéses formákon keresztül valósul meg, a legtöbb vendéglátóhelyen gyakorlatilag csak egyetlen gyártó termékei találhatók meg a csapokon – függetlenül attól, hogy mit szeretne a vendég. Egy korsó sör ára 200–300 forinttal is alacsonyabb lehetne, ha lenne verseny.

Kormányzati beavatkozásra lenne szükség

A problémák már vagy 15 éve fennállnak, mégis évekbe telt a Gazdasági Versenyhivatalnak, míg végül 2015-ben végre kimondta: 

a Heineken, a Dreher és a Borsodi gyárak olyan szerződéses rendszert működtettek, amely piaclezáró és versenykorlátozó hatású volt.

Ez már akkor sértette az uniós versenyjogot. A GVH ráadásul azt is feltárta, hogy a jogsértéssel érintett vendéglátóipari szektorban az érintett multinacionális vállalatok 65 százalékkal magasabb áron értékesítették a sört, mint azoknál a kiskereskedelmi láncoknál, ahol működött a piaci verseny. 

Ahogy azt már megszokhattuk a Fidesz rendszerében, ahol a nagytőke nyerészkedik a kisvállalkozások kárára, ott nem jellemző, hogy erélyes fellépés történne, legfeljebb látszatintézkedés. Nem történt ez másképp most sem, hiszen mintegy 5 év időhúzás után, 2020-ban Kósa Lajos kezdeményezésére elfogadtak egy törvényjavaslatot, mely egyfelől tele volt kihasználható kiskapukkal, másfelől amúgy se tartatták be még a betartatható részeket sem. Vagyis, törvény ide vagy oda, a nemzetközi nagytőke ugyanúgy nyerészkedhetett a magyar kisvállalkozások kárára. 

A Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke egy történetet is elmesélt a lapnak. Mint rávilágított, a sörgyárak mindig újabb és újabb technikákat vetnek be a kisüzemi sör ellehetetlenítése érdekében. Amikor a 2010–2011-es években elindult a sörforradalom, még senki nem hitte, hogy a kisüzemi – vagy ha úgy tetszik, kézműves sörök – népszerűek lesznek. Az elején a nagytőke még elnézte a vendéglátósoknak, hogy az ő termékeik mellett kézműves söröket is értékesítsenek – de kizárólag csak olyanokat, amiket „a nagyok" nem gyártanak. Példának okáért a meggysör vagy az IPA. Viszont, mikor a sörgyárak felismerték, hogy a fogyasztók szeretik a meggysört, ők is elkezdték gyártani. Aztán lett IPA-juk is. Természetesen, amikor ezek a sörtípusok az ő kínálatukban megjelentek, már nem látták szívesen a kisüzemieket a csapokon. Ezt követően pedig minden lobbierejüket bevetve egyszerűen kiszorították a kis sörfőzdéket valamennyi vendéglátóipari egységből. 

„Egyébként egy másik sörgyár bevett szokása, hogy a vendéglátóegységekben az egy-két körös sörhűtőjét öt-hat körösre cserélte. Ez nem azt jelenti, hogy négy-öt féle sörrel többet csapolnak az adott helyen, hanem marad az egy-két féle csapolt sör, csak a pult alatti hűtőt cserélik le, ahol amúgy is szűkös hely van. Ezek után a vendéglátósnak azt javasolják, hogy mondja azt, a pultban már nem fér el a kisüzemi sörhűtő. Így működik a multik szorítása” – mesélt el egy másik történetet is. 

A törvény sem ér semmit

Mint a GVH vizsgálatai rámutattak, a multinacionális sörgyártók jellemzően két szerződést kötnek, egyet a vendéglátóval, egyet pedig a nagykereskedővel. A vendéglátóval kötött szerződésben – jól látható összegért cserébe – elfogadtatják, hogy a vendéglátó a sörcsapon értékesíti az adott nagyvállalat termékeit. Régebben ezekben szerepelt a „kizárólagosan” szó is, de a sörtörvény miatt manapság ennél már óvatosabb és kreatívabb jogi megoldásokat alkalmaznak. A lényeg azonban nem változott, mint arra Starcsevics Péter rámutatott:

„így vagy úgy, de egy összegért cserébe elérik, hogy más gyár termékei ne kerülhessenek fel a sörcsapokra." 

Ezt pedig nemcsak a hazai kisvállalkozások, de a fogyasztók is megérzik. Ahogy a GVH 2023-as ágazati jelentéséből kiderül, a multinacionális sörgyárak továbbra is egészen sajátosan szerződnek néhány kiválasztott nagykereskedővel: befolyásolják az ital-nagykereskedők továbbértékesítési árait, földrajzilag lehatárolnak működési területeket, befolyásolják, hogy a nagykereskedő milyen termékeket forgalmazzon, illetve milyen termékből mennyit értékesítsen. Sőt, még azt is visszaellenőrzik, hogy a nagykereskedők az egyes vendéglátóknak mit és ténylegesen mennyiért adnak el. Aki ezt nem vállalja, az könnyen elveszítheti a gigantikus sörszállítási üzletét, ami egy nagykereskedőnek értelemszerűen nem lehet valós üzleti opció.

Az ördögi kör pedig akkor zárul be, amikor a vendéglátós, aki eladta a csapolt sör piacát a multinacionális vállalatnak, a nagyvállalat által kiválasztott nagykereskedőtől verseny nélkül, emelt árakon vásárolhatja meg a nagyüzemi söröket. Természetesen mindezt úgy csinálják, hogy teljesen „jogszerű” legyen, így nem is lehet fellépni ellene. Ami nem meglepő, hiszen a liberális kapitalizmusban a jog mindig az idegent és a tőkét szolgálja. 

Más országok megvédik a polgáraikat

Érdekes adaléka a történetnek, hogy miközben a magyar kormány hátradőlve nézi, ahogy a multinacionális tőke tönkreteszi a magyar sörfőzőket, addig más országokban, mint például Görögországban, Franciaországban vagy Belgiumban kevesebbért is szabtak már ki kemény bírságokat, de folyamatban vannak eljárások többek mellett Lengyelországban és Spanyolországban is. A hazai kisüzemek szerint az igazság pillanata Magyarországon is eljön, „még akkor is, ha a söróriások jól fizetett ügyvédek és politikai lobbisták hadával dolgoznak együtt” – tette hozzá Starcsevics Péter. 

Az erélyes fellépés az üres államkasszának is jót tenne, hiszen a versenyjogi bírságokat általában egy cég forgalma alapján számolják ki, annak százalékos részeként. Egy ilyen büntetés a nagyipari sörgyártók évi több száz milliárd forintos magyarországi forgalma alapján hatalmas összeget jelenthet. A tétet tovább emeli, hogy az egyik multinál 2024-ben egy holland bíróság már megállapította, hogy az anyavállalat is felelős volt a görögországi leányvállalata által elkövetett – magyarországihoz igencsak hasonlító – piackorlátozó jogsértésekért. 

Ami egyben azt is jelentené, hogy a tagállami szintű gigantikus büntetés mellett az anyavállalatot is lehetne kötelezni kártérítés megfizetésére versenyjogi jogsértésekért. A kisüzemek semmi mást nem kérnek a kormánytól, mint hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket. Legalább azokat ne engedjük tönkretenni, akik túlélték a teljesen elhibázott lezáráspolitikát, a Covid-diktatúra időszakát és az inflációs helyzetet.

A magyar társadalmon nem múlik, hiszen felmérések szerint a magyarok jelentős többsége szívesebben inna hazai, magyar söröket, ha lehetősége lenne rá. Ennek megteremtéséhez azonban egy nemzeti kormányra lenne szükség, mely a globális nagytőke helyett a saját népe érdekeit nézi. 

Kiemelt képünk illusztráció, fotó: Jack Taylor/Getty Images