A Mi Hazánk alelnöke beadványában azt írta:
„A Büntető Törvénykönyv 2024. július 1-jei hatállyal elfogadott módosítása kimondja, hogy sosem évülnek el a 18 év alattiak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények. Ha tíz évet visszamegyünk az időben, ugyancsak a Büntető Törvénykönyv 2014. évi módosítása szerint, nem évülnek el a gyermek sérelmére elkövetett, ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szexuális bűncselekmények.”
Hozzátette: „Egy éve ilyenkor kimondták, hogy a kormány egyértelműen elkötelezett abban, hogy gyermekek elleni súlyos nemi bűncselekmények esetében szó ne lehessen elévülésről, az ilyen bűncselekmények elkövetői ne kerülhessék el a törvény előtti felelősségre vonást. Igaz, hogy a jogállamiság egyik alappillére a visszaható hatályú törvénykezés tilalma, ugyanakkor van ebben a kérdésben egy fontos kivétel.”
Novák Előd aláhúzta, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 7. cikkének 2. pontja kimondja, hogy nincs akadálya egy személy bíróság elé állításának és megbüntetésének, ha olyan cselekményt követett el, amely az elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert jogelvek szerint bűncselekmény volt.
„Bár ezt a kitételt alapvetően az emberiség elleni bűntettekre értjük, vajon nem emberiség elleni bűnök az ártatlan, védekezésre képtelen, felnőtt társadalom védelmére, felelősségére bízott gyermekek ellen elkövetett olyan bűncselekmények, amelyek egy életre nyomorítják meg a lelküket?”
– írta.
A mi hazánkos országgyűlési képviselő hozzátette, az elmúlt hónapokban két közszereplő elkövető került a figyelem középpontjába, akikről kiderültek ilyen esetek, hisz több áldozatuk vállalta a hatóságok előtti vallomástételt – hosszú évek, évtizedek elteltével állva a nyilvánosság elé.
„Éppen azért ennyi idő elteltével, mert ezeknek a rendkívül súlyos, lélekgyilkos bűncselekményeknek a feldolgozásához, a szembenézéshez, a szégyen és traumák alóli legalább részleges felszabaduláshoz idő kell. Mégis ott tartunk, hogy ezekben az esetekben teljesen hiábavaló és az általános megnyilvánulásokból kitűnik, hogy félre is értelmezett az a bizonyos 2024-es törvénymódosítás, amely szerint soha nem évülhetnek el az ilyen rémtettek. Hiszen mégiscsak elévülhetnek, ha durva szexuális visszaélések, megrontások elkövetői erre való hivatkozással nem állnak bíróság elé, sőt mi több, nem is lettek meggyanúsítva sem” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy először a Varnus Xavér által, áldozatok és hozzátartozóik nyilatkozata szerint az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején 15–17 éves, hatalmi befolyása alatt álló fiatal fiúk sérelmére történt szexuális visszaélések kapcsán mondta ki a Nemzeti Nyomozóiroda, hogy még csak nyomozni sem hajlandó, mert a Magyar Jelen újságírójának feljelentésében szereplő cselekmények már elévültek.
Novák Előd emlékeztetett: „A minap pedig ugyancsak a Nemzeti Nyomozóiroda hozott eljárást megszüntető határozatot Lakatos Márkkal és Lengyel Attilával, a VIVA zenei csatorna korabeli két meghatározó személyiségével kapcsolatban, melyben egyértelműen leírják az áldozat tanúkihallgatását és általa átadott bizonyítékok vizsgálatát követően, hogy az olyan súlyos bűncselekmény, mint fajtalankodással megvalósuló megrontás, megtörtént, és arra is van utalás, hogy a személyi szabadság megsértése is megtörténhetett az akkor, 2004-ben mindössze 13 éves, védekezésre képtelen fiú sérelmére, de az elévülés szabályai miatt 2009 júliusa óta ezen bűncselekmények tekintetében a nyomozást sem lehet lefolytatni, a büntethetőség megszűnt.”
„Milyen világban élünk, van-e jogbiztonság, család és gyermekvédelem egy olyan országban, ahol felderítésre kerül, hogy két felnőtt férfi, együtt, akarategységben, bezárt egy lakásba egy védekezésre képtelen, kiszolgáltatott kiskorú gyermeket, ráadásul férfiakként a fiút megrontották, és amikor minderről végre beszélni képes, azt mondják neki magas rangú rendőr nyomozók, hogy elévült, nincs mit tenni, menjen haza…”
– írta Novák Előd.
Hozzátette: „Lakatos Márk kapcsán 2024 októbere óta ráadásul más sértettekkel összefüggésben, akik szintén fiatalkorú, kiszolgáltatott, állami gondozott fiatalok, szintén súlyos szexuális visszaélések és emberkereskedelem gyanújával van folyamatban büntetőeljárás a XI. kerületi Rendőrkapitányság Ifjúságvédelmi Alosztályán. Fél év alatt csaknem negyven tanút kihallgattak, egy kerítőt le is tartóztattak, de Lakatos Márkot, akiről már több áldozat elmondta, hogy hosszú évek, évtizedek óta mit tesz a kiszolgáltatott fiatalkorú fiúkkal, nemcsak, hogy nem gyanúsították meg, terhelő tanúvallomások sora alapján, hanem még csak ki sem hallgatták.”
Novák Előd hangsúlyozta: „Varnus Xavérnak nemcsak korábbi áldozatai, annak családtagjai, közeli barátai beszéltek, különböző polgári perekben most már bíróság előtt is arról, hogy 15–17 évesen szexuális kapcsolatot folytattak az orgonistával, hanem még könyvében is eldicsekedett ezzel. Mégis ő fenyegethet tízmilliós sérelemdíjakkal tanúkat, mert az ellene tett büntetőfeljelentést elévülés miatt érdemben még csak meg sem vizsgálta a nyomozóhatóság.”
„Azt gondolom, hogy a fentebb leírt folyamatok nem tükrözik a jogalkotói szándékot, és nem felelnek meg a társadalom igazságosság iránti jogos elvárásának. Egyben azt üzenik az áldozatoknak, hogy hallgassanak, soha ne merjenek segítséget kérni, hatóságokhoz fordulni, mert ők húzzák a rövidebbet”
– húzta alá a nemzeti ellenzéki politikus.
Novák Előd a beadványa végén az alábbi kérdéseket tette fel Tuzson Bence igazságügyi miniszternek:
• Kérdezem a tisztelt miniszter urat, miért, hogyan történhet ez meg ma Magyarországon, amelynek kormánya azt harsogja, hogy a gyermek az első?
• Mikor áll szándékában a miniszter úrnak a nyilvánvaló közfelháborodásra reagálva elévülés kérdésében jogi állásfoglalást és közbeavatkozást kérni Polt Péter legfőbb ügyésztől?
• Szándékában áll-e előterjeszteni olyan törvénymódosítást, van-e ennek Fidesz–KDNP vezette kormányban támogatottsága, hogy a pedofil bűnelkövetések büntethetőségét az időkorlátokból kiemelje, vagy Brüsszelre, jogállamiságra hivatkozva, az elévülés szabályival takarózva cserben hagyják az áldozatokat, csak mert bántalmazásuk, életük romokba döntése túl régen történt?