Több mint felére csökkentette az erőszaktevő büntetését a bírónő, mert szerinte „ő a rendszer áldozata”

Emberrablás, rablás és nemi erőszak, egyebek mellett ezek nyomják az alig 23 éves Christopher Thompson bűnlajstromát. A tárgyalás során az esküdtszék mintegy 65 év letöltendő börtönbüntetés kiszabását indítványozta számára, mire a bírónő – teljesen példátlan módon – közölte, hogy ez „túl sok”, hiszen az illető a rendszer áldozata, így önkényesen mindössze 30 évre ítélte. 

Ítélete indoklásában arról beszélt, hogy a „fiatal” a „rendszer áldozata”, akit „rehabilitálni kell”. Természetesen a példátlan ítélet a liberális oldalon egyáltalán nem okozott felháborodást, amiből mindenki kitalálhatja a „fiatal” áldozatának származását. 

Mi történt? 

Thompson a vád szerint símaszkban, lőfegyverrel a kezében fenyegetett meg egy nőt, akinek előbb beszállt a kocsijába, majd orális szexre kényszerítette. Ezt követően utasította, hogy hajtson egy bankautomatához, és vegyen fel készpénzt a maximális kerete erejéig. A rablás után ismételten orális szexre kényszerítette áldozatát. 

Talán mondanunk sem kell, hogy a bűncselekmény elkövetése idején Thompson próbaidőn volt, és egy ún. „elterelő programra” jelentkezett, miután a rendőrség szerint lopott lőfegyver volt nála, és elmenekült a rendőrök elől.

Az elterelő program (diversion program) a büntető igazságszolgáltatási rendszer alternatívája, amely a vádemelés vagy elítélés helyett rehabilitációt, oktatást vagy kezelést kínál, különösen első bűntettesek vagy fiatalkorúak számára. Célja a bűnelkövető társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése, a visszaesés esélyének csökkentése és a bírósági rendszer terhelésének mérséklése. Ahogyan a példa mutatja, ez a „fiataloknál” épp olyan sikeres, mint hazánkban.

Ennek ellenére a bírónő, mindannyiunk számára érthető okokból, nem érezte olyan súlyosnak Thompson tetteit, mint a „rasszista esküdtszék”, s a „tévelygő fiatalt” sem gondolja egy menthetetlen szociopatának, akinek karrierútja valójában a bűnözés. 

Kentucky egyike azon megmaradt államoknak, ahol az esküdtszék javasol ítéletet a bíróknak, akiknek általában a feladatuk ezeket jóváhagyni. Legalábbis eddig ez volt a bevett gyakorlat, amelyet most Tracy Davis kvótabírónő páros lábbal rúgott fel. Az eset legérdekesebb momentuma volt, mikor a vádlott védőügyvédje nyilatkozta döbbenten, hogy 13 éves praktizálása alatt még sohasem látott olyat, hogy egy bíró ilyen szinten semmibe vegye az évszázados joggyakorlatot. Ettől függetlenül persze örült a döntésnek, mivel szerinte a bírónő „helyesen döntött”. A „fiatal tévelygő legény” leendő áldozatai aligha gondolják majd így, de hát ezt a réteget ez ugye nem igazán érdekli.   

Ami igazán tanulságos ebből az esetből (is), hogy – ahogyan azt Magyarországon is látjuk, tapasztaljuk – az ideológiailag (vagy más, velük született jegyek miatt) elfogult bírók gyakorlatilag bármilyen ítéletet hozhatnak annak biztos tudatában, hogy ők érinthetetlenek. Senki sem vonhatja felelősségre, senki sem számoltathatja el őket – így szabadon ítélkezhetnek bárki felett. Ennek megváltoztatásához kizárólag a politikai akarat hiányzik. Hiszen, hiába döngették mellüket Trumpék hónapokkal korábban, hogy törvényt hoznak majd a bírók felelősségre vonhatóságáról – annak azóta se híre, se hamva.

Kapcsolodó: