Balogh Péter Facebook-profilján hagyományérző-gazdálkodó-geográfusként mutatkozik be, azonban úgy tűnik, a költészetben is megállja a helyét. Szabadversnek induló költeményében próbálja átadni azt a tudást, amit már oly sok módon igyekezett az elmúlt évek során a vízgazdálkodást szívügyének tekintő szakember, de a kormánynál süket fülekre talált. Alább a teljes művet olvashatják:
     
 
Balogh Péter - Vízgazdálkodási agrármatek
    Számokat írok, ha szabad versben
    és téziseket, hogy tanulhatóbb legyen,
    hogy legyenek érthetőek és számon kérhetőek,
    a számon kijött szavak a jövővel mérhetőek.
    
 
    A nyári vízhozamokból (70 m³/s)
    duzzasztással együtt sem (párszáz millió m³)
    lehet kielégíteni a nyári vízigényt (5–10 milliárd m³)
    a Tisza-alföldön (20–30 ezer km²).
    
 
    Ehhez képest a nagyvizekből (árvíz-belvíz)
    lehetne visszatartani a tájakban (árterekben)
    annyi vizet, ami jelentősen segítene (2–3 milliárd m³)
    a vízháztartás kiegyensúlyozásában (pont.)
    
 
    A szabadversben szabad,
    hogy nem rímelnek a szavak -
    de lehet folytatom,
    mert úgyis meg tudom
    írni, hogy rímeljen,
    hogy hogyan míveljen
    a gazda a tájban
    hogy legyen a spájzban
    élelem és bor,
    a félelem és por
    helyett, ami akkor terem,
    ezen a csodálatos helyen,
    ha marad a szántás,
    és elmarad a váltás.
    
 
    Nyugi, ez nem kisajátítást jelent,
    de nem is kotrást meg öntözést megent’,
    hanem a szabályozás igazítását,
    s így a használat változtatását.
    
 
    Minthogy most hamis a szabályozás,
    a mező- és a vízgazdálkodás,
    mert irracionális használatokat tart fenn:
    szántókat az árterekben lenn.
    
 
    Ezek mélyfekvésű területek,
    a lánykori nevükön árterek,
    nem a megmaradt hullámterek,
    hanem túl gátakon, ahol a belvíz remeg.
    
 
    Ezek a drágán kiszárítottak,
    most már csak veszteséget hoznak,
    pedig lehetnének igazi édenkertek,
    életet termelő hasznos területek.
    
 
    A szántás már úgysem éri meg
    a következő évtizedet,
    mert a sivatagban, porban
    hiába is menne jobban
    
 
    a traktor, még ha precíziós is,
    megszületett már a diagnózis:
    az életet kiölte a szántogatás,
    nem éri meg a felforgatás.
    
 
    Mert szerkezetet nem épít a vas,
    hanem csak rombol, pláne, ha saras,
    mint avas szalonna a szájat,
    vagy a savas bor a májat.
    
 
    Hanem a talajt a gyökér építi,
    de nem, ha a traktorját szépíti,
    hanem ha növényben folytatódik,
    s millió mikróba hozzá kapcsolódik.
    
 
    Ha nem éri meg, hogy az ártérben víz legyen,
    a vízből legelő, és azon marha egyen,
    akkor rosszul számoltak - át kell programozni:
    a józan eszünkhöz végre igazodni.
 
 
                        Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!