Retro Élményközpont – Időutazás a Kádár-korba Budapest belvárosának szívében

A belvárosi forgatag közepén, Budapest egyik legnépszerűbb turisztikai övezetében található egy különleges hely, mely nem csupán múzeumi funkciót lát el, hanem komplett élménytérnek is számít. A Retro Élményközpont ráadásul nemcsak passzív nézelődésre hívja a látogatót, hanem itt minden érzékszervünket munkába állíthatjuk.

A Budapest Retro Élményközpont főként azokat várja, akik nosztalgiával gondolnak vissza gyermekkorukra (harminc-negyven évvel ezelőttre), s azoknak is különleges élményt nyújt, akik arra kíváncsiak, hogyan éltek, dolgoztak, szórakoztak szüleik vagy nagyszüleik a szocializmus időszakában.

Ötven felé közeledve mi – a retro kalandra vágyó, lelkes újságírók – az előbbiek táborába tartozunk (természetesen), és már hetekkel a múltba történő utazás előtt lázasan böngésztük az internetet, hogy úgymond „tudatosan”, előre felkészülten lépjünk a múzeum falai közé.

Azt már előre kiderítettük, hogy itt nemcsak nézhetjük a kiállítási darabokat, hanem a tárlat szinte minden elemét ki is próbálhatjuk. Sőt, a jegypénztárnál külön fel is hívta figyelmünket az ott dolgozó hölgy arra, hogy melyik szobában melyik „játékot” nem szabad semmiképp se kihagyni. (Legalábbis nekünk nagyon kedvesen kiemelt több kiállítási elemet is, mint „kötelező” állomást a séta során.)

A kiállítás három szinten mutatja be a 70-es, 80-as évek Magyarországának hangulatát, az otthoni életet, a közösségi tereket, a munka világát és a korabeli médiát is.

Természetesen – munkánkból adódóan – a teljesen berendezett tévéstúdióba lettünk elsőként szerelmesek: a korabeli televíziós stúdió az első emeleten található régi kamerákkal, lámpákkal, monitorokkal. A retro stúdióberendezéseket nemcsak alaposan végignéztük, megtapogattuk, hanem a kamera elé is álltunk – imitálva egy 80-as évekbeli Híradó-felvételt.

Miután valódi, híres televíziós személyiségnek éreztük magunkat fél órán át (addig tartott, míg fotózkodtunk, videókat készítettünk, küldözgettük a felvételeket rögtön a kollégáknak, családtagoknak, ment ki story-ba és minden lehetséges módon az élmény bemutatása) – következett a „szocialista autóvezetés”.

Ez az egyik legnépszerűbb attrakció – és nemhiába. A retro autó-szimulátorállomáson egy valódi Trabantba vagy Zsiguliba ülve, egy nagy kivetítő segítségével vezethetünk végig egy korabeli utcán. Az élmény annyira valósághű, hogy az ember tényleg úgy érzi, mintha visszarepült volna az időben – csak éppen kipufogógáz nélkül. (Talán nem kell mondani, hogy jópár kört megtettünk a retro lakóházak és gépjárművek között kanyarogva, s olykor belefutva társaink autóiba, mert szokni kellett a kormányt és a pedálokat.)

S, ha már autóvezetés és utcákon való bolyongás virtuálisan: a kiállításon valósághű enteriőrökben is sétáltunk. Volt olyan utca, ahol láttunk régi telefonfülkéket, korabeli fodrászatot (az akkoriban divatos hajszárító sapkákkal), TV-Rádió szaküzletet, ÁFOR benzinkutat… Jártunk egy panelszobában is, ahol lepihenve a retro kanapéra néztük az Orion TV-n az adást (amit szüleink néztek esténként). Az egykori lakószobában felismertük gyermekkorunk bútorait (a pincében most is abban tároljuk a nagyitól megmaradt lekvárokat), a konyhában szólt a zene, s rengeteg úttörő zászlót, régi munkásszobrot, szamovárt stb. láttunk.

A kiállításon látott AMO szappan egyébként még most is naponta szóba kerül a családom körében, mivel akkoriban nagy „divat” volt a „felhalmozás” és még mindig lapul vagy ötven darab belőle a „spájzban”, ahogyan a Kék Vörös, a Camea, a Gyöngyvirág és az A-Z pipereszappan is még kiválóan teljesíti szolgálatát. (Vagy harminc évig nem kell a boltba mennünk szappanért.)

Az élményt fokozzák a kvízjátékok is, melyek végén virtuális Sztahanovista Oklevél jár „Kiváló képességű elvtárs vagy.” – felirattal. Aki nem akar a kérdésekre válaszolni, az is kaphat ajándékba emléklapot. A szervezők nosztalgikus oklevélküldéssel is kedveskednek mindenkinek. Az oklevelet mindenki kiállíthatja a saját adataival, majd e-mailben azonnal el is küldheti magának.

A kiállításon minden berendezési tárgy, eszköz és részlet autentikus. A tulajdonos, Horváth Ákos hosszú éveken át gyűjtötte össze őket – eleinte régiségkereskedésekből, piacokról, később pedig interneten, valamint magyar és külföldi fórumokról vásárolt.

„Felajánlások csak azóta vannak, mióta a hely ismert lett. Ezeket csak a legritkább esetben fogadjuk el, mert többnyire elég leharcolt régiségeket hoznak, mi viszont csak újszerű tárgyakat állítunk ki” – mondta portálunknak.

A kiállítás mögött két külön raktár is elbújik, ahol több ezer olyan tárgy található, melyeket eddig még nem állítottak ki, ám a gyűjtemény bármikor bővülhet, cserélődhet.

A helyszínválasztás tudatos és stratégiai döntés eredménye volt, melyről a tulajdonos így nyilatkozott:

„A lokáció nem volt kérdés. Ha nem találtam volna ingatlant a belváros központjában, akkor bele sem vágtam volna az egészbe. Egy turisták által sűrűn látogatott, forgalmas környék önmagában félsiker. Mivel az utca tele van vendéglátóhelyekkel, ezért közkedvelt célpontja a magyaroknak és a külföldieknek egyaránt.”

Az Élményközpont célja már az induláskor is egyértelmű volt: egy olyan szórakoztató és informatív helyet létrehozni, ahol a múlt nem poros vitrinek mögé van zárva, hanem újra átélhető.

„A koncepció kiindulási alapja az volt, hogy a belvárosban akkor még szinte semmiféle olyan szórakoztató létesítmény nem nyílt, ahová a bel- vagy külföldi turisták betérhettek és eltölthettek néhány kellemes órát.” – árulta el Horváth Ákos.

A megvalósítás több mint hat évig tartott. Ebből csak az építőipari és gépészeti munkálatok másfél évet vettek igénybe. A belső kialakítás még ennél is tovább, közel négy és fél évig zajlott, mivel az Élményközpont minden egyes eleme egyedi tervezésű és gyártású volt.

A számok elképesztőek:

1. 4 733 egyedi alkatrészt terveztek,
2. 92 816 darabot gyártottak belőlük,
3. 114 000 kg fémet dolgoztak fel,
4. több mint 542 000 csavart és kötőelemet használtak fel.

A végeredmény egy olyan tér lett, amely már első pillantásra is különleges, részleteiben pedig lenyűgöző.

Ahogyan mi is megtapasztaltuk: a Budapest Retro Élményközpont nem egyszerűen egy múzeum. Ez egy időgép a belváros közepén, melyben a látogatók újraélhetik – vagy először tapasztalhatják meg a múlt hangulatát. Az egyedi koncepció, a részletek iránti hihetetlen figyelem, a kipróbálható attrakciók és a hely atmoszférája garantálja, hogy innen mindenki élményekkel és mosollyal tér haza – akár nosztalgiából, akár kíváncsiságból lépett be az ajtón.

Ha valaha is kíváncsi voltál rá, hogy milyen lehetett egy nap a szocializmus hétköznapjaiban, itt a lehetőség rá, hogy megtapasztald. Ezen a kiállításon a retro élmény nemcsak a vitrinek mögött van, hanem fizikálisan meg is érintheted.

Temesvári Márta